A német hadsereg egy esztendeje egy helyben toporog. Hol a beígért, óriási haderőfejlesztés?
Tavaly, a háború kitörése után a Scholz-kormány váratlan gyorsasággal bejelentette a Zeitenwendét és a pacifista védelmi politika helyett a Bundeswehr és Németország védelmi képességeinek brutális összegekkel megtámogatott erősítését.
Egy évvel a konfliktus kitörése után azonban a Zeitenwende inkább hasonlít egy 360 fokos fordulatra, mint valódi elmozdulásra. Tavaly február 24-én Alfons Mais tábornok német vezérkari főnök kis híján gutaütést kapott, és hosszú, szenvedélyes posztban írta ki dühét a LinkedInre. Mint írta, a háború abszolút várható volt, a Krím annektálása óta lehetett tudni, hogy be fog következni,ennek ellenére
Németország továbbra is hagyja lerohadni hadseregét, amely szegényes, gyengén felszerelt, motiválatlan és annyira felkészületlen, hogy a NATO-s kötelezettségvállalásainak sem tud eleget tenni.
A Bundeswehr 184 ezer katonájának párját ritkítóan gyenge és hiányos felszereléséről már legendák terjedtek: még olyan alapvető dolgok is hiányoztak, mint a sisak vagy a hátizsák – volt, hogy gyakorlatokat kellett törölni az üvöltő hiányosságok miatt.
Mind a német haderő vezetése, mind a védelmi miniszteri poszt a vicc kategóriájába tartozott, nem véletlen, hogy utóbbi pozíciót mindig is elfekvő helynek tekintették, ahogyan az sem, hogy Olaf Scholz a kormányalakításkor egy teljesen dilettáns párttársát, Christine Lambrechtet nevezte ki a tárca élére, gondolván, ott úgysem kell csinálni semmit, de legalább eleget tesz a kötelező női kvótaszámnak a kabineten belül.
Nem sok, de annál kevesebb
Az hamar kiderült, hogy az ország, amely a csodafegyverként tisztelt Leopardokat gyártja, a saját hadseregének felkészültségét illetően a béka alsó részénél is mélyebbre süllyedt.
Scholz villámgyorsan bejelentette egy 100 milliárd eurós (mintegy 40 ezer milliárd forintos) haderőfejlesztési alap létrehozását, és azt is megígérte, hogy minden erejükkel teljesíteni fogják a NATO elvárását, azaz a GDP 2 százalékának védelmi kiadásokra fordítását. Valóban úgy tűnt, hogy az évtizedekig tartó lezüllesztés után a Bundeswehr felébredhet álmából, és Európában Németország átveheti Franciaországtól a katonai vezető szerepet.
Ahogy azonban teltek a hónapok, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hadsereg amortizációja olyan súlyos, amilyenre még a legpesszimistábbak sem gondoltak.
A jelentések hemzsegtek a haditechnika eszközök lerohadásáról és működésképtelenségéről (így például a hadsereg 350 Puma gyalogsági harcjárművéből mindössze 150 volt működőképes), és a legalapvetőbb felszerelési hiányosságokról.
Az igaz botrány december elején robbant ki, amikor kiderült, hogy a Bundeswehrnek annyira kimerültek a lőszerkészletei, hogy mindössze néhány napra elegendőek. Christine Lambrecht miniszter ekkor utólag próbált belenyúlni a már elfogadott költségvetésbe, ami csak olaj volt a tűzre. A tárcavezető alkalmatlanságáról és várható kirúgásáról akkor már folyamatos pletykák keringtek, amelyek végül igaznak bizonyultak: Lambrecht január 16-án „lemondott” posztjáról.
Lehetetlen küldetés
A Bundeswehr jelenleg majdnem ugyanolyan aggasztó állapotban van, mint egy esztendővel ezelőtt. A legnagyobb beruházás, az F-35-ös harci repülők vásárlása és leszállítása megtörténik ugyan, de majd csak valamikor 2027-ben. A hosszú távú fejlesztések mindenképpen szükségesek, de nem adnak választ az aktuálisan tomboló háború lehetséges eszkalációjának égető problémáira, ahogyan arra sem, hogy a végletekig leterhelt hazai hadiipari zászlóshajó, a Rheinmetall hogyan bírja kapacitással az Ukrajnának ajándékozott haditechnika pótlását.
Pistoriusnak, az új védelmi miniszternek nem fejlesztenie kell egy haderőt, hanem gyakorlatilag az alapokról kell újjáépítenie azt, miközben folyamatosan teljesítenie kell Ukrajna számára kormánya ígéreteit – és eleget kell tennie a NATO által támasztott, egyre sürgetőbb és nehezebb kihívásoknak is.
Gyertek háborúzni, fiatalok!
Annak idején Nyugat-Németország GDP-jének 3 százalékát költötte védelmi kiadásokra, a hidegháború végével és az orosz csapatok kivonulásával azonban szisztematikusan és módszeresen selejtezte le saját haderejét, a jelek szerint egyáltalán nincs vége. Ezért is bukkannak fel kérdőjelek a kormány ígérete kapcsán, amellyel azt vállalta, hogy 2025-ig 30 ezer katonát bocsát teljes felszereléssel NATO-szolgálatra, 2032-ig pedig 203 ezerre duzzasztja a Bundeswehr létszámát.
A jelenlegi kihívások és megoldási javaslatok köszönőviszonyban sincsenek egymással, a német hadsereg állapotának riasztó valósága olyan kihívás elé állítja a toborzási rendszert, amelyet pillanatnyilag és jó darabig még biztosan nem tud megoldani.
Egy pletyka szerint amikor a toborzási rendszer megreformálásáról tárgyaltak a legmagasabb szinten, egy német főtiszt halkan csak annyit fűzött hozzá: „és mivel motiváljuk őket? Azzal, hogy legyenek katonák, mert egy jó kis háború közeleg? Az nagyon kevés lesz”.
Fotó: Boris Pistorius német védelmi miniszter egy Leopard 2A6 harckocsin
MTI/EPA/Friedemann Vogel
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
