Az új német védelmi miniszter elé azok gördítenek akadályt, akikre a legkevésbé volt felkészülve: saját kormánya akadályozza nagyszabású terveit.
Christine Lambrecht, Németország volt védelmi miniszterének karrierjének egy januári napon vetett véget Scholz kancellár, amikor elfogadta a tárcavezető „lemondását”.
Utódja némi meglepetésre Alsó-Szászország korábbi belügyminisztere, Boris Pistorius lett, aki Scholz szerint „hozzáértésével, magabiztosságával és odaadásával a megfelelő személy arra, hogy átvezesse a haderőt a korszakváltáson”. A korszakváltás, vagyis Zeitenwende a kancellár legkedvesebb kifejezése a háború kitörése óta. A szó magában foglalja a pacifista külpolitikától való elfordulást és egy olyan agresszív haderőfejlesztést, amelynek finanszírozására a német kormány egy külön alapot hozott létre, hogy 100 milliárd eurós hitel segítségével kösse fel a Bundeswehr bokáig lecsúszott gatyáját.
Új idők új embere
A Lambrecht-féle teszetoszaság után úgy tűnik, Pistorius személyében egy energikus és valóban céltudatos politikus került a tárca élére. Ráadásul azonnal a mély vízbe dobták, hiszen debütálására az Ukrajnának küldendő vagy nem küldendő Leopard-harckocsik körüli káosz napjaiban került sor, amit aztán igen meggyőzően és határozottan kezelt. Az új miniszter hamar közönségkedvenccé vált, újra ráirányítva a Németországban eddig a tárcák legszakadtabbjának tartott és semmibe nem nézett védelmi minisztériumra a figyelmet.
Távozik a német kormányból a védelmi miniszter
Christine Lambrecht döbbenetesen alkalmatlan volt a posztra, a távozását már tavaly mindenki tényként kezelte. Scholz kancellár szociáldemokrata párttársa képtelen volt megbirkózni az ukrajnai háború okozta legalapvetőbb kihívásokkal is, nem beszélve arról a védelempolitikai fordulatról, amelyet Zeitenwende néven emleget a világ, és Németország katonai szerepének brutális megerősítését foglalja magában.
Pistorius meglepően nyílt kommunikációval kezdte el feltárni a német hadsereg problémáit és riasztó gyengeségeit. Ezzel párhuzamosan a megoldásokra is javaslatokat tett – nem finomkodva és kérve, inkább sok felkiáltójelet használva, erős mondatokkal fűszerezve, esetenként ellentmondva még a Scholz-féle kitáncolós politikának is. Utóbbira jó példa a kancellár által folyamatosan ide-oda hintáztatott GDP-arányos védelmi költségvetés, amelyet a NATO 2 százalékban állapított meg. Scholz hetente lebegteti ennek teljesítését, ám szavai mögött mintha nem lenne igazi elhatározás. Pistorius ezt is megunta, és határozottan kiállt a német védelmi büdzsé drasztikus növelése mellett, már csak azért is, hogy a rendkívül hangzatos Zeitenwende ne váljon végleg közröhej tárgyává.
A Takarítás-hadművelet
A munka azonban csak most kezdődik. A miniszter nem csinált titkot megdöbbenéséből, ami akkor érte, amikor először kezdte átlátni minisztériuma működését. Azaz amikor rájött, hogy valójában azt képtelenség átlátni. A német védelmi tárca hosszú évtizedeken keresztül „blöffmunkahelynek” számított, elfekvőnek, ahol a rossz nyelvek szerint azok dolgoztak, akik fizetésért eljátszották azt, hogy dolgoznak. Ebbe az elképzelésbe nagyon is beleillik az a bürokratikus, papírba fulladó szörnyeteg, amivé a minisztérium vált a pacifista külpolitika hosszú korszaka alatt.
A drasztikus szervezeti és működési átalakítás mellett az új miniszternek olyan problémákat is meg kell oldania, amelyek sokkal súlyosabb gondokat is okozhatnak a háborús helyzetben. A tavalyi év arra volt jó, hogy mindenki tisztán lássa: a német hadsereg haditechnikailag is elképzelhetetlenül elhanyagolt állapotba került. A problémák annyira súlyosak voltak, hogy komplett kiképzési események maradtak el a felszerelés hiányosságai miatt, a lőszerhiány pedig egészen extrém méreteket öltött a Bundeswehrnél.
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: MTI/EPA/Szilagyi Anna
