A szudáni polgárháború mára a Vörös-tenger térségének legveszélyesebb válságává vált, ahol regionális és nagyhatalmi érdekek ütköznek. Trump és Mohammed bin Szalmán washingtoni egyeztetése jelzi: az USA és Szaúd-Arábia most először próbál valódi nyomást gyakorolni a háború megfékezésére.
Miután az 1970-es években az OPEC-államok dominálták a földgázkitermelést, a 2010-es évek közepére az USA a palaforradalomnak köszönhetően képes volt felzárkózni. Most emelt fővel – technológiával és tőkével – tér vissza a Közel-Keletre, hogy a segítségéért cserébe megerősíthesse érdekeit a térségben.
A homok alatt még mindig bőséges olaj van, de az új nagy üzlet már fölötte épül. Szaúd-Arábia olcsó energiáját a jövőben a mesterséges intelligencia hasznosítja: az épülő adatfarmok a királyság új geopolitikai eszközei lehetnek.
Rijád és Iszlámábád kölcsönös védelmi paktuma újraszabja a Közel-Kelet és Dél-Ázsia erőterét: a pakisztáni nukleáris ernyő Szaúd-Arábia fölé is kiterjedhet. Az egyezmény erősíti a két ország pozícióját, miközben rámutat az USA-val szembeni gyengülő bizalomra és segíti Peking befolyásának terjedését.
Az OPEC+ a kitermelés fokozásával tudatosan leszorítaná a kőolajárakat, hogy a drágán termelő amerikai palaipart a megtérülési küszöb alá nyomja és visszaszerezze elveszített piacait. Az árháborúnak azonban annak felszítói is áldozatul eshetnek.
A Marco Rubio amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter vezette delegációk kedden Rijádban találkoztak, hogy felvázolják az ukrajnai háború rendezésének forgatókönyvét. A tárgyalások mindkét fél szerint jó irányba haladnak, Trump és Putyin pedig akár már februárban asztalhoz ülhet. Lássuk, mi történt az egyeztetésen!
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök vasárnap nem csupán üzleti szerződéseket írt alá, hanem egy geopolitikai és gazdasági korszak kapuját is kitárta: a megállapodások értéke meghaladja a 10 milliárd dollárt, de a stratégiai partnerség nem csupán Olaszországot, hanem egész Európát is jótékonyan érintheti.
Szaúd-Arábia gigantikus hidrogénprojektje új mérföldkőhöz érkezett: a NEOM Green Hydrogen Company (NGHC) a világ legnagyobb zöldhidrogénüzemét építi a Neom nevű futurisztikus óriásvárosban. Vajon ez a gigaberuházás képes lesz-e forradalmasítani az energiaipart?
Joe Biden visszalépése az elnökjelöltségtől korai „béna kacsa” periódust eredményezett, de igyekszik a Közel-Keleten jelentős külpolitikai eredményeket elérni, hogy ne maradjon dicstelen nyom az elnöksége után. Most a szaúdi–izraeli közeledés lehet a fő célja, mivel a szaúdi stabilitás kulcsfontosságú a régióban, és az amerikai–szaúdi védelmi megállapodás, valamint Izrael támogatása mindkét fél számára előnyös lehet. Bár a terv kockázatos és sok akadályba ütközhet, mégis: jelenleg bel- és külpolitikai tényezők is segíthetik egy ilyen egyezmény létrejöttét.
Az öböl menti országok a háttérben Washingtonnal egyre szorosabb kapcsolatokra törekszenek Afrikával. Igaz, hogy vannak súrlódások a felek között a kormányzási értékek, a munkakörülmények és a folyamatban lévő regionális konfliktusok terén, de sokat nyom a latban Doha, Rijád és Dubaj részéről az import diverzifikációja, az élelmiszer-biztonság és az afrikai kikötőkhöz való hozzáférés.
Miután a Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint 2030 körül tetőzni fog a világ kőolajfogyasztása, a nagy olajállamok, mint az Egyesült Arab Emírségek vagy Szaúd-Arábia, más iparágakban keresgélik a virágzás jövőbeli zálogát. Úgy tűnik, a technológiai forradalom és a pénzügyi szektor lehetőségei felé fordulnának.
Szaúd-Arábia korábban bizalmasan utalt arra, hogy esetleg eladja európai adósságállományának egy részét, ha a G7 úgy dönt, hogy lefoglalja Oroszország közel 300 milliárd dollárnyi befagyasztott vagyonát – írta a Bloomberg.
A projektet a nagy pénzügyi intézetek és központi bankok is figyelemmel kísérik, ha pedig bejön az elképzelés, az tovább gyengíti a dollár globális tartalékvaluta-státuszát.
A szaúdi alap támogatja a kiemelkedő kínai generatív mesterségesintelligencia-startupot, a Zhiput, hogy együttes erővel vegyék fel a versenyt az OpenAI-jal.
Április 16-án ünnepélyes keretek között előszerződést írt alá a 100 százalékban magyar tulajdonú Quadron Kibervédelmi Zrt. és a szaúd-arábiai piac egyik legdinamikusabban fejlődő szereplője, a Smartcyber Security Solutions Co. Ltd a HEPA budapesti székhelyén. Az akvizíciónak köszönhetően a hazai kiberbiztonsági export hatalmas lendületet kaphat a Közel-Keleten.
Újabb háború a láthatáron, amihez Kínának is lesz pár szava. A vörös-tengeri kereskedelmi anomáliákat okozó húszik azzal fenyegetőznek, hogy megtámadják Szaúd-Arábiát, ha engedélyezi, hogy a területét az USA az ellenük irányuló csapásokhoz használja. Orosz részről viszont nem venné ki rosszul magát, ha egy Rijád elleni támadás következtében megugranának az olajárak, plusz bevételi forrást remélve.
Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Irán és Etiópia 2024. január 1-jén hivatalosan is tagja lett a BRICS-nek. Az új tagállamok szakértői a csatlakozástól azt várják, hogy a lépés segít majd kiaknázni a lehetőségeiket, és az együttműködés előmozdítja a saját gazdasági fejlődésüket.
A legnagyobb piaci értékű labdarúgócsillagok igazolnak Szaúd-Arábiába mesés összegekért az európai élcsapatok helyett. Mi lehet ennek a hátterében?
Jövő évtől hat új állam csatlakozik a BRICS-hez, ezzel a szervezet növelheti a befolyását, új régiókban léphet fel és a régiekben erőteljesebben építkezhet. Az orosz Vzgljad portál számba vette, hogy mit is tud nyújtani a szövetség az új tagoknak és mennyire előnyös a szervezet terjeszkedési folyamata Oroszország számára. Ennek alapján látható, hogy tudatos volt a dél-afrikai BRICS-csúcs döntése.
A Szaúd-Arábiában megrendezett béketervtárgyalás gyakorlati jelentősége elhanyagolható, de a szándékot szimbolikusan sem nagyon lehet pontosan értelmezni.
Az „arab tavasz” után a közel-keleti országok hatalmi átrendeződésen mentek keresztül. Utólag szemlélve az Egyesült Államok „demokráciaexport” álnéven futó projektje, amely a Közel-Kelet amerikai mintára való átalakítását, valamint az értékes szénhidrogének megszerzését célozta, kudarcot vallott. Az arab tavasz kezdete előtt többnyire Irak, Egyiptom és Szíria versengett a régió dominanciájáért, az események viszont káoszba taszították ezeket az államokat, amely új regionális hatalmi központok kiemelkedését eredményezte. A hatalmi átrendeződéssel párhuzamosan az Egyesült Államok egyre inkább elveszíti befolyását a térségben, miközben Kína proaktívan tud megjelenni.
Új sportág hódítja meg az arab sportrajongók szívét. Nem a labdarúgásra, a kosárlabdára vagy a kézilabdára gondolunk, ezek mára mindennaposak a térségben, hanem egy „téli sportra”, a jégkorongra, amelynek a Közel-Keleten egyre nagyobb a szurkolótábora.
