A csatlakozásról a BRICS tavaly augusztus végi dél-afrikai találkozóján döntöttek, igaz, akkor még a tagok között volt Argentína is.  

A gépezetbe viszont homokszemcse került, ugyanis Argentína elnöke, Javier Milei néhány napja, 2023. december 30-án hivatalosan is bejelentette, hogy nem csatlakozik a csoporthoz. Az előző kormány döntését felülvizsgálták, és úgy döntöttek, hogy  

„nem megfelelő az idő Argentína teljes jogú tagként való csatlakozására”. 

Mindez természetesen a kínaiak részéről okozott némi csalódást, ami nem csoda, hiszen a távol-keleti óriás komoly pénzeket ölt már a dél-amerikai ország felszínen tartásához.  

A döntés nehezen magyarázható, de így vagyunk Milei több lépésével is. Nicolás Maduro venezuelai elnök Milei „legostobább lépésének” nevezte a csatlakozás elutasítását, mivel az szerinte visszaveti Argentínát a 19. századba. Ezzel a kijelentéssel több argentin szakértő is egyetért, mondván, a lépésnek nem pragmatikus, hanem ideológiai mozgatórugói voltak.  

Milei döntése azért is nehezen megmagyarázható, mivel országa az elmúlt két évtized legsúlyosabb gazdasági válságát éli. A BRICS, a feltörekvő gazdaságok csoportja szilárd politikai és gazdasági támogatást nyújthatott volna a jelenlegi krízis kezelésében. Az elnök bejelentése pedig azt jelenti, hogy Argentína bezárta az egyik legnagyobb kapuját a világ felé. 

Putyin is megszólalt 

Természetesen Putyin az újévi beszédében is érintette a BRICS körüli eseményeket, ami nem csoda, hiszen 2024. január 1-jétől Oroszország tölti be a társulás soros elnöki tisztét. Kijelentette, hogy minden lehetséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy elősegítsék az új tagok harmonikus integrációját a BRICS együttműködési mechanizmusba. Azt is elárulta, megvizsgálják, hogy sok ország – körülbelül 30 – milyen mértékben lesz hajlandó valamilyen formában csatlakozni a csoport sokrétű programjához. Ennek érdekében a partnerállamok modelljének új kategóriáján kezdenek dolgozni. 

Hogy mely országokra gondolt, arról csak találgathatunk, esetleg segíthet benne az, hogy a 2023-as dél-afrikai találkozó előtt az alábbi 22 állam kérte a felvételét: Algéria, Argentína, Bahrein, Banglades, Fehéroroszország, Bolívia, Egyiptom, Etiópia, Honduras, Indonézia, Irán, Kazahsztán, Kuvait, Nigéria, Palesztin Állam, Szaúd-Arábia, Szenegál, Thaiföld, az Egyesült Arab Emírségek, Venezuela és Vietnam. 

Az oroszok egyébként úgy látják, az idei elnökségünk a BRICS-ben azt jelzi, hogy a Nyugat kudarcot vallott abban, hogy Oroszországot pária országgá változtassa. Épp ellenkezőleg, maga a Nyugat veszít a befolyásából Ázsia, Afrika és Latin-Amerika államaiban, míg az oroszok befolyása ezekben a régiókban növekszik. 

Azt természetesen ők is elismerik, hogy a BRICS-országok számára Argentína visszautasítása arculcsapást jelent, de tekintettel a dél-amerikai ország nehéz gazdasági helyzetére, a BRICS-államok nem fognak sokat szenvedni attól, hogy megtagadták a csatlakozást.  

BRICS – A globális dél visszatérése 

Ahogy a koronavírus a globális gazdaság átalakulását gyorsította fel, úgy az orosz–ukrán konfliktus a világ polarizációját indította be. A Nyugatnak rá kellett döbbennie, hogy a szövetségükön túl létezik egy másik világ is, amely főleg ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokból áll. Ezek mindig is elutasították, hogy egyértelmű oldalt válasszanak az orosz–ukrán konfliktusban.  

A háború tette a globális délt jelentős geopolitikai erővé. 

Már a 20. század második felében léteztek olyan szervezetek, mint az el nem kötelezett mozgalom vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetének 77-es csoportja, de nem volt geopolitikai erejük. Megvoltak a közös céljaik, törekvéseik, de nem tudtak gyakorlati eredményeket elérni. A hidegháború vége előtt meglazultak az ezeket az országokat összekötő morális kötelékek, az évtizedekig tartó egypólusú nemzetközi rend pedig egyértelműen marginalizálta a globális dél országait. 

A globális dél viszont visszatért a nemzetközi politika színterére. A befolyásának növekedése érezhető a nemzetiközi szervezetekben is, erre jó példa a BRICS csoportosulás. Ugyanakkor ezen szervezeteket inkább a nemzeti érdekek vezérlik , semmint valamiféle idealizmus. Érzik, hogy egységesnek kell maradniuk, mert az összhatásuk így akár a gazdasági súlyuknál is nagyobb. És a dél lépései bejönnek, hiszen sikeresen megkötnek néhány világhatalmat, arra késztetik őket, hogy válaszoljanak a globális dél kéréseinek legalább egy részére. 

Persze nem lehet egységesnek tekinteni azokat az államokat, amelyeket a globális dél kategóriába sorolunk. A második világháború után, amikor a gyarmatosítás alól több ország felszabadult, jött létre a harmadik világ kifejezés, ami elavult a szocialista blokk felbomlása után. A fejlődő ország kifejezést az ENSZ megalakulása óta él a köztudatban. Bár még ma is használják ezt, sokan bírálták az országokat fejlődőnek vagy fejlettnek minősítő gondolkodásmódot.  

Mintha egy társadalom mindaddig elmaradott maradna, amíg olyanná nem válik, mint az Egyesült Államok, Japán vagy az európai országok. 

A 20. század végén az egyre divatosabbá váló globalizáció szó melléktermékeként keletkezett globális dél kifejezés elkerüli ezeket a buktatókat. Ezen országok többsége szegényebb vagy közepes jövedelmű, földrajzilag pedig Délkelet-Ázsiától és a csendes-óceáni szigetektől Latin-Amerikáig terjednek.  

Az Egyesült Államok egypólusú hegemóniájának a hidegháború utáni fokozatos fellazulásával a globális dél ismét aktívvá vált. De ezúttal már nem az idealizmus, hanem a realizmus a vezérelve. Ezek az országok habozás nélkül felkarolják a saját nemzeti érdekeiket, nagyobb figyelmet fordítanak a nagyhatalmi politikára, és az a vágyuk, hogy „utolérjék” a gazdag országokat.   

A kereskedelem előmozdítására, a befektetések vonzására és az értékláncban való feljebb lépésre összpontosítanak. Az elmúlt néhány évtizedben ezen országok túlnyomó többsége megnyitotta a kapuit a piacok előtt, bár megtartották, és olykor meg is erősítették a szelektív protekcionista politikákat.  

A globális dél fejlődésre törekvő politikája a geopolitikára is kiterjed, mivel nem hajlandó csatlakozni az „új hidegháborúhoz”, amely szembeállítja az Egyesült Államokat, Japánt és Európát a Kína és Oroszország közötti elmélyülő szövetséggel. A globális dél sok országa már gazdagabb és hozzáértőbb, mint a 20. században, megtanulták, hogyan kell a független álláspontból előnyt kovácsolni. A történelmi tapasztalatokból leszűrték azt is, hogy a korlátozott nagyhatalmi verseny előnyökkel járhat, de egy „új hidegháború” veszélybe sodorja ezen országok saját érdekeit és felborítja társadalmaikat.  

A globális dél országai az „elutasításnak” köszönhetően befolyásra tettek szert. Ezen országok szinte mindegyike elutasította az Oroszország elleni szankciókat az orosz-ukrán háború miatt.  

Egyes országok még növelték is a kereskedelmet Moszkvával, ami nagymértékben gyengítette az Oroszország elleni nyugati szankciók hatását.  

2022-ben Oroszország kereskedelme Törökországgal, 87 százalékkal, az Egyesült Arab Emírségekkel, 68 százalékkal, az Indiával folytatott kereskedelem volumene pedig 205 százalékkal nőtt. Várhatóan az Egyesült Államok szövetségesei vagy közeli partnerei, mint például a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld szintén hasonló hozzáállást fognak tanúsítani egy Egyesült Államok és Kína közötti konfliktus esetén, korlátozva az Egyesült Államok politikai lehetőségeit. 

A globális dél országai egyre erőteljesebben fejtik ki a jelenlegi világrenddel kapcsolatos elégedetlenségüket, és sürgős igényeket támaszt érdemi változtatásokra, például az Egyesült Nemzetek rendszerének reformjára. Az Egyesült Államok továbbra is domináns pozíciót tölt be a nemzetközi pénzügyi rendszerben, ami lehetővé teszi számára, hogy együttműködjön alapvető szövetségeseivel, és másodlagos szankciókkal fenyegetőzzön.  Ezek az országok azonban nagyobb függetlenségre és autonómiára törekszenek. Megkérdőjelezik a régi globális szabályokat és új szabályok kialakítását sürgetik.  

Ezt mutatják a Kínával és Oroszországgal kötött szövetségek a BRICS-csoportban, csatlakozás regionális szervezetekhez vagy a növekvő kétoldalú kereskedelem a helyi valutákon keresztül.  

Ezeknek az erőfeszítéseknek a hatásai már most megmutatkoznak. Az Oroszország elleni szankciók kérdésében az Egyesült Államok nem vezetett be másodlagos szankciókat az Oroszországgal kereskedelmet folytató országokra. Válaszul a Kína irányította globális fejlesztésekre, az Egyesült Államok vezette G7-ek szintén sietve elindított egy infrastruktúra-fejlesztési kezdeményezést, a Partnerséget a Globális Infrastruktúráért és Beruházásért.  

Egy másik terület a dollárhegemónia elleni küzdelem, bár ezt a célt még messze nem sikerült elérni. A globális dél, de főként a BRICS országok erős ösztönzést kaptak a dollárhegemónia megkerülésére irányuló együttműködésre, de jelentős strukturális akadályok gátolják az országokat abban, hogy egyszerű megoldásokat találjanak. A helyi devizákban elszámolt kereskedelem volumene azonban növekszik, és viszonylag hosszú idő után átfogóbb megoldás születhet. Az új tagországok  segíthetnek e két törekvés előmozdításában. 

A kínaiak úgy vélik, azért csatlakozna ilyen sok ország a BRICS-hez, mert látják, hogy Kína évtizedek óta a maga sajátosságaival és módszereivel ért el eredményeket. Ez lehet az a hely, ahol fejleszthetik magukat, ahelyett, hogy más országokkal versenyeznének.  

A BRICS kifejezést a Goldman Sachs egyik közgazdásza alkotta meg 2001-ben, amikor felhívta a befektetők figyelmét Brazília, Oroszország, India és Kína növekedési potenciáljára. Ezen államok 2009-ben tartották első vezetői csúcstalálkozójukat, majd egy évvel később a mozaikszóval elnevezett szervezet „egy új betűvel egészítette ki magát”, amikor Dél-Afrika is csatlakozott, így alakult ki a BRICS név. 

A BRICS-országok megalakulása után több pesszimista hangú lesajnáló cikk jelent meg a nyugati mainstream médiában. Lebecsülték a szervezet lehetséges fejlődési pályáját, és csak most döbbennek rá, hogy lassan egy megkerülhetetlen csoportosulás alakul ki a BRICS-ből.  

A kínaiak nem vetik el a globalizációt, hiszen annak haszonélvezői, de folyamatosan azt kommunikálják, hogy ennek fenntartásához a transznacionális problémákat is jóindulatú globális kormányzással kell megoldani. Úgy gondolják, hogy a Nyugat bizonyos tekintetben elvesztette a motivációját a világ további fejlesztésében, és helyette ideológiai álproblémákkal (pl. gender) küzd.  

Viszont a globális dél országainak tudatossága felébredt. Ezt az ébredést a globális közegészségügyi válság, az erőforrások és a technológia egyenetlen elosztása, a nemzetközi élelmiszerválság, az energiaválság és az egyre agresszívebbé váló nyugati politika hatása idézte elő. 

A BRICS jelenlegi sikerei szorongást váltanak ki a Nyugatban, bár a kínaiak hangsúlyozzák, hogy nem törekszenek konfrontációra.  

Mivel minden BRICS-ország mélyen beágyazódott a nemzetközi ipari láncba, ellátási láncba és értékláncba, mindegyik tag normális és egészséges kommunikációt, kereskedelmet és eszmecserét kíván folytatni a világgal, amely persze nem korlátozódik a Nyugatra.  

Muszáj kitérni Kína domináns szerepére, hiszen 2022-ben az ázsiai nagyhatalom adta a BRICS gazdasági teljesítményének a 70 százalékát, és egyben a csoport Új Fejlesztési Bankjának is a legnagyobb részvényese. Az új tagországok abban is reménykedhetnek, hogy a csatlakozással a hitelintézet jobban elősegíti az infrastrukturális és fenntartható fejlődési terveiket. Azt is látja, hogy ez a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap működését elkerülő alternatív finanszírozási forrás lehet, ahol már nem állítanak fel úgynevezett politikai megkötéseket.    

A BRICS folyamatos bővülésével nagyobbá válhat, mint a 27 tagállamot számláló Európai Unió vagy a 31 tagú NATO 

Ugyanakkor a BRICS-országok nem alkotnak homogén csoportot: teljesen eltérőek mind politikai berendezkedésükben, mind gazdasági méretükben, és minél nagyobb lesz a lépték, annál nehezebb lesz megtalálni a konszenzust.  

Tény, hogy sem a BRICS, sem a G20 nem képes egyedül kezelni a közös globális kihívásokat. Az viszont egyenesen tragikus lenne, amennyiben nem alakulna ki együttműködés, ha ez a két hasonló cél érdekében tevékenykedő szervezet ragaszkodna az egymás elleni küzdelemhez. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock