Amennyiben Kína végigcsinálja az amerikai vámokra hozott válaszlépéseit, végzetes csapást mérhet az USA világgazdasági pozícióira – írja az Asia Times szakértője.
Az utóbbi hetekben a figyelem középpontjába került a Panama-csatorna, miután Donald Trump nyomására a kis latin-amerikai ország kilépett a kínai Egy övezet, egy út programból. A világ egyik legfontosabb vízi útvonala ismét a geopolitikai harcok színterévé vált, és ez a meccs még koránt sincs lejátszva.
Az Egyesült Államok és szövetségesei állandóan moralizáló, mégis lekezelő politikájára lassan senki sem lesz vevő Afrikában. Miközben a nyugatiak szép lassan kiszorulnak térségből, a kontinensen rohamosan növekvő népesség és energiaéhség soha nem látott mértékben tágítja a terepet a két keleti ország beruházásai előtt.
Annak ellenére, hogy a nyugati médiában általában igyekeznek felnagyítani a kínai–vietnámi geopolitikai ellentétet, a két gazdaság összefonódása következtében valójában mindkét félnek érdeke a szoros gazdasági együttműködés. A délkelet-ázsiai térséget tekintve Vietnám is kölcsönösen előnyös együttműködésekre törekszik Kínával. A Két folyosó, egy övezet kezdeményezés megfelelő alapot jelenthet a két ország által megálmodott tervek szinergiájának.
Kína első ránézésre pozitív mutatókat produkál, viszont a gazdasága néhány aggasztó problémával néz szembe, a központosított döntéshozataltól a gazdasági értelemben túlterhelt Egy övezet, egy út kezdeményezésig. A pénzügyi hatóságok manipulálták a piacokat és központosították a döntéshozatalt. Ezzel együtt az ázsiai nagyhatalom túlzottan nagy gazdasági jelenléte a globális dél országai számára sebezhetőséget jelent.
Jobb lenne a világ, ha nem legyőzni, inkább meggyőzni akarnák a legnagyobb riválist, Kínát. Az amerikaiak háromnegyede is békéért kiált.
Globális infrastrukturális kezdeményezésével az Európai Unió vissza akarja szerezni elveszített nemzetközi befolyását, és ezzel ellenajánlatot kíván tenni Kína „Egy Övezet, Egy Út” tervezetére. A szerdai brüsszeli tanácskozáson ennek részleteit vitatják meg.
Ezúttal az elnökséget betöltő India adott otthont a G20 csúcstalálkozójának. A slágertéma természetesen az orosz–ukrán háború volt, de döntés született arról is, hogy az Afrikai Uniót felveszik az állandó tagok közé. Bejelentették egy vasúti-hajózási folyosó megépítését is, amely Indiát kötné össze a Közel-Kelettel és Európával. A fő kérdés viszont már a találkozó előtt is az volt, hogy lesz-e közös zárónyilatkozat. Végül kiadtak egy állásfoglalást, ami nem ítélte el úgy Oroszországot, mint a Bali Nyilatkozat. A megállapodás a globális dél növekvő befolyását is jelzi.
A hidegháború 2.0 kontextusában nem mindegy, hogy hogyan alakul a délkelet-ázsiai országok szerepfelfogása. Laosz esetében a változás szelei különösen érezhetők. Több felmérés alátámasztja, hogy Laoszban a kínai befolyás fokozatosan, de csökken, az Egyesült Államok iránti szimpátia viszont növekszik, bár az ország jelentősen profitált a kínai befektetésekből, különösen az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésen keresztül. Ennek ellenére Laosz külpolitikája, politikai prioritásai a nagyhatalmi rivalizálás szemszögéből azt mutatják, hogy az ország a nemzetközi kapcsolatok terén független tud lenni, és képes egyensúlyt teremteni szomszédai, valamint más nagyhatalmak között.
