Amíg a világ a Hormuzi-szorosra figyelt, addig Kína valami sokkal fontosabbat tesztelt: miként lehet túlélni egy amerikai szankciós háborút. Peking megalkotása óta először aktiválta saját „blocking statute” rendszerét, és ezzel új korszakot nyitott a globális pénzügyi hidegháborúban.
Bár a dollár ma is a globális tartalékok mintegy 60 százalékát uralja, és válságok idején továbbra is menedékvalutaként működik, a hegemóniája alapjai gyengülnek. A nemzetközi pénzrendszert mindig a gazdasági erő, az erős intézmények és a megbízható szövetségek tartották egyben, ezek terén pedig az Egyesült Államokban egyre több repedés látszik.
Peking többfrontos offenzívát indított a dolláralapú hegemónia megtörésére. Ezt a stratégiát a geopolitikai ambíciók mellett egy súlyosbodó belső gazdasági kényszer is hajtja.
Véget ért a gyenge jüan korszaka, Kína pedig a globális nyersanyagpiaci fölényét használja fel arra, hogy letörje a dollár uralmát és átalakítsa a világrendet.
A Bretton Woods-i rendszer felbomlása után a dollár továbbra is a világgazdaság koronázatlan királya maradt. Paul Blustein King Dollar című könyve szerint az amerikai valuta helyzete a globális kereskedelemben épp olyan, mint az angol nyelvé a nemzetközi kommunikációban: azért használják, mert mindenki más is ezt teszi a zökkenőmentes üzlet érdekében. De vajon meddig tarthat ez a kényelmi hegemónia, és van-e olyan „hűbéres”, amely képes lehet a trónfosztásra?
A Maduro-rezsim villámgyors megdöntése, a szövetségesekkel szembeni burkolt fenyegetések és az erőforrásokhoz való hozzáférés nyers logikája egy olyan külpolitikai doktrínát rajzol ki az Egyesült Államokban, amelyben az erő, a gazdasági kényszer és a gyors eredmény fontosabb, mint a szabályok, az intézmények vagy a hosszú távú stabilitás. Trump szemére azonban nem lehet azt vetni, hogy nem szólt előre: végig nyílt lapokkal játszott.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO), amelyhez számos kevésbé fejlett ország igyekezett csatlakozni, úgy tűnik, a végét járja. A szellemisége romokban, amit elismer mind a WTO vezetése, mind a vezető nyugati országok.
A globális pénzügyi rendszerben egy történelmi átrendeződés zajlik, ahogy a központi bankok az amerikai állampapírok helyett egyre nagyobb arányban választják az aranyat, jelezve egy új, többpólusú monetáris korszak kezdetét.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) a dollártól való elszakadásra összpontosít, és a BRICS által kijelölt úton halad, hogy saját gazdasági rendszert építsen ki. Alternatív megoldásokat keres, hogy csökkentse az amerikai fizetőeszköz globális dominanciáját.
Peking csendes, de határozott lépéseket tesz a globális pénzügyi hegemóniáért folyó versenyben, miközben a dollár dominanciája már repedezik. Kína a jüan nemzetköziesítését célzó stratégiával, új pénzügyi eszközökkel és digitális valuták fejlesztésével kívánja átformálni a világgazdaságot, miközben az USA a belső problémákkal és a geopolitikai konfliktusokkal küzd.
Kína újabb mérföldkövet ért el a valutája globális használatában. Egy ausztrál cégnek nyújtott majdnem 2 milliárd dollár értékű jüanalapú hitelt, amelynek a folyósítása és a törlesztése is a kínai pénznemben történik.
Az Egyesült Államok évtizedeken át élvezett „rendkívüli privilégiuma”, amely a dollár globális uralmára épült, látványosan a végéhez közeledik, utat nyitva egy új, bizonytalanabb pénzügyi világrend előtt.
Ázsia legnagyobb gazdaságai olyan lépésre szánták el magukat, amely az amerikai dollártól való eltávolodásukat jelzi. Május 4-én az ASEAN+3 tagjai bejelentették, hogy elfogadtak egy gyors pénzügyi mechanizmust, amely elsőként fogja alkalmazni a regionális valutákat, beleértve a jüant.
A BRICS-országok egyelőre úgy döntöttek, nem jött el az egységes valutára való áttérés ideje, de aktívan tárgyalnak, hogy a kereskedelemben áttérjenek a nemzeti fizetőeszközökre. A közös valuta bevezetését vajon csak elnapolták?
A dollárleértékelés és a dollárdominancia nem feltétlenül zárja ki egymást. De az, hogy Donald Trump dolgozik a zöldhasú gyengítésén, szinte biztosan a dollár uralmának a végét jelenti – állítja Jeffrey Frankel.
Az Egyesült Államok számára a magas államadósság egyre inkább meghatározó tényezővé válik a globális befolyás megőrzésében. Ahogy a költségvetés mind nagyobb részét a kamatfizetések viszik el, úgy kerül Washington egyre komolyabb választás elé: a kormányzati kiadások csökkentése vagy a termelékenység növelése.
Az oroszok próbálják kiszámítani a kiszámíthatatlannak tűnő Donald Trump politikáját. Aggódnak amiatt, hogy „az Egyesült Államok erősen érdekelt a BRICS gyengítésében vagy éppen a feldarabolásában”.
Óriási felhajtást keltett Kínában, hogy a múlt hónapban Szaúd-Arábiában bocsátottak ki amerikai dollárban denominált államkötvényeket. Ez önmagában nem annyira nagy dolog, viszont számos lehetőség rejlik ebben a modellben. Arnaud Bertrand francia üzletember, akit Kína-barát politikai kommentátorként tartanak számon, bejegyzésében úgy magyarázta ezt az eseményt, hogy ez vélhetően egy üzenet a közelgő Trump-kormányzatnak.
A januárban hivatalba lépő elnök már most jelezte, hogy mélységesen ellenzi a BRICS-országok dedollarizációs ötletelését. Hogy ennek nyomatékot adjon, máris megígérte a 100 százalékos vámokat.
Tizenhatodik alkalommal gyűltek össze a BRICS-tagok, de az októberi oroszországi csúcstalálkozónak kiemelt jelentősége volt a globális dél gazdasági erőgépének történetében. A csoport brutális bővítést jelentett be, miközben immár teljesen nyíltan dolgozik a dollár mint globális vezető valuta szerepének megdöntésén.
A kazanyi BRICS-csúcson várhatóan a helyi pénznemben való elszámolásról és a szervezet közös valutára vonatkozó javaslatokról is tárgyalnak. A Brazília, Oroszország, India és Kína által alapított csoport, amely tavaly jócskán kibővült, október 21–22-én tartandó találkozóján vélhetően javaslatot tesznek a dedollarizáció további folytatására.
Az elmúlt évtizedben az orosz és a kínai jegybank növelte legdinamikusabban az aranytartalékát, így globálisan már az ötödik, illetve hatodik legnagyobb mennyiséget tudhatják magukénak. Moszkva és Peking szándékai mögött a tartalékaik dollártól való diverzifikációja húzódik meg. Ugyanez, bár kisebb mértékben, más olyan, főként a globális délhez tartozó állam esetében is megfigyelhető, mint India és Törökország.
Szaúd-Arábia korábban bizalmasan utalt arra, hogy esetleg eladja európai adósságállományának egy részét, ha a G7 úgy dönt, hogy lefoglalja Oroszország közel 300 milliárd dollárnyi befagyasztott vagyonát – írta a Bloomberg.
Délkelet-Ázsia egyre inkább a BRICS-országok felé fordulna, és ez olyan globális változás lenne, amelyet Washingtonban kevesen láttak előre. Amerika gondosan építgette az ASEAN-szövetséget, csakhogy a benne lévő országokat csábítja a finanszírozáshoz való hozzáférés és az USA befolyásától való függetlenség. Eközben Lavrov orosz külügyminiszter bejelentette, hogy lassítaná a BRICS bővítését, mert még ki kell dolgozni a tagság feltételeit.
A projektet a nagy pénzügyi intézetek és központi bankok is figyelemmel kísérik, ha pedig bejön az elképzelés, az tovább gyengíti a dollár globális tartalékvaluta-státuszát.
A világ egyre inkább eladósodik, és ez alól az Egyesült Államok sem kivétel: a következő évtizedekben az amerikai tartozások példátlan növekedése várható. A válság kezelését jelentősen hátráltatja a politikai polarizáció, miközben a növekvő kamatterhek rontják az amerikai gazdasági kilátásokat. Nő a bizonytalanság az USA fizetőképességével kapcsolatban, és már látszanak a jelei egy szélesebb körű dedollarizációs folyamatnak is. Amennyiben Washington nem tudja megfelelően kezelni ezeket a válságokat, az eladósodás alááshatja az amerikai globális dominancia alapjait.
A dedollarizáció lesz az orosz BRICS-elnökség prioritása 2024-ben. Az orosz küldött a BRICS moszkvai gyűlésén kiemelte, a cél a nemzeti, valamint helyi valuták és fizetőeszközök használatának népszerűsítése a dolláralapú nemzetközi gazdaság mellékhatásainak csökkentése érdekében. A terv azt követően kapott szárnyra, hogy a Nyugat szankciókat vezetett be Moszkva ellen az ukrajnai invázió miatt.
Amennyiben Peking sikeresen leszoktatja a világot a dollárról, és a renminbi globális valutaként vagy domináns valutaként növeli az ázsiai nagyhatalom státuszát, az átformálná a globális kereskedelmi rendszert és a nemzetközi politikai környezetet. Az USA kormánya elveszíthetné az alacsony költségű adósságfelvételre vonatkozó kiváltságát, valamint azt a képességét, hogy pénzügyi szankciókat alkalmazzon elrettentő intézkedésként vagy külföldi rezsimek, szervezetek és emberek megbüntetésére.
A globális olajügyletek 20 százaléka már nem amerikai dollárban folyik. Sokat beszélnek a dedollarizációról, az amerikai valuta nyersanyagpiaci hegemóniájának közeli végéről, de eddig a folyamatot nem nagyon számszerűsítették.
Alaposan meglepte a világ szakmai közvéleményét, hogy Szaúd-Arábia és Kína jegybankja hétmilliárd dollár értékű devizaswapot nyitott. Azaz szerződést kötöttek a pénznemük cseréjére, amivel a szaúdiak elmélyítik a kapcsolataikat Kínával azzal a céllal is, hogy a meghatározó súlyú arab olajállam tovább diverzifikálja az energiakereskedelmét.
