A világ egyre inkább eladósodik, és ez alól az Egyesült Államok sem kivétel: a következő évtizedekben az amerikai tartozások példátlan növekedése várható. A válság kezelését jelentősen hátráltatja a politikai polarizáció, miközben a növekvő kamatterhek rontják az amerikai gazdasági kilátásokat. Nő a bizonytalanság az USA fizetőképességével kapcsolatban, és már látszanak a jelei egy szélesebb körű dedollarizációs folyamatnak is. Amennyiben Washington nem tudja megfelelően kezelni ezeket a válságokat, az eladósodás alááshatja az amerikai globális dominancia alapjait.
Bácsi Attila, Santo Martin, a Makronóm Intézet elemzőinek írása
Az amerikai államadósság példátlan növekedése várható
A globális államadósság a világgazdaság növekedésénél gyorsabb ütemben emelkedik: 2023 végére elérte a 97,1 ezer milliárd dollárt, ami 2019-hez képest 40 százalékos bővülést jelent, ráadásul az IMF szerint 2028-ra a globális államadósság meghaladja a világ GDP-jét is. A három legnagyobb tartozást felhalmozó ország (az Egyesült Államok, Kína és Japán) a világ teljes államadósságának több mint 60 százalékát birtokolja.
Ezek közül is kiemelkedik az Egyesült Államok, amelynek a GDP-arányos adósságrátája a fejlett világ legmagasabbjai közé tartozik,
a 123 százalék feletti adósságszintet csak Japán, Szingapúr, Görögország és Olaszország múlja felül. Nominálisan nézve viszont az amerikai tartozás toronymagasan a világ legnagyobbja (34 ezer milliárd dollár), amely ráadásul egyre növekszik, ennek a következményeit pedig a világ többi országa is megérzi.
Amerikában a 20. századi történelemben a két világháború és az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság okozott nagyobb eladósodást, míg a század második felében többé-kevésbé stabil adósságszint jellemezte, függetlenül a politikai vezetéstől. A 2008–2009-es gazdasági világválság azonban ismét jelentős eladósodással járt, a legújabb nagy ugrást pedig a Covid–19-járvány idézte elő, aminek köszönhetően a II. világháború óta nem látott magasságokba, GDP-arányosan 120 százalék fölé szökött az államadósság. A következő évtizedekre az előrejelzések ennél is drámaibb növekedést vetítenek előre.
A válságkezelés az amerikai belpolitikai harcok foglyává vált
Az amerikai államadósság növekedésének egyik elsődleges forrása az, hogy az Egyesült Államok az ország alapítása óta szinte minden évben költségvetési hiánnyal működik, ennek a finanszírozása pedig többnyire hitelfelvételen vagy kötvénykibocsátáson keresztül történik, amelyek után az államnak kamatot kell fizetnie.
Ahogy egyre több a hitel, úgy egyre emelkednek a kamatköltségek, amelyek tavaly haladták meg a védelmi kiadásokat, és ha ez hosszú távon fennáll, az számos elemző szerint a birodalmak hanyatlásának az egyik jele.
A becslések szerint a kamatkiadások a következő évtizedben elérik a GDP 3,6 százalékát, és 30 éven belül a kamatfizetés válhat a szövetségi kormány legnagyobb kiadásává. Ekkorra körülbelül háromszor akkora kiadásról lesz szó, mint amennyit a szövetségi kormány korábban K+F-re, nem védelmi célú infrastruktúrára és oktatásra együttvéve költött. Amennyiben az adóbevételek aránya változatlan marad, a kamatfizetést csak más, például az oktatási, a kutatás-fejlesztési vagy a védelmi kiadások elvonásával tudja fenntartani az amerikai kormány.
Az eladósodás káros hatásai így végiggyűrűznének az amerikai gazdaságon az USA globális vezető szerepének kárára.
A politikai megosztottság nehezíti a tartozás orvoslását, az eladósodás felgyorsulásáért pedig a pártok egymást okolják. A demokraták szerint a Trump-adminisztráció 2017-es adócsökkentései okozták a hiány megugrását, a republikánusok pedig úgy vélik, hogy a Biden-kormány által támogatott szövetségi kiadási programok – például különféle társadalombiztosítási és egészségügyi projektek, amelyek az amerikai népesség elöregedésével egyre csak növekszenek – túl drágákká váltak. Akárhogy is, a jelenleg az USA-ban tapasztalható extrém szintű politikai polarizáció kevés esélyt ad az átfogó, rendszerszintű megoldást jelentő kompromisszumra.
Az USA exportálja az adósságát a dollár tartalékvaluta-szerepén keresztül
Az élesedő pártpolitikai harcok ellenére sok évtizedes konszenzus van a két párt között azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok a globális vezető szerepét arra használja, hogy exportálja az adósságát.
Amióta a dollár 1944-ben a Bretton Woods-i megállapodással a világ tartalékvalutája lett, az USA hatalmas tőkeimportőrré vált.
Az amerikai kormány ma a világ első számú szolgáltatója a kockázatmentes pénzügyi eszközöknek, az államadóságukhoz hozzájáruló kötvények pedig a világ legkedveltebb likvid megtakarítási eszközei. Ezt bizonyítja az is, hogy bár az aránya folyamatosan csökken, az ország adósságának több mint 30 százaléka külföldi befektetők kezében van. A dollár hegemóniája lehetővé teszi Amerika számára, hogy olcsón hitelt vegyen fel a kereskedelmi deficit, a kormányzati programok és a védelmi, valamint az iparpolitika finanszírozására.
Ezen előnyöket azonban gyakran csak súlyos pénzügyi következményekkel lehet ellensúlyozni. Az adósság mellett az amerikai infláció is begyűrűzhet a dolláron keresztül azokba az országokba, amelyekben az importokat dollárban számlázzák. Emellett egyes közgazdászok szerint a dollár dominanciája lehetett a globális pénzügyi válság egyik kiváltó oka: a jelentős kereskedelmi többletet felhalmozó exportőr országok dollárban denominált értékpapírokat használtak a devizatartalék-állományuk növelésére. A valuta iránti kereslet növekedésével a pénzügyi szektor már arra kényszerült, hogy egyre kockázatosabb értékpapírokat kínáljon, ami végül az egész rendszer összeomlásához vezetett.
Mindezen kockázatok ellenére az amerikai kötvények továbbra is az egyik legkeresettebbek maradtak és maradnak mindaddig, amíg az USA a világ vezető gazdasági, politikai, katonai és kulturális hatalma, illetve amíg a belső stabilitása garantálja az adósságok menetrend szerinti visszafizetését.
Ugyanakkor napjainkra látható, hogy a dollárt alátámasztó mindkét pillér megremegett. Az USA relatív súlya egyre csökken a multipolarizálódó világban, miközben a belső működését is egyre mélyülő válságok jellemzik: a várható élettartam csökkent, ahogy a jövedelmi egyenlőtlenségek nőttek, és számos mutató a polarizáció fokozódására utal: az amerikai szövetségi kormányzatba vetett közbizalom rekordalacsony, a demokraták és a republikánusok közel kétharmada pedig úgy véli, hogy a másik párt tagjai tisztességtelenebbek és erkölcstelenebbek, mint a többi amerikai. Ha ezek a trendek tovább folytatódnak, megrendíthetik a globális bizalmat az Egyesült Államokban, ami az amerikai hegemón helyzet alapjait kérdőjelezné meg.
A dollár szerepe átpolitizálódik globális szinten
Ugyanakkor nem érdemes még ennyire előre szaladni: a világ központi bankjai összesen 6,5 ezer milliárd dollárnyi amerikai dollárban denominált eszközt tartanak, így a tengerentúli fizetőeszköz továbbra is magasan az első számú globális tartalékvaluta. A globális Dél és Kelet, de különösen Kína felemelkedésével viszont a világ egyre inkább multipolárissá válik, így az USA relatív pozíciói is kézzelfoghatóan gyengülnek. Ezt tükrözi, hogy
az elmúlt két évtizedben a globális devizatartalékok részesedéséből egyre nagyobb részt hasítottak ki maguknak más valuták: az IMF szerint 2023-ban a dollár aránya az 1999-es 71 százalékról 59 százalékra csökkent.
Eközben az amerikai valuta globális szerepét egyre inkább átitatja a geopolitika, ami szintén nem tesz jót a hegemón pozíciónak: Washington befagyasztotta Oroszország dollárkészleteit az ukrajnai orosz invázióra adott válaszként, a lépés pedig azzal a veszéllyel jár, hogy az USA-val politikailag szemben álló országok más devizákban helyezik el a tartalékaikat, gyengítve a dollár hatalmát. Mára közel 70 ország kezdett bele dedollarizációs folyamatokba. Oroszország mellett elkezdett kínai jüanban kereskedni Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is, a BRICS-, valamint az ASEAN-országok pedig egyre szívesebben használják a saját valutáikat, miközben egyes afrikai államok saját regionális pénznem létrehozásán gondolkoznak. Ezekkel a lépésekkel leválhatnának az USA által dominált SWIFT fizetési rendszerről, és a devizatartalékaikban is kisebb arányban lenne szükségük a dollárra.
Ennek ellenére korai még temetni a dollárt, hiszen egyetlen valuta sincs közel ahhoz, hogy leváltsa első számú globális tartalékvalutaként, még a jüan sem, amelyet jelenleg a globális kereskedelem csupán 4 százalékában használnak. A dollár továbbra is az elsődleges valuta a SWIFT tranzakciós hálózaton belül, ennek következtében az egyre erősödő dedollarizációs tendencia ellenére a dollár a belátható jövőben is a globális pénzügyek központi eleme marad. Valószínűbb, hogy a globális tartalékvaluta-piac is multipoláris irányba mozdul el, és bár az amerikai valuta részesedése továbbra is csökken, nem jelentkezik egyetlen kihívó sem.
Az USA leminősítései üzenetet hordoznak a súlyosbodó belső problémákról
Az amerikai belső problémákat tükrözi, hogy 2023-ban a Fitch hitelminősítő lerontotta az Egyesült Államok hitelminősítését.
Most a Moody’s – amelynél az USA utolsó AAA minősítése maradt – is hasonló lépéseket fontolgat, mivel szerintük a magas és növekvő költségvetési hiány, valamint az adósságplafon körüli politikai konfliktus veszélyezteti a kormány fizetőképességét. A leminősítések üzenetet hordoznak az állam visszafizetési képessége körüli bizonytalanságról, ennek következtében pedig a befektetők még magasabb kamatokat követelhetnek meg az államtól, ami tovább növeli a költségvetési hiányt, valamint a vállalkozások és a háztartások hitelfelvételi költségeit. A bizalom és a befektetések csökkenése lelassítaná a termelést, visszafogná a béreket, a magas kamatlábak pedig a személyi kiadások finanszírozását is megdrágítanák.
Az adósság könnyen alááshatja az amerikai hatalmi pozíciókat
Az Egyesült Államoknak jelenleg kettős kihívásra kell választ adnia: ki kell alakítania a pozícióit az átalakuló és egyre inkább többpólusúvá váló világrendben, emellett kezelnie kell súlyosbodó belső ellentéteit. Amíg az USA képes erőt demonstrálni a versenytársai felé és meg tudja őrizni a befektetők bizalmát, Washington minden bizonnyal továbbra is képes szétteríteni a növekvő államadósság terheit a világ többi részére. A világ azonban a multipolaritás felé halad, ezt a folyamatot pedig csak gyorsítják az Egyesült Államok belső gazdasági, politikai és társadalmi feszültségei.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Shutterstock
