Amerika veszít a világgazdasági súlyából, mégis jobban él? Egy friss kutatás szerint a globalizáció és Kína felemelkedése nem gyengítette, hanem összességében növelte az amerikai jólétet – miközben a hatalom és az életszínvonal látványosan szétvált.
Hogy lehet az, hogy Kína a világ domináns gyártójaként az amerikaihoz képest csak drasztikusan alacsony termelékenységi mutatókat képes felmutatni? Egy friss tanulmány szerint a paradoxon mögött súlyos – igaz, következetes – módszertani hibák és torzítások rejlenek.
A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb európai prognózisa jóval több, mint egy szokásos adatközlés: sokkal inkább egy kíméletlen szerkezeti diagnózis és egy sürgős cselekvési felhívás.
Amerika lenyűgöző ütemben pörgött vissza a járvány előtti növekedési pályára, miközben a világ más fejlett gazdaságai még mindig lefelé kullognak a lejtőn. De mi hajtotta ezt a kiugró teljesítményt? A kulisszák mögött az iparágakon belüli termelékenységi robbanás és a mesterséges intelligencia villámgyors térnyerése sejlik fel.
A mesterséges intelligencia átalakítja a gyártóipart, növelve a hatékonyságot, csökkentve a költségeket és hozzájárulva a fenntarthatósági célok eléréséhez.
Bár országonként eltérő, hogy a munkavállalók hány százaléka dolgozik otthonról, összességében nőtt a távmunkával pénzt keresők száma.
Az építőipar globálisan az egyik legnagyobb iparág, de a termelékenysége már évtizedek óta stagnál. A fenntartható jövő megteremtése érdekében azonban elengedhetetlen, hogy az ipar kilábaljon ebből a gödörből. A szektor előtt álló kihívások már nemcsak gazdasági és társadalmi szempontból jelentősek, de kritikus fontosságúak a környezeti célok eléréséhez is.
Az Európai Unió gazdasága jócskán lemaradt az Egyesült Államokétól. Ennek számos oka van, amelyek közül többet is lehetne orvosolni, például az egyes szektorokba való befektetésekkel vagy a versenyképesség megerősítésével. Akadnak viszont olyan tényezők is, amelyekre már nehezebb megoldást találni.
Az elmúlt 25 évben a világgazdaság munkatermelékenysége hatszorosára nőtt, főként 30 feltörekvő gazdaságnak köszönhetően, amelyekben 3,6 milliárd ember él. Ezek az országok kiemelkedő beruházási rátával, urbanizációval, jelentős infrastrukturális fejlesztésekkel és a külföldi tőke vonzásával tudták növelni termelékenységüket. Ha ezt a fejlődési ütemet fenntartják, 25 éven belül elérhetik a fejlett gazdaságok szintjét. Hazánk is hasonló utat jár be, ami példaként szolgálhat más országok számára a munkatermelékenység növelése érdekében.
A korábban mítosznak tartott feltételezés a szemünk előtt válik valósággá: az eurózóna viszonylagosan elszegényedik, összevetve az Egyesült Államok gazdasági teljesítményével. Több más elemzés mellett két francia közgazdászkutató is erre a következtetésre jutott a Le Monde-ban megjelent cikkében. Minden mutató ezt támasztja alá.
A fejlődő országok mellett a fejletteket is érinti a mezőgazdaságban fellépő munkaerőhiány és az éghajlatváltozás. Az USA versenyt fut az idővel, és igyekszik minél inkább népszerűsíteni a precíziós gazdálkodáshoz szükséges eszközöket.
A munkavállalók gyakran a főnökök háta mögött spórolnak az idővel a mesterséges intelligencia segítségével. Egy a Pennsylvaniai Egyetemen tanító professzor szerint a vállalatoknak – akár ösztönzők segítségével – rá kellene vennie a dolgozókat, hogy megosszák a tudásukat az új lehetőségekkel kapcsolatban.
A mesterséges intelligencia (MI) forradalmasítja a munkahelyeket és maximalizálja a termelékenységet. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés: ez a növekedés kinek is kedvez valójában? Nadia Garbellini, az olaszországi Modenai Egyetem munkatársa megkérdőjelezi, hogy ez a termelékenységi ugrás valóban mindenki számára előnyös-e, vagy csak tovább növeli az egyenlőtlenségeket a munkaerőpiacon.
Továbbra is problémák tornyosulnak a britek előtt. Bár az első negyedévben 0,8 százalékos volt a brit GDP-növekedés az előző negyedévhez viszonyítva, a termelékenység továbbra is vérszegény.
