A korábban mítosznak tartott feltételezés a szemünk előtt válik valósággá: az eurózóna viszonylagosan elszegényedik, összevetve az Egyesült Államok gazdasági teljesítményével. Több más elemzés mellett két francia közgazdászkutató is erre a következtetésre jutott a Le Monde-ban megjelent cikkében. Minden mutató ezt támasztja alá.
Pierre-André Buigues és Elie Cohen francia közgazdászok a Le Monde-ban párhuzamba állították az eurózóna tagállamai és az Egyesült Államok gazdasági teljesítményét. A végkövetkeztetés kiszámítható, de az odáig vezető utat adatokkal szegélyezik.
Az USA, amely a második világháború hatásait kihasználva a növekedés és az innováció terén az élre állt, látta, hogy az európai országok e téren elveszítik az előnyüket. Ám volt egy másik tendencia is, amely azt sugallta, hogy a legfejlettebb országok gazdaságilag közelednek egymáshoz. A közelmúltban azonban számos jel arra utalt, hogy ez a folyamat ismét megtört, és ami még rosszabb, a növekedési szakadék újból az Egyesült Államok javára szélesedik – állapította meg cikke bevezetőjében Buigues és Cohen.
Csak az amerikai növekedés fele
A McKinsey tanácsadó cég 2022 júliusában közzétett feljegyzésében rámutatott, hogy 2010 és 2020 között, azaz egy tízéves időszakban az Európai Unió egy főre jutó bruttó hazai termékének (GDP) átlagos éves növekedése 0,8 százalék volt, ami fele az USA-énak (1,7 százalék).
A Világbank adatai megerősítették az euróövezet országainak gazdasági hanyatlását:
2010-ben az egy főre jutó GDP dollárban mérve 30 százalékkal volt magasabb az Egyesült Államokban, mint az euróövezetben.
Tizenkét évvel később, 2022-ben ez a különbség több mint kétszeresére nőtt: 87 százalékkal nagyobb Amerikában, mint az euróövezetben.
Vitathatatlan diagnózis
Franciaország esetében hasonlók a megállapítások, sőt a helyzet a koronavírus-járvány óta még romlott is: a munkatermelékenység 2019 óta megtorpant az országban. A Banque de France szerint a 2023 második negyedévében megfigyelt termelékenységi és azon szint közötti különbség, amelyet akkor értek volna el, ha az egy főre jutó produktivitás a 2010–2019-es trendnek megfelelően nőtt volna, ma 8,5 százalékos lenne.
A Wall Street Journal egy korábbi írása szerint Európát „öregedő népesség jellemzi, amely a szabadidőt és a munkahelyi biztonságot részesíti előnyben a jövedelemmel szemben”. Ez a diagnózis vitathatatlannak tűnik, de vannak olyan európai közgazdászok, akik másként értékelik a helyzetet – vélte az idézett francia tanulmány.
A Világbank adatai szerint a 2008-as pénzügyi válság óta az Egyesült Államok GDP-je változatlan dollárban számolva 28 százalékkal nőtt, míg Európában ez az arány csak 13 százalék. Hogyan magyarázható ez a gazdasági megtorpanás, ha csak az euróövezetre koncentrálunk? – tette fel a két kutató a kérdést. A négy legnagyobb állam (Német-, Francia-, Olasz- és Spanyolország) adja a 19 országot magában foglaló euróövezet lakosságának a 75 százalékát, de e négy állam demográfiai paraméterei, termelékenysége, aktivitási rátája és kutatás-fejlesztési (K+F) kiadásai nagyon eltérők.
Mi történik az Egyesült Államokban?
Az amerikai gazdaság tavaly 2,5 százalékkal nőtt, szemben a 2022-es 1,9 százalékkal – derült ki az év elején közzétett adatokból. Ez a teljesítmény a negyedik negyedév vártnál jobb számainak volt köszönhető: az előző negyedévhez képest éves szinten 3,3 százalékkal nőtt az ottani megtermelt nemzeti vagyon, szemben a várt 2 százalékkal.
Bérek, jólét, foglalkoztatás
A nemzetgazdaságot a háztartások fogyasztása, az export- és a kormányzati kiadások hajtották, miközben a költségvetési hiányt elengedték, amely éves szinten meghaladta a 2000 milliárd dollárt (mintegy 1838 milliárd euró), vagyis a bruttó hazai termék 7 százalékát. Az egyetlen csalódást a beruházások mutatták, amelyek a negyedik negyedévben mindössze 1,7 százalékkal nőttek.
A bérek, a jólét és a foglalkoztatás számadatai ma magasabbak, mint a koronavírus-világjárvány előtt. Ez jó hír az amerikai családok és a munkavállalók számára. A gazdaság ahelyett, hogy zsugorodott volna, tovább növekedett.
A közgazdászok csodálják ezt a teljesítményt. A Fed (Federal Reserve, amely a központi bank szerepét tölti be) bravúrt vitt véghez: megfékezte az inflációt anélkül, hogy az ország gazdasága recesszióba süllyedt volna. Az árak 2022 júniusában 9,1 százalékkal emelkedtek, és a Fed a 2022. márciusi nulláról 2023 nyarára hirtelen 5,25 százalékra emelte a kamatlábakat. Ennek eredményeként az infláció a tavalyi év végére 3,4 százalékra esett vissza, és a Fed 2024-re három kamatcsökkentést tudott előre jelezni.
A Wall Street rekordokat dönt
Ez tűzijátékhoz vezetett a Wall Streeten, amely 2024 elején rekordokat döntött. A 2023. október végi mélypont elérése óta a nagyvállalatokat reprezentáló S&P 500 index 19, a technológiai részvényekben gazdag Nasdaq pedig 25 százalékkal emelkedett. Az elmúlt két hónapban az amerikai fogyasztói hangulat, amelyet a Michigani Egyetem indexe mért, szintén szárnyalt: november óta 29 százalékkal ugrott meg, ami harminchárom éve a legnagyobb növekedés.
Ez a lakosság minden rétegét és minden régiót érint. Ha a Wall Streeten megy a dolog, akkor minden megy – ez a régi amerikai mondás. Mivel a magánszektorban dolgozók felének van tőkefedezeti nyugdíj-előtakarékossági számlája, nagyon érzékenyek a részvénypiac szintjére. Az ingatlanárak is lefelé mozdultak el a 2023-as borzalmas év után. A benzin gallononkénti árának csökkenése szintén hozzájárult a lakosság derűlátó hangulatához, az üzemanyag 3,10 dollárra esett vissza, miután 2022 tavaszán meghaladta az öt dollárt.
Erős termelékenységnövekedés
A kamatlábak várható csökkenésével a hosszú távú kamatok szintje (2023 őszén 5 százalék fölött, ami 2007 óta rekordot jelent) által fojtogatott vállalatok kedvezőbb feltételekkel refinanszírozhatnak, a tízéves kamatlábak 4,15 százalékra csökkennek.
Ami a növekedést illeti, a vita a mesterséges intelligencia hatását érinti a technológiai óriásoknál, de a vállalatok általi felhasználását is, ami jelentős termelékenységnövekedést eredményezhet.
Vannak azonban még árnyékok a képben: a megújulóenergia-ágazat nehéz helyzetben van, az ipari incidensek – különösen a tengeri szélenergia terén –, és az emelkedő kamatlábak növelik a projektek költségeit, a fogyasztók elégedetlensége ugyancsak egyre nagyobb lesz, például az autóiparban, ahogy azt a Tesla is tapasztalja. A repülőgépgyártó Boeing a maga részéről komoly ipari válságon megy keresztül számos géptípusának meghibásodása után, ami valószínűleg lelassítja az összeszerelő sorokat, és azzal fenyeget, hogy magával rántja az amerikai repülőgépipart – összegezte helyszíni tudósításában a Le Monde.
A lemaradás főbb okai
Vegyük végig, hogy mely nyilvánvaló okok húzódnak az európai gazdasági hanyatlás mögött.
Demográfiai mutatók: az Egyesült Államokban a munkaképes lakosság (15–64 évesek) 1998 és 2022 között 21 százalékkal nőtt, míg az euróövezetben 17 százalékkal, és ez a differencia egyre gyarapszik. Ma már évi 1 százalék, ami a következő években tovább tágítja az USA és Európa közötti növekedési különbséget.
Munkaidő: mivel az eurózónában a ledolgozott munkaórák száma összességében jóval alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban – Németország esetében a különbség 25 százalék –, az európaiak a szabadidő mellett döntöttek. A kontinensünkön tapasztalható csökkenő tendencia ezt a preferenciát tükrözi. 1960 és 2023 között a ledolgozott órák száma az USA-ban kevesebb mint 10, míg Európában 20-30 százalékkal mérséklődött.
Munkaerőpiaci részvételi arány: a 15 és 64 év közöttiek körében a munkában részt vevők aránya 72 százalék az Egyesült Államokban, ami ugyan alacsonyabb, mint Németországban, de jelentősen magasabb, mint Franciaországban, és különösen Olasz-, valamint Spanyolországban. A franciaországi nyugdíjreform jól mutatja, hogy milyen nehézségekbe ütközik az európai részvételi arány növelésére irányuló politika.
Energiaárak:
az USA-ban nagyon alacsonyak az energiaárak, harmadannyi, mint Európában, és Amerikának jelentős fosszilis tüzelőanyag-tartalékai vannak.
Az euróövezethez képest ez most és az elkövetkező években versenyelőnyt jelent, ami néhány európai iparágat arra késztet, hogy gyárakat telepítsen az Atlanti-óceán túlpartjára.
Technológiai innováció és K+F-kiadások: az Egyesült Államok a GDP-jének 3,5 százalékát költi kutatásra és fejlesztésre, Franciaországban ez az arány 2,2, ám Olasz- és Spanyolországban csupán 1,4 százalék körül van. Egyedül Németország emelkedik ki (itt 3 százalék), ahol 0,4 GDP-százalékponttal kevesebbet fordítanak rá, mint az USA-ban. Ráadásul a tengerentúlon kedvező a környezet a technológiai innováció számára, mivel könnyen hozzáférhet a tőkéhez, emellett kutatási partnerségek jönnek létre a tekintélyes egyetemek és a nagyvállalatok vagy startupcégek között.
A spirál megtörése
Európa tehát relatíve egyre szegényebb az Egyesült Államokhoz képest, és az említett öt tényező döntő szerepet játszott ennek magyarázatában. Nehéz elképzelni, hogy az euróövezet az elkövetkező években hogyan tudná korrigálni a foglalkoztatás strukturális tendenciáit, hogy a növekedési lemaradását kiegyenlítse – szögezte le két francia közgazdász.
Miért kell elkerülhetetlen tényként kezelni, hogy Európa nem fektet be eleget a kutatásba, elhanyagolja a mesterséges intelligenciát, és Kínára bízza az energetikai átmenet levezénylését? A termelékenység és az innováció kihívása döntő fontosságú – vélték a kutatók –, ha az öreg kontinens meg akarja törni a relatív elszegényedés spirálját.
Kapcsolódó:
Címlapkép: Shutterstock