Jevgenyij Prigozsin halálával rengeteget foglalkozik a sajtó, de azzal, hogy ez valójában mit is jelent, már kevesen. A Wagner-csoport története mérföldkőhöz érkezett, ami magában foglalja a szervezet átalakulását. Tekintettel arra, hogy Oroszország történelmében milyen jelentősek a katonai magánvállalatok, a Wagner-csoport felbomlásának valószínűsége elenyésző, és a teljes megsemmisülés sem valószínű.

Szerző: Kecskés Bálint – Geopolitikai Elemző

Prigozsin halálának híre látványosan bejárta a világsajtót, ám a Wagner-csoport vezetőjének neve végső soron – csak egy újabb bejegyzés a tragikus hirtelenséggel elhunyt „véletlen” orosz halálesetek listáján. A nyugatbarát fehérorosz külügyminiszter, Vlagyimir Makej 2022 végén hunyt el tisztázatlan körülmények között, míg a Gazprom Invest szállítási vezetője, Leonyid Sulman 2022 elején lett öngyilkos. Rajtuk kívül az elmúlt közel két év alatt több mint negyven orosz üzletembert és magas rangú tisztségviselőt ért halálos „baleset”. A jövőt megjósolni nem lehet, de az elmúlt évek haláleseteiből le lehet vonni következtetéseket a Wagnert illetően. Ez a cikk egy lehetséges forgatókönyvet vázol fel a katonai magánvállalat (teljes nevén a PMC Wagner) jövőjére vonatkozóan.

Wagner milícia – Sokkal több, mint testőr 

A PMC Wagner-csoportot 2014-ben még az orosz állam alapította, és azt Jevgenyij Prigozsin vezette augusztus 23-i haláláig. Az állami irányításhoz, sőt Putyinhoz is évekig kifejezetten közel álló csoport azzal, hogy privát hadseregként működik, egy sor előnyre tett szert a konvencionális keretek között működő állami haderővel szemben. Idesorolható, hogy az ilyen szervezetekkel viszonylag alacsony költségráfordítással jelentős politikai előmozdítást képesek elérni. Ez annak köszönhető, hogy fenntartja az állami oldalról a műveletek tagadhatóságát a nemzetközi szférában, valamint a társadalmi nyilvánosság előtt. 

Nevével ellentétben a zsoldoshadsereg nem csak katonai műveletek végrehajtására használható. A csoport számos cégből, pénzügyi közvetítőből, hírszerzési szervezetből áll, ami egy mindent átszövő logisztikai hálózatot alkot, és célja az orosz állam előnyszerzésének támogatása. A Wagner ereje Afrikában összpontosul, kiemelt tekintettel a Közép-afrikai Köztársaságra, Líbiára, Malira és Szudánra, vagyis az Oroszország számára legfontosabb természetierőforrás-lelőhelyekre. Azzal, hogy az általuk kötött megállapodások értelmében védelmet nyújt ezekben az államokban, megnyílik az út az orosz hatalom kontinentális kiterjesztésére a nagyhatalmak között folyó geopolitikai versengés időszakában. Ennek jelentőségéről alábbi cikkünkben olvashat részletesebben: 

Sikertelen puccskísérlet, átadott fegyverek, üres vezetés

A Wagner-csoport azonban az elmúlt években jelentősen megerősödött, aminek az eredménye az idén júniusi (sikertelen) puccskísérlet volt az orosz állami vezetés ellen.

Nyilvánvaló volt, hogy a Wagner-csoport megérett az átalakításra, hiszen egyik állam sem engedheti meg magának, hogy modern kori Csák Máté-féle tartományurakat neveljen ki. 

Ennek egyik első lépése volt a államcsínykísérlet után a fegyverarzenáljuk átadása – valószínűsíthetően átmenetileg – az állami haderő részére, amelyről egy korábbi cikkünkben is olvashat. 

A történésekről Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük, aki a vele készült interjú során rámutatott, hogy a Wagner-vezér napjai az incidens óta meg voltak számlálva, őt csupán az lepte meg, hogy arra csaknem két hónapot kellett várni. Azzal viszont, hogy most a paramilitáris csoport csaknem teljes vezérkara eltűnt, elérkezett a reformprogramok ideje. 

Prigozsin mellett a repülőn volt bizalmasa, Dmitrij Utkin parancsnok és helyettese, Valerij Csekalov. Ráadásul a fenti vezetők halálával egy napon váltották le a légierő éléről az Armageddon Tábornoknak nevezett, és állítólag Prigozsint is támogató Szergej Szurovikint, akivel szemben bűnrészesség miatt jelenleg is folyik a nyomozás, mert feltehetően előre tudott a júniusi puccskísérletről.

A Wagner-hálózat életének fordulópontjához érkezett, ahol eldől a további sorsa. Többféle forgatókönyvet lehet felvázolni, hogy merre tovább, ezek közül az egyik lehetséges, hogy a csoport felbomlik. Figyelembe véve, hogy mennyire jelentős a Dél-Amerikából és Fekete-Afrikából érkező nyersanyagimport Oroszország számára, és hogy ennek a biztosításában milyen komoly szerepet játszanak a PMC-k, ennek a lehetősége minimális. Nem is beszélve arról a politikai tőkéről, amelyet a Wagner zsoldosai biztosítottak Moszkvának, amikor egyes polgárháborús övezetekben – megfelelő fizetségért és garanciákért cserébe – az orosz érdekek szerint álltak be egy-egy csoport mögé.

Ennél valószínűbb forgatókönyv a Wagner olyan szintű átszervezése, amelynek során a csoport magasabb állami kontrollt, „Kreml-barátibb” vezetést, szigorú ellenőrzést, de ugyanekkora műveleti szintű mozgásteret kap. 

Prigozsin halála egy olyan folyamatot indít el, amelynek során a szervezethez tartozó összes természetes és jogi személyt ellenőrzés alá kell vonni, és ha szükséges, leváltani, vagy eltávolítani. E lojalitás elérése kardinális kérdés, ám ennek lehetnek buktatói annak fényében, hogy Prigozsin halálát követően az alakulat egy maszkot viselő tagja a Kremlnek címzett videóüzenetben úgy nyilatkozott: „Most sok szó esik arról, hogy mit fog tenni a Wagner-csoport. Egy dolgot elárulhatunk: kezdjük, készüljetek ránk.” Akár egy újabb puccskísérlet – amelynek a bukása a szervezet életének leggyengébb időszakában borítékolható –, akár egy taktikai csapás az, amire készülnek, az eredmény hosszú távon egy erős moszkvai vezetésű szürkezónás milícia lesz. 

Katonai magánvállalatok – Az egyensúly felborul, mégsem hallja senki  

Emellett előreláthatólag tovább nő az egyébként az orosz alkotmány 13.5 cikke alapján tiltott katonai magánvállalatok száma, amelyből jelenleg csaknem negyven létezik. A zömükben 2014 után alapított szervezetek Oroszország stratégiája számára kiemelt jelentőségűek. Míg az Egyesült Államok fokozatosan kivonja a csapatait Afrikából, a Közel-Keletről és Dél-Ázsiából, addig Oroszország a geopolitikai befolyásának terjesztése céljából fokozatosan növeli a PMC-i számát szerte a világon. Mára Dél-Amerikában, Afrikában (közte Madagaszkáron), Srí Lankán, Indonéziában és a Közel-Keleten egyaránt jelen vannak ezek a magánvállalatok. 

A Wagner-csoport monopolhelyzete bizonyosan csökken, akár egy névváltoztatáson is áteshet, de valószínűleg nem tűnik el.

A fent említett előnyökön felül a PMC-k egyik legfőbb ereje az alacsony profilú jellegében van. Ez mit is jelent a gyakorlatban? Ezek a csoportok úgy tudnak diplomáciai kapcsolatokat, valamint katonai együttműködéseket előremozdítani, hogy azoknak gyakorlatilag nincs nyoma. Ezzel Moszkva képes feltűnés nélkül megváltoztatni a nemzetközi rendszer erőegyensúlyát és kiterjeszteni a befolyását.

Most jelentős figyelem irányul a Wagnerre, és az elkövetkező időszak meghatározó lesz az orosz PMC-k életében, mivel Oroszország geopolitikai befolyását nagyban meghatározza, hogy sikerül-e (vissza)terelni a legerősebb paramilitáris szervezetét az állami lojalitás útjára. 

Kép forrása: media.cnn.com