Az afganisztáni tálib kormány – amely a közelmúltig a világ heroinjának 90 százalékát állította elő – országszerte drasztikusan csökkentette az ópiumtermesztést. Ez azért felvet néhány kérdést, hogy vajon az elmúlt 20 évben az Egyesült Államok kábítószer-felszámolási erőfeszítései mennyire voltak komolyak a megszállt országban.
Eddig minden kormány és megszálló törekedett arra, hogy meggyőzze az afgán népet, hagyjon fel az ópium termesztésével, amely az egyik legfontosabb bevételi forrása volt.Úgy tűnik, ezmost éppen a táliboknak sikerül. Nagy erőkkel mentek neki az Afganisztán egyik jelképének számító máktermesztésnek. Persze ott vannak a marcona harcosaik, akiknek kell valami értelmes elfoglaltságot adni, így csapatostul járták a falvakat és kaszabolták a mákfejeket.
Afganisztánban a máktermelés már mintegy 80 százalékkal esett tavaly óta.
A műholdfelvételek azt mutatják, hogy Helmand tartományban, azon a területen, amely a máktermés több mint a felét adta, a termesztés 99 százalékkal csökkent. A becslések szerint Helmandban jelenleg kevesebb mint 1000 hektár a mák vetésterülete.
A tálibok 2022-ig vártak a régóta várt tilalom bevezetésével, hogy ne zavarják a 2021-es gazdasági évet. 2020 és 2022 vége között az ópium ára a helyi piacokon akár 700 százalékkal is emelkedett. A máktilalomhoz hasonló kampányt indítottak a metamfetamin-ipar ellen, a kormány országszerte bezárta az efedrinlaboratóriumokat.
Az ópiumfüggőség Afganisztánban kezelhetetlen, a felnőttek mintegy 9 százaléka (és a gyermekek jelentős része) függő. Az ENSZ becslései szerint 2005 és 2015 között a felnőtt kábítószer-használók száma 900 ezerről 2,4 millióra ugrott, és majdnem minden harmadik háztartást közvetlenül érint a függőség. Mivel az ópiumot gyakran injektálják, gyakoriak a vérrel terjedő betegségek, például a HIV is. Az ópiumprobléma a szomszédos országokba, Iránba és Pakisztánba is átterjedt. Egy 2013-as ENSZ-jelentés szerint közel 2,5 millió pakisztáni él opioidokkal, beleértve az északnyugati Hajber-Pahtúnhva tartományban élők 11 százalékát. Naponta mintegy 700 ember hal meg túladagolásban.
Várható katasztrófa
Afganisztán állítja elő a világ herointermelésének csaknem a 90 százalékát, ezért az ópiumtermés felszámolása világszerte súlyos következményekkel jár a kábítószer-használatra.
Az EU-ban a heroinkínálat csökkenésekor szerzett korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a kábítószer-kínálat és a -fogyasztás mintáinak megváltozásához vezethet. Ez magában foglalhatja a többféle anyagot használók arányának további növekedését a heroinisták körében. További kockázatot jelenthet a használóknak, ha a heroin helyettesítésére károsabb szintetikus opioidok, köztük a fentanil és származékai, valamint az új, erős hatású benzimidazol opioidok kerülnek forgalomba.
Más szóval, ha a heroin már nem kapható, a felhasználók a kábítószer sokkal halálosabb szintetikus formáira váltanak.
Persze erre nem lehet válasz Afganisztán újbóli megszállása, visszafoglalása és a drogbárók visszahelyezése a hatalomba. Mindenesetre érdekesen viselkedik az amerikai média, amely húsz éven keresztül állította, hogy a tálibok szemet hunynak az ópiumtermelés felett, és ebből tartották fenn magukat. Manapság arról írnak, hogy miképp üthet vissza a tálibok kábítószer elleni háborúja, illetve hogy a sikeres ópiumtilalom rossz az afgánoknak és a világnak.
Ez a fenyegető katasztrófa azonban nem következik be azonnal, mivel még mindig jelentős kábítószerkészletek vannak a kereskedelmi útvonalak mentén. Több mint 12 hónapba telhet, mire az ópiumtermés heroin formájában megjelenik az európai kiskereskedelmi drogpiacon. Viszont ha a termesztési tilalmat érvényesítik és fenntartják 2024 vagy 2025 folyamán is, az már jelentős hatással lehet a kábítószer európai elérhetőségére. Mivel úgy tűnik, hogy a tálibok komolyan gondolják a termesztés felszámolását, és ez azt jelzi, hogy valóban közeleg a heroinválság.
A tálibok hasonló kísérletet tettek a kábítószer felszámolására 2000-ben, az utolsó teljes évben, amikor hatalmon voltak. Akkor az ópium mennyisége 4600 tonnáról mindössze 185-re csökkent. Ennek a következményei Nyugaton körülbelül 18 hónap után lettek érezhetők. Az Egyesült Királyságban a heroin átlagos tisztasága 55 százalékról 34-re esett, míg a balti államokban nagyrészt a fentanil váltotta fel. Amint azonban az Egyesült Államok 2001-ben bevonult, a máktermesztés ismét a korábbi szintre emelkedett, és az ellátási lánc újraindult.
Az Egyesült Államok bűnrészessége
A megszállás két évtizede aláássa azt a premisszát, amit a tálibok és a kábítószer-kereskedelem állítólagos kapcsolatáról állítottak. A kereskedelem elsődleges irányítója inkább az afgán kormány és a katonaság volt, azok, amelyeket az USA hatalmon tartott.
Az amerikai csapatok vagy tisztviselők közvetlenül nem vettek részt a kábítószer-kereskedelemben, csupán elfordultak. Néha tudatosan hunyták le a szemüket,
ha ez a lépés bizonyos geopolitikai érdekeket is támogatott.
Afganisztánban a máktermesztés az 1970-es években viszonylag korlátozott volt. A helyzet 1979-ben változott, amikor megkezdődött a Ciklon hadművelet, amely az afgán mudzsahedek csoportjainak juttatott hatalmas pénzösszegeket, hogy küzdjenek a szovjet hadsereg jelenléte ellen. Az Egyesült Államok milliárdos támogatásokat nyújtott a felkelőknek, persze nem eleget, így a mudzsahedek elmélyedtek az illegális kábítószer-kereskedelembe. A Ciklon hadművelet csúcspontján az ország ópiumtermelése a hússzorosára nőtt. Akkor a globális illegális termelés háromnegyedét Afganisztán adta, és a bevétel jelentős része az Egyesült Államok által támogatott lázadócsoportoknál landolt.
Az opioidválság: közelgő katasztrófa
Az opioidválság az Egyesült Államok történetének legrosszabb szenvedélybetegsége. Közel 110 ezer amerikai halt meg kábítószer-túladagolás következtében 2021-ben, és ennek a vezető oka a fentanil volt. 2015 és 2021 között közel 7,5-szeresére nőtt a túladagolás miatti halálozások száma.
A The Lancet orvosi folyóirat előrejelzése szerint 2029-re 1,2 millió amerikai hal meg opioidtúladagolás következtében.
A tengerentúli tisztviselők a mexikói kartelleket okolják a szintetikus fájdalomcsillapítónak a déli határon keresztüli átcsempészéséért, Kínát pedig a kábítószer előállításához szükséges vegyi anyagok előállításáért.
A fehér amerikaiak nagyobb valószínűséggel élnek vissza az ilyen típusú drogokkal, mint más rasszok. A 35–44 év közöttiek körében a legmagasabb a halálozási arány, bár ez a hányados a fiatalabbaknál is emelkedik. A vidéki Amerikát is súlyosan érinti a helyzet.
A fehér férfiak kétségbeesésükben előbb nyúlnak ezekhez a kábítószerekhez, mivel őket könnyebben elcsábítja az amerikai álom mítosza, mint a színes bőrűeket, akik megtapasztalták, hogy a kapitalista rendszer ellenük van beállítva, és gyakrabban átélték a kudarc érzését.
Egy „egyedülálló amerikai probléma”
Évente közel 10 millió tengerentúli él vissza vényköteles opioidokkal, és ez az arány jóval magasabb, mint a hasonló fejlett országokban. Az Egyesült Államokban az opioidtúladagolás miatti halálesetek egy főre vetítve tízszer gyakoribbak, mint Németországban, hússzor mint Olaszországban.
Mindezt sokan az Egyesült Államok profitorientált egészségügyi rendszerével magyarázzák.
Az amerikai magánbiztosítók inkább a gyógyszerek és a tabletták felírását részesítik előnyben, mint a drágább terápiákat, amelyek a függőséget kiváltó probléma gyökerét kezelik.
Nem véletlenül emlegetik az opioidválságot általában egyedülállóan amerikai problémaként. Az ottani orvosok ezért is hajlamosabbak kivételesen erős fájdalomcsillapító gyógyszereket osztogatni, mint európai társaik.
A másik csoport, amelyre aránytalanul nagy hatással vannak az opioidok, például a heroin és a fentanil, a veteránok. Az Országos Egészségügyi Intézet szerint ők kétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg túladagolás következtében. A veteránok egészségbiztosítója, a Veterans Administration például jóval magasabb arányban írt fel veszélyes opioidokat, mint más egészségügyi ügynökségek. Persze a volt katonáknak gyakran krónikus fájdalmakkal és agysérülésekkel kell megküzdeniük, Afganisztánban és Irakban körülbelül negyedmillióan szenvedtek el traumás agysérülést. Emellett a veteránok opioidokhoz, mint például a fentanilhoz fordulnak a háború mentális, érzelmi és lelki következményeinek kezelésére, felhasználva azt a szorongás csillapítására, enyhítésére, a depresszióból való menekülésre.
Így ha a tálibok ópiumfelszámolási programja folytatódik, az olyan fentanilválságot robbanthat ki, amely több amerikai halálát okozhatja, mint a 20 éves megszállás.
Drogok a birodalmak szolgálatában
Történelmükből adódóan talán érthető, hogy az ázsiai országok általában sokkal tekintélyelvűbb intézkedéseket hoztak a kábítószer-függőséggel kapcsolatos problémák leküzdésére. Az illegális drogkereskedelem felhasználása a birodalmi célok előmozdítására évszázadokon keresztül általános nyugati taktika volt. Az 1940-es és 1950-es években a franciák a délkelet-ázsiai Aranyháromszög térségében ópiumtermesztéssel próbálták ellensúlyozni a növekvő vietnami függetlenségi mozgalmat.
Egy évszázaddal korábban a britek az ópiumot Kína nagy részének eltiprására és meghódítására használták. Nagy-Britannia csillapíthatatlan szomjúsága a kínai tea iránt kezdte csődbe vinni az országot, mivel Kína csak aranyat vagy ezüstöt fogadott el cserébe. A britek ezért Kínát Hongkong átengedésére kényszerítették, majd onnan árasztották el a kínai szárazföldet a Dél-Ázsiában (és Afganisztánban is) termesztett ópiummal.
Az ópiumháború hatása elképesztő volt. 1880-ra a britek évente több mint 6500 tonna ópiummal árasztották el Kínát, ami sok milliárd adagnak felelt meg. Az ottani társadalom összeomlott, mivel képtelen volt megbirkózni a birodalom egészére kiterjedő társadalmi és gazdasági zavarokkal, amelyeket az ópiumfüggők milliói okoztak. A kínaiak ma is a megaláztatás évszázadaként emlegetik ezt az időszakot.
Eközben Dél-Ázsiában szintén a britek arra kényszerítették a gazdákat, hogy ehető növények helyett mákföldeket ültessenek, ami olyan óriási éhínséghullámokat okozott, amilyenre sem előtte, sem azóta nem volt példa.
Az 1980-as években Közép-Amerikában az Egyesült Államok fegyvereket adott el Iránnak, hogy a szélsőjobboldali Kontra halálosztagokat finanszírozza. Ezek mélyen benne voltak a kokainkereskedelemben, és piszkos háborújukat az Egyesült Államokban eladott crack-kokainból táplálták – ezt a gyakorlatot Gary Webb újságíró szerint a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) segítette elő.
A birodalmak tehát sosem szégyellték felhasználni a tiltott kábítószereket. Mivel azonban a tálibok ópiumellenes erőfeszítései teljes erővel zajlanak,
az ópiumfüggőség egyedülállóan amerikai jelensége miatt ez az USA-ra az elkövetkező években igencsak visszaüthet.
A halálos fentaniljárvány valószínűleg súlyosbodni fog, és további százezer amerikai életét veszi majd el. Afganisztán most megpróbál megszabadulni a halálos kábítószer-függőség problémájától, de a tálib hatalom fellépése egy olyan járványt idézhet elő, amely több amerikai halálát ígéri, mint amennyit Washington eddigi birodalmi törekvései okoztak.
