Középvállalati finanszírozásért felelős banki vezetőként melyek azok a fontos szempontok, amelyek alapján eldönthető, hogy mely cégnek milyen feltételekkel adható hitel?  

Több évtizede dolgozom az exportfinanszírozás területén, megfordultam többek között az MBH Bank jogelődjénél, az MKB Banknál is. A 2000-es évek elején itt kezdtem foglalkozni a vállalati hitelezéssel, ezen belül is exportfinanszírozással. Az MKB Bank mint a ma vállalati szektorban piacvezető MBH Bank jogelődje maga is a legnagyobb ilyen pénzintézetek között volt korábban évekig, sőt mondhatom, hogy több évtizeden át. Ez egy rendkívül összetett terület, hiszen közel sem csak arról van szó, hogy egy társaság pénzügyi mutatóinak bekérése, pénzügyi és jogi átvilágítása elegendő lenne ahhoz, hogy a cég exportpiaci hitelképességét csupán ilyen módon meg lehessen állapítani. 

Mi tesz tehát egy vállalatot exportképessé a bank szemében? 

Egy-egy exporttervet, fejlesztést, projektet közel sem csak pénzügyi mutatók szintjén, hanem összetetten, komplex megközelítéssel szükséges vizsgálnia a finanszírozó banknak is. Ez pedig olyan extra ismereteket feltételez, amelyek az említett pénzügyi mutatókon túlmutató tudást, ismeretet jelentenek.  

Milyen típusú tudásra gondol?  

Mondhatnám első körben azt, hogy kereskedelmi, jogi terminusokra érdemes gondolni, hiszen egy-egy országban más és más finanszírozási, illetve export-import jogrendszereket, hitelezési formákat használnak a gyakorlatban. Mondjuk Romániában ma is használják a váltókat, míg a Távol-Keleten elsősorban úgynevezett akkreditívek révén állnak szóba a vállalatokkal. (Más néven okmányos meghitelezés, ami egy pénzintézet által kiállított dokumentum, amely visszavonhatatlan pénzfizetési garanciaként szolgál a külhoni megrendelőnek – a szerk.)  Többek között az ilyen típusú információk, vagy akár az árfolyam- és kamatvárakozások, tapasztalatok, piaci gyakorlatok széles tárháza is elérhető az MBH Banknál a sokéves tapasztalatunk révén. Ugyanakkor ez, ahogyan maguk a pénzügyi alapok,  források is, csak egy biztos fundamentumot jelentenek ebben az igen gyorsan változó világban. Ezeken felül piaci tudás, kiterjedt ismeretek és kapcsolatrendszer nélkül egyetlen országba sem javasolnám a vállalatoknak, hogy elinduljanak sem termékekkel, sem szolgáltatásokkal, sem technológiai exporttal. 

Ha jól tudom, ön az egymilliárd forint feletti árbevételű középvállalati szegmenst vezeti az MBH Bank vállalatfinanszírozási üzletágában. 

Igen, a mikro-, kis- és középvállalkozásokkal, valamint a nagyvállalatokkal külön-külön üzletág foglalkozik a bankon belül, így a beszélgetésünkben érdemes az egymilliárd forint feletti középvállalati körre összpontosítani, jobbára ezzel kapcsolatban osztom meg a tapasztalataimat. 

Mutassa be ennek a döntési folyamatnak, a döntési mechanizmusnak az alapjait, ahogyan a bank az exportfinanszírozásban vagy az exportfejlesztésben részt vesz egy hazai középvállalat esetén. 

Azt kell mondjam, hogy a finanszírozási döntés csak a tárgyalások legutolsó fázisát jelenti. Először minden ügyféllel leülnek a szakértő kollégák, és alaposan, részletekbe menően ismereteket szereznek a vállalat üzleti modelljéről, üzleti terveiről, végső soron magáról a projektről. Mondhatjuk azt, hogy már ötletfázisban igyekszünk megismerni egy-egy cégvezető külpiaci terveit.  

Miért van erre szükség?  

Azért, mert itt egy igen komplex üzleti döntést kell támogatnunk. Egy alapvetően kockázatos vállalkozásba vágunk az ügyfelünkkel, az üzleti partnerünkkel. Éppen ezért kulcsfontosságúnak tartom, hogy a banki szakértő, a banki oldal a lehető legalaposabban megismerje nemcsak a vállalkozás múltját és jelenét, hanem az üzleti tervét is. Mi több, nem elsősorban a leírt, prezentált tervre vagyunk kíváncsiak, sokkal inkább az üzleti modellre, annak hosszabb távú fenntarthatóságára és megbízhatóságára. Könnyen lehet ugyanis, hogy egy termék vagy egy szolgáltatás a hazai, vagy akár a szűkebb régiós piacon beválik, működik, miközben egy távolabbi, például nyugat-európai, akár mondjuk tengerentúli vagy közel- és távol-keleti piacon már közel sem fut be akkora karriert. Érdemes itt visszautalni a szabályozási kérdésekre, hiszen azok rendkívül országspecifikusak lehetnek. De nemcsak a szabályozás, hanem az üzleti, a vásárlói, a fogyasztói kultúra is fontos tényező, amit minden cég jól tud, amely már próbálkozott külpiacra lépéssel. És ami még fontosabb: a külpiacokon tartós, üzletileg értelmezhető sikereket is elért. Nem könnyű ugyanis egy vállalati stratégiának sem a kigondolása, sem a megtervezése, ám a legnagyobb nehézség végső soron annak megvalósítása, különösen a mai, hónapról hónapra változó világban. 

E szerint általában jobb, banki szempontból kisebb kockázatot jelent, ha egy vállalat már kipróbálta magát a nemzetközi porondon? 

Nem mondanám, hogy nagyobb előnyt jelentene, ha valaki már megpróbált külföldi piacokra lépni. Én inkább azt vizsgálnám, hogy a jelenlegi, gyorsan változó körülmények között minden vállalatnak reziliensnek, azaz válságállónak kell lennie. Ez utóbbi jelentősen erősíthető az exportképesség megteremtésével vagy a meglévő exportképesség megerősítésével, ami egyfajta szintlépést jelent. 

Hogyan lehet ezt a válságállóságot-rugalmasságot felmérni? 

Már az első tárgyalások során igyekszünk vizsgálni, hogy az adott vállalat melyik szektorból érkezett, illetve azon belül melyik szegmensben helyezkedik el, továbbá hogy milyen hozzáállással, attitűddel sikerült átvészelnie az elmúlt, nyilvánvalóan viharos éveket. Az első tárgyalások során viszonylag hamar fény derül arra, hogy a vállalkozás képes-e rugalmasan változtatni az üzleti modelljén, a szervezetén, és tud-e megfelelő válaszokat adni az újabb és újabb kihívásokra. Megvan-e továbbá a kellő rálátása saját területére, piacára, illetve a segítségünkkel megerősödhetnek-e azok a nemzetközi kapcsolatrendszerek, információk, amelyek alapján sikerre viheti a termékét vagy a szolgáltatását a külpiacokon. 

Konkrétan milyen válságokra gondol? 

Amikor a válságokra és megrázkódtatásokra gondolunk, lényegében az üzleti szektorban a jól ismert problémákat sorolnám fel az elmúlt évekből. A 2020 tavaszán kitört Covidra egyre távolabbról emlékszünk, de tudjuk, hogy az alapjaiban forgatta fel a vállalati működéseket világszerte. Az ellátási láncban zavarok jelentkeztek mindenhol, így itthon is, amely egyebek mellett komoly nyersanyag- és energiaár-növekedést idézett elő. Mindezek eleinte kisebb, majd egyre erőteljesebb inflációs nyomáshoz vezettek világszerte, miközben a devizaárfolyamok is jelentős mozgásnak indultak. Mindezekre ráadásként jött az orosz–ukrán háború, miközben továbbra sem szűnt meg az árfolyamok ingadozása, és bejött a képbe a krízisekre, az inflációra válaszként érkező kamatemelés, amely a kamatterhek jelentős emelkedéséhez vezetett. 

Nyisztor Péter, az az MBH Bank középvállalati üzletágának ügyvezető igazgatója – fotó: Makronóm Intézet

A legtöbben multikrízisről, azaz egymásra rakódó válságok soráról beszélnek, ön is így látja? 

Ha a legfontosabb kockázati és válságtényezőket vesszük sorra, akkor jól látható, hogy a 2020 óta tartó, lényegében egymást követő – sok esetben egymásra is épülő – különböző válságok és krízisek korát éljük. És ami a témánk szempontjából a legfontosabb: ezek a folyamatok ma egész másfajta vezetői válságkezelési modellt és vállalati rugalmasságot igényelnek, mint ami a 1990 és 2020 közötti három évtized alatt megélt krízisekben szükséges volt. Ilyen értelemben még a legjelentősebb, 2008–2009-es pénzügyi válság és az azt követő recesszió is jobban behatárolható volt. Legalábbis abban a tekintetben, hogy a probléma első körben néhány jól körülhatárolható területet érintett, és mivel onnan indult ki, ezért néhány éven belül a sikeres kríziskezelési módszerek, a sikeres terápia nemzetközi szinten is működőképesnek bizonyult. Jelenleg azonban, ahogy említettem, az egymásra épülő válságok korát éljük. Ez elszánt és rendkívüli rezilienciát, azaz változásra való képességet feltételez – sok más mellett – a közepes méretű cégektől, vállalatoktól is. Egy ilyen helyzetben akár a forgóeszköz-finanszírozás, akár a beruházások, akár az exportfejlesztési hitel felvételének idején rendkívül körültekintően kell eljárniuk a vállalatoknak is, nemhogy a finanszírozónak. Az ország- és az egyes iparági kockázatok természetesen sokféle eszközzel mérsékelhetők, amelyben a bank jelen esetben az egyik legfontosabb partnere a kivitelt tervező, a külpiaci jelenlétet megerősíteni szándékozó vállalatoknak. 

Tudna konkrét példákat mondani arra, hogy milyen projektek lehetnek életképesek manapság a külpiacokon? 

 Többféle projekt lehet életképes, nem hiszem, hogy érdemes lenne bármelyiket is kiemelni. Sok függ a szolgáltatás, termék minőségén vagy hogy milyen hozzáadott értéket képvisel. De az sem mindegy, hogy melyik országba szándékozzuk azt exportálni.  Például a Közel-Keleten vagy Ázsia távolabbi részein hazai környezetmérnöki szolgáltatások, illetve egyes magyar élelmiszeripari termékek sikereire is akad bőven példa. Nem is beszélve a gépiparunkról és a beszállítói háttériparunkról, amelyek rengeteg lehetőséget rejtenek magukban, nem csak helyben. 

Nyugat-Európa, például Németország fontos partnerünk, de ma ott is gyorsan változik a helyzet. 

Valóban, hosszú évtizedek viszonylagos nyugalmát, stabil kapcsolatait követően a jelenlegi helyzetben sem kizárt, hogy például egy megbízható, Németországban működő járműipari cég vagy ottani első körös nagy beszállító függeszti fel a működését, vagy éppen teljes mértékben átáll az elektromos járművek alkatrészeinek gyártására. Ebben az esetben, ha a hazai beszállító eddig belső égésű motorokhoz szállított alkatrészeket akár éveken, évtizedeken át, most nem biztos, hogy egyik napról a másikra szükség lesz a munkájára. De az is lehet, hogy képes lesz átállni az elektromos autókhoz szükséges alkatrészek tervezésére vagy gyártására. 

Mi a helyzet a környezeti kihívásokkal, illetve a klímaváltozásra adandó vállalati válaszokkal? 

Éppen mondani szerettem volna az előző gondolat folytatásaként: ha a korábban felsoroltak még nem jelentenének elég kihívást egy-egy vállalatnak, akkor ott vannak az olyan fontos kérdések is, mint az ESG- (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) minősítések és -tanúsítványok. Egy hazai középvállalatnak ma még nem kötelező, hogy betartsa az ESG-szabályokat. Várhatóan az idén megjelenő hazai jogszabály ad egy átmeneti időszakot az ezen szabályoknak való megfelelésre. És bár nem kötelező, nem árt, ha a felkészülést minél előbb megkezdi, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy az Európai Unió esetében, azaz Magyarország legnagyobb üzleti partnerénél ESG-nek történő megfelelés nélkül egyre kevésbé lehet sikeresen ajánlatot tenni vagy akár beszállítónak megmaradni – legyen az nyugati, vagy akár távolabbi nagy gyártó vagy szolgáltató. És ha még sikerül is egy átmeneti időre, évről évre hátrányosabb helyzetbe kerül az a cég, amely nem tud ezeknek az elvárásoknak megfelelni. 

Kellően tudatában vannak az ESG-minősítések vagy éppen a zöldátállás jelentette kihívásoknak és lehetőségeknek a vállalatok? 

Szerencsére – köszönhetően a gyors hazai törvényalkotásnak, állami szerepvállalásnak vagy éppen a Makronóm Intézet pár hete tartott ESG-konferenciájának is – az üzleti döntéshozók egyre inkább ismerik az ESG fogalmát. Pontos tartalmát és a szükséges teendőket azonban egyelőre kevesen látják át. Az MBH Bank feladatának érzi azt is, hogy e trendek élére álljon, sőt tovább edukálja a piacot. Felhívja a vállalatvezetők figyelmét a legfrissebb ESG-trendekre és -folyamatokra. Mert az ESG – ahogy szó volt róla – alapvetően határozhatja meg a versenyképességünket, sőt egyáltalán az üzletkötésre való képességünket. Egy vállalat exportfejlesztési projektjének az értékelése tehát kifejezetten összetett, sokrétű és nagyon nehezen szabványosítható folyamat. Éppen ezért fontos, hogy az MBH Bank több évtizedes szakértelmével támogatja azokat a partnereit üzleti elképzelésük megvalósításában, amelyek finanszírozási lehetőséget keresnek a kivitel növelésére, a több lábon állásra. 

Az interjút Dobos Balázs és Halaska Gábor készítette. Nyitó fotó: Makronóm Inzézet

Nemzeti bajnokok a külpiacokon – MBH Makronóm Makroverzum konferencia – 2024. június 11. 

Nincs általános recept, de vannak közös pontok a sikertörténetekben: számos olyan magyar vállalatot találunk, amely eredményesen ki tudott lépni a nemzetközi térbe és megvetette lábát a külpiacokon – őket nevezzük nemzeti bajnokoknak.  

Mi kell ahhoz, hogy magyar vállalatok, termékek és márkák a nemzetközi piacokon is versenyképesek, ismertek és keresettek legyenek?  

Milyen finanszírozási megoldások, ösztönzők, támogatási rendszer és intézmények segítik a hazai vállalkozásokat a külpiaci megjelenésben?  

Az MBH Makronóm Makroverzum következő konferenciáján a nemzeti bajnokok képviselői mondják el személyes tapasztalataikat, valamint a téma szakértői adnak kézzelfogható segítséget és útmutatót a világpiacok meghódításához. 

További részletek: 

MBH Makronóm Makroverzum Konferencia – Nemzeti bajnokok a külpiacon