Törökország korábban szinte teljes egészében nettó fegyverimportőr volt, az utóbbi 15-20 évben hirtelen előretört, gyorsan javítva a katonai felszerelések kutatás-fejlesztési és gyártási képességeit, bizonyos területeken megelőzve még néhány európai országot is.
Vezető német védelmi startupok lépnek stratégiai partnerségre, hogy fejlesszék a mesterségesintelligencia-alapú hadviselést. Nem szeretnének függeni az amerikai alkatrészektől és finanszírozástól, és a fegyvereiket élesben tesztelik az ukrajnai háborúban.
Az ukrajnai háború kezdete óta egyértelmű, hogy annak legnagyobb nyertese a fegyveripar lesz. Tavaly is folyamatosan növekedtek az eladások, a nyereség, illetve a hadiiparhoz kapcsolódó cégek részvényeinek árfolyama. Így volt ez Szlovákiában is, igaz, itt elsősorban az állami tulajdon nélküli vállalatok hasítanak.
Az Egyesült Államok felfüggesztette az Ukrajnának szánt kulcsfontosságú lőszerszállításokat, épp akkor, amikor Oroszország minden eddiginél intenzívebben támad. A döntés geopolitikai fordulópont lehet: Ukrajna magára maradhat.
Állandó vita, hogy kell-e, érdemes-e fegyverekre, biztonságra költeni. Persze egy romló biztonsági környezetben muszáj, de akkor is kérdés, hogy mekkora mértékben, hiszen az előállított fegyver, amennyiben nem használják, senkinek sem hoz hasznot – kivéve a fegyvergyárakat.
Ami az ukrajnai háború a nyugati fegyvergyártóknak, az az indiai–pakisztáni konfliktus a kínaiaknak. Élesben tesztelik a munkájukat, az eredmény láttán pedig az egész világ felkapta a fejét.
A geopolitikai feszültségek közepette az Európai Unió tagállamai éppen egy közös, 500 milliárd eurós védelmi alap létrehozásáról tárgyalnak. Az ambiciózus terv nemcsak az EU katonai képességeinek megerősítését célozza, de egyfajta válasz is arra a biztonságpolitikai dilemmára, amelyet Donald Trump visszatérése okoz.
Ukrajna európai szövetségesei küzdenek azért, hogy elegendő fegyverrel lássák el Kijevet. Persze először az elöregedett fegyverektől igyekeztek megszabadulni, majd gyorsan szembejött a valóság: a raktárak kiürültek, és a beszerzésekre már nem elég a pénz, még a sok pénz sem. A The Wall Street Journal megoldásként a dán modellt mutatta be, ami elkésett ötletnek tűnik, mert ehhez is kellenek az ukrán emberek, akik meglehetősen megfogyatkoztak a harcok során.
Harctéren kipróbált fegyverek – fel fog pörögni az orosz fegyverexport? Egy orosz blogger propagandisztikus cikkben örömködik az orosz fegyverek várható jövőbeli sikerén. Megállapításai túlzóak, de talán érdemes úgy olvasni, hogy a jövendöléseiben meghúzódhat némi racionalitás.
Mark Rutte azon dolgozik, hogy meggyőze a hadiipari vállalatokat: gyártsanak többet és gyorsabban. A mosolyán kívül azonban nem tud mást bevetni. A NATO-nak nincs közös költségvetése, a főtitkár így éppen valamit kér a semmiért cserébe.
Washington máris megkezdte az Európai Bizottság fegyvervásárlásra vonatkozó szabályozásának fúrását. Protekcionizmust emlegetve arra is céloz, hogy az EU veszélyesen sok időt pazarol el, mire felfuttatja saját hadiiparát. Ebben speciel igaza van.
Lesújtó kép bontakozik ki, ha a NATO európai részének felszereltségére, logisztikai struktúrájára és fegyverzetére pillantunk. Nehezen értelmezhető, amikor Brüsszel és a háborúpárti politikusok egy Oroszország elleni háborúról beszélnek – ennek az anyagi és eszközi feltételei ugyanis jelenleg nyomaiban sem láthatók.
A Leopard harckocsikat is gyártó Rheinmetall főnöke bevallotta: soha életében nem látott ekkora profitnövekedést. A vállalat bevétele az idén eléri a 10 milliárd eurót. És hol van még a vége…
Amennyiben valóban kitörne egy fegyveres konfliktus az Egyesült Államok és Kína között, Washington hetek alatt kifogyna a lőszerből. A hadihajók elleni rakéták például csak néhány napra elegendők. Aztán vége is lenne a háborúnak.
Az ukrajnai háború és a szélesedő geopolitikai konfliktusok soha nem látott mértékben megnövelték a munkaerő-keresletet a hadiiparban. A vállalatok egyre többet fordítanak arra is, hogy a megfelelő készségekkel megáldott szakemberek kerüljenek ki az akadémiákról.
Az ukrajnai háború felébresztette Csipkerózsika-álmából az európai védelem ötletét. A megrémült országok vezetői most számolatlanul öntik a pénzt a saját védelmi képességük erősítésébe. De ezek az intézkedések többnyire nem átgondoltak, nem előrelátók, a száz helyen eresztő hordón egy-két lyukat befoltoznak. Azok, akik kételkednek az adott tervekben, először azt hozzák fel, hogy minek kellene megduplázni a NATO felépítését. Bár a feladat hatalmas, azért már mutatkoznak kezdeti részeredmények.
Ukrajnában és Gázában láthattuk, hogy a háborúban mit képes művelni a mesterséges intelligencia. A gépek vezérelte harc – ami ha lehet, az eddigieknél is könyörtelenebb – felvet számos erkölcsi szempontból kényes kérdést. A külföldi sajtó szerint a mesterséges intelligencia alkalmazása már rég átlépte azt az egykor elképzelt vörös vonalat, amelyre a tudósok korábban kitartóan figyelmeztettek.
A beszámolók szerint Kínának sikerült szintet lépnie a harci drónok területén. Új modelljük a levegőben, támadás közben képes hat külön drónná szétválni. Amennyiben a tömeggyártást is meg tudják kezdeni, az óriási kihívást okoz majd a légvédelmi rendszereknek.
Nem a pénzed mennyiségével lehet megnyerni egy háborút, hanem azzal, hogy hány bombát és tankot tudsz gyártani, és milyen gyorsan. A világ gyártási szerkezetében bekövetkezett változásokról szóló legújabb tanulmányok szerint Kína mára a világ legelső gyártási nagyhatalma lett, de még Oroszország termelési képessége is nagyobb, mint Németországé.
A második világháborús Truman-bizottság munkája adta az ötletet annak a hat amerikai szenátornak, akik egy vizsgálatfolyamat beindítását kérik a Szenátus elnökétől az amerikai hadiipari vállalatok ellen. Gyanújuk szerint súlyos visszaélések és túlszámlázások folynak a háttérben.
Az Európai Unió arra törekszik, hogy 2035-ig védelmi rendszereinek akár a felét is a határain belül vásárolja meg, megfordítva ezzel azt a tendenciát, hogy a katonai felszereléseinek a többségét harmadik országoktól szerzi be.
Az ország folyamatos háborús készenléte miatt ontja a fegyvereket. Annyit termel, hogy sok mindenből képes sokat szállítani a globális piacra is, mégpedig rövid határidővel. Az európai uniós tagállamok ki is használják a kapacitásorgiát, ám az EU hadiiparára nézve a szöuli termelés újabb csapást jelent.
Tavaly a globális védelmi költségvetés elérte a 2,2 ezer milliárd dollárt. Ez volt a nyolcadik rekorddöntés nyolc év alatt. Lesz még durvább is.
Izrael egyértelműen előnyt élvez az USA fegyverszállításaiban, az Európai Unió még az Ukrajnának megígért mennyiség felét sem tudta teljesíteni. Kijev panaszkodik, az EU-s ötletelés pedig nem várt fordulatot vett: megmondanák a fegyvergyártóknak, hogy hová szállítsanak elsősorban.
A Lockheed Martin utcahosszal vezet, a negyedik helyen azonban már egy kínai vállalat áll. A legjobb tizenötben ott a francia Airbus és a Thales, a Rheinmetall a tizenkilencedik.
Egy jelentés szerint a raktárkapacitások elégtelensége és a karbantartási nehézségek állnak a világ legköltségesebb vadászgépe kapcsán egyre sűrűbben felbukkanó problémák mögött.
A nyugati világ két legelterjedtebb vadászrepülőgépe, az ötödik generációs amerikai F–35 Lighting II. lopakodó vadászgép és a negyedik generációs francia Rafale egyaránt komoly ellátásilánc-problémákkal küzd, amelyek megakadályozzák, hogy gyorsan kielégítsék a hazai és a külföldi keresletet.
Washington az ukrajnai háború támogatása mellett szorgalmasan készül egy számára sokkal fontosabb konfliktusra is. Kína tiltakozik a most bejelentett tajvani fegyverszállítmány ellen, amit az amerikaiak először állítottak össze kizárólag az adófizetők pénzéből.
Az Amerikai Egyesült Államok hagyományosan úgy fut neki minden háborújának, hogy annak hamarosan vége lesz. A rövid háború vágya már-már tradíciónak tekinthető, csak valahogy soha nem jön össze.
Ukrajna újabb és újabb fegyvereket követel a Nyugattól, és elégedetlen a gyártási tempóval. Pedig a fegyvergyártók lassúságának a szokásos indokokon túl van egy meglepően prózai, de gazdasági szempontból annál érthetőbb oka is.
