A nyers tej témája átvándorolt a bioliberálisoktól a konzervatívokig. Fogyasztása egy óriási feltartott középső ujj a szakértőkkel szemben. Egy banális téma kapcsán igyekszik a Politico amerikai kiadása megmutatni, milyen alulképzettek Trump republikánus szavazói, akik nem hisznek a szakértői véleményekben, és egy ilyen elavult terméket – mint a nyers tej –támogatnak ahelyett, hogy hallgatnának a modern élelmiszeripar érveire. Lehet, máshol van az igazság…

Volt idő, amikor Iowában egy tejtermelőt 30 napra elzártak, amiért nyers tejet árult – írja a Politico. Bemutat egy helyi képviselőt, aki a 2008-as megválasztásától csak mostanra tudta elérni, hogy legalizálja e termék közvetlen értékesítését a gazdától a fogyasztóig. 

A tejipar persze máig állítja, hogy a nyers tej veszélyes. Lobbistákat is küldött, de Trump óta az iowai házban is megfordult a lapjárás. A Politico eltartott kisujjú megfogalmazása szerint vidékiek, prolik jöttek, akik ideológiailag kevésbé fejlettek, és általában bizalmatlanabbak a lobbisták, a nagyvállalatok és azok „szakértői” iránt. Tényszerű megállapítást tesz, hogy a nyers tej a republikánusok témájává vált.

Az iowai szavazás is tökéletesen a pártvonalak mentén történt, szinte az összes republikánus támogatta, és csak néhány demokrata állt át az oldalára.  

És ez nem csak Iowában van így. Montana, Észak-Dakota, Alaszka, Georgia és Wyoming 2020 óta törvényeket fogadott el (vagy szabályozást módosított), amelyek legalizálják a nyers tej farmokon vagy üzletekben történő értékesítését. 

Persze ez az állati eredetű termék még mindig marginális árucikk. 2016–2019 között az amerikaiak 4,4 százaléka vallotta be, hogy fogyasztott ilyet az adott évben, bár ez a szám azóta szinte biztosan nőtt. A Politico a népszerűségét a republikánusok intézményellenes érzelmeivel kapcsolta össze. 

A tej technológiájának hosszú története van 

A 19. század vége előtt csak nyers tej volt a piacon. Mivel valamikori kisgazdaként magam is jó pár évig néhány tehenet gondoztam, etettem, ellettem, ganéztam alóluk és fejtem is, így jól tudom, hogy a tejjel törődni kell. Ha gyorsan lehűtjük, akkor eláll egy ideig, de az a legjobb, ha felforraljuk, ahogy azt Pasteur mester is javallotta. De,  

a frissen fejt tejnél nincs finomabb. 

A Politico is megemlíti, hogy a 20. század első éveiben Amerika népességének a többsége városivá vált, akik csak büdös, baktériumokkal elszaporodott tejhez jutottak hozzá. Volt olyan év, hogy a becslések szerint egyetlen esztendő alatt a megromlott tej 8000 csecsemőt haláláért volt felelős New Yorkban. Természetesen, amikor bebizonyosodott, hogy a tej pasztőrözése hatékony, a városi tisztviselők sietve átvették a technológiát, és az amerikai metropoliszban 1910-ben elsőként írták elő az eljárást. Eleinte a pasztőrözés többletköltsége frusztrálta a tejipart, de végül a módszert az iparág legnagyobb szereplői is értékelni kezdték. Végtére is ez az eljárás előnyhöz juttatta őket a kisebb tejüzemekkel szemben, amelyek nem engedhették meg maguknak a pasztőrözőgépeket. A nyers tej államközi értékesítését 80 évvel később tiltották be.  

Bár így tettek, de az soha nem tűnt el, és a 2000-es évek elején kezdett visszatérni. A több évtizeden keresztül népszerű magasan feldolgozott élelmiszerek helyett, az egekbe szökő elhízás aránya miatt

néhány fogyasztó elkezdett olyan élelmiszereket keresni, amelyeket természetesnek, egészségesnek és a környezeti terhelés szempontjából kevésbé károsnak tartottak.  

2001-ben az Egyesült Államokban a bioélelmiszer-piac értéke 8 milliárd dollár volt, most 63 milliárd. A nyers tej – állítják a rajongói – probiotikumokat, enzimeket és vitaminokat tartalmaz, amelyeket a pasztőrözési folyamat csökkent, károsít vagy inaktívvá tesz. Egyébként a feldolgozatlan termék becslések szerint három halálesetet okozott 1998 és 2018 között, míg mondjuk az osztriga évente százat. 

A bioliberálisok korszaka 

A 2000-es években nem volt kérdés, hogy ez a bioélelmiszer-forradalom a politikai spektrum melyik szeletéhez tartozik: természetesen a liberálisokhoz. Még Michelle Obamának is saját biokertje volt.  

Akkoriban indult a Whole Foods természetes hangulatot gerjesztő, amúgy meglehetősen drága élelmiszer-üzletlánc, amely akkoriban nyers tejet is árult, és a korszak megkérdőjelezhetetlen nyertesévé vált. A bolthálózat annyira népszerű volt a demokraták körében, hogy egy egyszerű módszert találtak ki a választások előrejelzésére: a Whole Foodsszal rendelkező megyék a demokratákra, a Cracker Barell lánc államai pedig a republikánusokra szavaznak.  

Persze ekkor, 2010-ben még a The New York Times is cikkezett a nyers tej mellett,

ahogy az akkori mainstrem médiában sorra jelentek meg írások a nyerstej-forradalomról, valamint az állami szabályozók és a gazdálkodók közötti harcról. 

A nagy váltás 

Ezután két dolog történt egyszerre. Először: a liberális elit lemondott a nyers tejről. Még az iowai demokraták túlnyomó többsége is az ezt szabályozó törvény ellen szavazott, nem véletlen, hogy ma már nem kap a téma pozitív tudósításokat a fősodratú sajtóban.  

A Whole Foods már nem is árulja. Az üzletlánc amúgy is az Amazon tulajdonába került, amelynek az alkalmazottai túlnyomórészt Joe Bidennek adományoznak, nem pedig Donald Trumpnak.  

A Covid is minden bizonnyal szerepet játszott a pasztörizálatlan tej történetében. Ekkor sok liberális a magáévá tette, hogy a szakértőkben való feltétlen bizalom különbözteti meg őket Trumptól és azoktól, akiket tudományellenesnek (rosszabb esetben vakcinaellenesnek) tartottak.  

A konzervatívok viszont, akik egyre szkeptikusabbá váltak a hiteles szakértelemmel szemben, felfedezték, hogy a nyers tej jól illeszkedik a világnézetükbe. Persze mindig is nagyra becsülték a kicsit, a helyit, a különlegest és a régit. A konzervatív államok jóval könnyebben engedték, hogy a fogyasztók maguk döntsék el, hogy hozzá akarnak-e jutni ehhez a helyi élelmiszerhez. 

A Politico le is vonja a konzekvenciát:  

a nyers tej most szimbolikusan azt jelenti, hogy ma, aki a Demokrata Pártra szavaz, azt sokszor egyetlen kérdés határozhatja meg: Bízik-e a szakértőkben? 

A portál idéz is egy véleményt, amely szerint a nyers tej fogyasztása egy óriási feltartott középső ujj a szakértőkkel szemben – ugyanazok ellen, akik szerint Joe Biden nem „kognitív sérült”, illetve Donald Trump Amerika történetének legrosszabb elnöke. Az új fogyasztók számára a nyers tej szimbólum,  az ivása pedig a konvenciókkal való szakítás és a gépek elleni lázadás módja… 

A Politico fel is teszi a kérdést, hogy ha a frissen fejt termék fogyasztása lázadás a gép ellen, akkor ez a mentalitás miért tartozik inkább a republikánusokhoz, nem pedig a régi bioélelmiszer-liberálisokhoz.  A portál a válaszában nem tagadja meg magát, és levonja a konzekvenciát, hogy mivel a republikánusoknál a kevésbé iskolázottak dominálnak (a demokraták persze a magasabban képzettek), így a legtöbb republikánus nem bízik a szakértőkben. Hogy e következtetésnek némi objektivitást adjon, hozzáteszi, hogy ez nem mindig volt így: 2009-ben sokkal több Obama-, mint McCain-szavazó hitt abban az összeesküvés-elméletben, amely szerint George W. Bushnak benne volt a keze a szeptember 11-i tragédiában. Így voltak azzal is, hogy John F. Kennedyt egy olyan konspiráció során ölték meg, amely a CIA vezetését is magában foglalta.  

A kor változását azzal támasztja alá, hogy 2015-ben az oltásellenesség nagyjából egyenlő arányban oszlott meg a liberálisok és a konzervatívok között. Persze kiemeli, hogy ma már nem így van, hiszen jelenleg az oltásellenesség sokkal gyakoribb a konzervatívok körében, mint a szabadelvűeknél. 

Megállapításuk szerint a  republikánus szavazók általában kevésbé bíznak – a szakértőktől a politikusokon és a médián át – mindenben. Márpedig ez az új bizalmi polarizáció – a bizalmat szavazó demokraták és a bizalmatlanságot szavazó republikánusok – Trump 2016-os kampánya során kezdett kiépülni, amelyet az elnökjelölt Amerika elitjeivel és szakértőivel szemben folytatott. Ez pedig hamar felgyorsult a Covid-járványnak köszönhetően, amikor a republikánusok a zárlatok és az intézkedések ellen, a demokraták pedig mellette mozgósítottak. 

Mit lehet minderre mondani? 

Kétségtelenül ez egy érdekes szemszög, ami elöljáróban jól mutatja, miképp lehet félreértelmezni egy valaki számára nem szimpatikus szavazóbázis viselkedését. 

A nyers tejről még annyit, hogy ma is szívesen megiszom néhány tehenes kisgazda termékét, viszont

a több száz jószággal bíró gazdaságoknál inkább nem kockáztatnék, mert az valóban orosz rulettnek minősíthető.

A másik oldalon a Politico is észrevehetné, hogy

hatalmas érték van abban, amikor megbecsüljük a kicsit, a helyit, a különlegest és a régit.

Ezt nem értik a portálnál, és valószínűleg nehéz is lenne nekik elmagyarázni. Könnyű ráaggatni valakire a mucsai jelzőt (vagy annak amerikai megfelelőjét, mondjuk a vörösnyakú redneckeket), de nehéz nem észrevenni, hogy ha ezt a réteget kivonnák a társadalomból, akkor egy üres luftballonná válna az ország.   

Amúgy köszönjük meg a Politicónak a bioliberális kifejezést: nagyon találó, ennél már csak a biolibernyák lett volna jobb.  

A lap legnagyobb tette e cikkel az, hogy kihúzta a bioliberálisok alól a talajt. A nagy környezetvédelmi szlogen szerint globálisan kellene gondolkozni és lokálisan cselekedni. Mit tehetünk, ha csak a konzervatívok, a hagyományos értékek képviselői tudnak lokálisan gondolkodni, míg a másik fél csupán a nagy globális problémákra, vagy jobban fogalmazva a nagy globalista érdekekre képes gondolni. 

(Foto: Shutterstock)

Kapcsolódó: