Szavazást sürget Palesztina ENSZ-státuszáról Rijád Manszúr, a közel-keleti entitás képviselője. Az arab állam jelenleg – a Vatikánhoz hasonlóan – csak megfigyelőként tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, de szeretné, ha teljes jogú taggá válhatna. 

A palesztin ENSZ-tagság előélete 

A Palesztin Felszabadítási Szervezetet (PFSZ) hivatalosan 1964-ben Jeruzsálemben hozták létre azért, hogy a palesztin nép hivatalos képviseleti szerve legyen. Ezen státuszát az ENSZ hivatalosan 1974-ben fogadta el, amikor meghívta a PFSZ-t mint a „palesztin nép egyetlen legitim képviselőjét”, hogy – nemzeti felszabadító mozgalomként – megfigyelő státuszban részt vegyen a világszervezet tevékenységében. Ezután 1988-ban történt jelképes előrelépés, amikor a 43/177-es ENSZ-közgyűlési határozat értelmében a PFSZ helyett a Palesztina hivatalos megnevezést javasolták a szervezetben. 1998-ban a palesztin képviselet jogköreit kibővítették, de ekkor még mindig csak nem elismert államként – hanem csupán nemzeti mozgalomként – hivatkoztak a palesztin nép képviseletére.  

A teljes jogú tagság elérése érdekében először 2011-ben nyújtott be javaslatot Mahmúd Abbász palesztin elnök.  

Levelében egyrészt hivatkozott arra az 1947-es határozatra, amely a kétállami megoldást és Jeruzsálem nemzetközi ellenőrzését javasolja, másrészt a már említett 1988-as 43/177-es határozatra, amely az 1947-es rendelkezéseket is megismétli.  

A kérelmet Abbász 2011. szeptember 23-án adta be hivatalosan, de már korábban jelezte ezen szándékát. Emiatt már ugyanezen év szeptember 18-án összeült az Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország és az ENSZ alkotta kvartett, aminek az volt a célja, hogy olyan körülmények megteremtését segítse elő, amelyek között folytatódhatnak a közel-keleti helyzet mindenki számára megfelelő rendezéséről szóló tárgyalások, és hogy csökkentsék a palesztin csatlakozási szándék keltette feszültségeket. 

A meghiúsult kérelem  

Habár az ENSZ kész volt meghallgatni a palesztinokat, több objektív – és jó néhány szubjektív – akadálya is volt annak, hogy a teljes jogú tagállami státuszt megítéljék nekik.  

Az elsőt rögtön az ENSZ Alapokmány 4. cikke jelentette volna, amely kimondja, hogy kizárólag államok lehetnek a szervezet teljes jogú tagjai, tehát rendelkezniük kell az államiság feltételeivel, többek között meghatározott területtel és elismert kormánnyal. Ez lényegében megvolt Palesztina esetében, mindkettő az ENSZ áldásával. Felvetődött azonban a kérdés, hogy szükséges-e egyetemes elismerés. A precedensek és Trygve Lie norvég főtitkár 1950-es memoranduma azonban megválaszolja ezt a kérdést: nem. Ezzel eltekinthettek attól, hogy a szóban forgó arab országot a 2023. novemberi adatok szerint is „csak” 138 ENSZ-tagállam ismerte el hivatalosan (1. ábra) – 2011-ben csupán 128-an, ez a szám pedig 2023 novembere óta 140-re növekedett.  

Ez tehát objektíven nem lett volna probléma. Jó példa Izrael 1949 óta fennálló teljes jogú ENSZ-tagsága úgy, hogy még 2023 novemberében sem volt teljes körű a zsidó állam elismertsége (2. ábra). 

1. ábra: A palesztin állam elismertsége a 2023. novemberi adatok szerint. Zölddel azok az államok, amelyek elismerik, szürkével, amelyek nem (Forrás: Visual Capitalist)

2. ábra: Izrael elismertsége a 2023. novemberi adatok alapján. Kékkel az Izraelt elismerő, szürkével az el nem ismerő, lilával az államelismerést visszavonó és világoskékkel a diplomáciai kapcsolatokat felfüggesztő országok (Forrás: Visual Capitalist) 

A 4. cikkely fejti ki azt is, hogy a kérelmező államnak „békeszeretőnek”, illetve „képesnek és késznek” kell lennie az ENSZ által előírt kötelezettségek teljesítésére. Azt, hogy ez így van-e, a Biztonsági Tanács hivatott megítélni, és ezután a Közgyűlés dönthet arról, felveszik-e a tagjelöltet. 

A palesztin állam csatlakozásában inkább ezek a feltételek jelenthettek – és jelentenek ma is – akadályt. Tekintve, hogy a részlegesen elismert palesztin államszervezet a gyakorlatban nem igazán képes teljesíteni egy államtól megkövetelt feladatokat – lásd Gáza helyzete –, már  

tényszerűen is megkérdőjelezhető, hogy megfelel-e Palesztina az Alapokmány által előírt követeléseknek.  

A másik probléma pedig, hogy a felvételhez a Biztonsági Tanács 15 tagjából 9-nek kell elfogadnia a csatlakozási kérelmet, viszont úgy, hogy az állandó tagok – tehát az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország és Kína – közül egyik sem voksolhat elutasítóan. Fontos tehát, hogy ha még meg is van a 9 igenlő szavazat, Izrael legfőbb szövetségese, az USA ne szavazzon a palesztin csatlakozás ellen. Ennek pedig már akkor is igen kicsi volt az esélye. 

A palesztinok esélyét tovább rontotta Robert Serry, az ENSZ közel-keleti békefolyamatokért felelős koordinátorának jelentése, amely hangsúlyozta, „drámai szakadék tátong a palesztin államépítés és a békefolyamatok előrehaladása között”.  

A „vigasz” 

2011-ben a fent részletezett körülmények és folyamatok fényében Nicolas Sarkozy akkori francia elnök a Közgyűlés előtti felszólalásában elmondta,  

a Biztonsági Tanácsban (BT) nem volt egyetértés Palesztina teljes jogú tagságának ügyében, így ennek azonnali megadása helyett a „nem tagállami megfigyelő” státusz biztosítását szorgalmazta.  

Ez szerinte egy pozitív, köztes lépés a teljes jogú tagállamiság elérésének folyamatában, de kiemelte, hogy a BT vétói jelzésértékűek lehetnek a politikai zűrzavarral küzdő régió számára. 

A kvartett 2011. szeptember 23-án, mielőtt Abbász benyújthatta volna hivatalos levelét a kérelemről, egy nyilatkozatot tett közzé, amelyben jelezték, a szervezet „tudomásul vette” az arab állam csatlakozási szándékát, és a palesztin–izraeli közvetlen tárgyalások folytatására buzdított – jelezve, hogy 2012 végéig jussanak megállapodásra. 

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának bizottsága több héten át értékelte a palesztin kérelmet, hogy eldöntsék, megfelel-e az ENSZ-tagság feltételeinek. Azonban nem tudtak egyhangú álláspontra jutni, és a Biztonsági Tanács hivatalosan azóta sem szavazott a palesztinok teljes jogú tagságáról. 

2012. november 29-én aztán a Közgyűlés újabb határozatot adott ki, amelyben – felsorolva a vonatkozó korábbi határozatokat – hivatalosan is „nem tagállami megfigyelővé” léptette elő a palesztin államot. A határozatban indoklásként szerepel az is, hogy a különböző nemzetközi szervezetek – így a Világbank vagy az IMF – értékelései alapján a Palesztin Hatóság „a vizsgált kulcsfontosságú ágazatokban” elérte és meghaladta az állammá váláshoz szükséges felkészültség küszöbét. A határozatban az Közgyűlés kifejezte reményeit a 2011-ben benyújtott teljes jogú tagsági kérelemről való BT-szavazás iránt is.  

Ez a határozat azt jelentette, hogy már nem csupán nemzeti mozgalomként, hanem az államiság bizonyos feltételeivel rendelkező szuverén szervezetként tekintenek Palesztinára, ami – papíron – növeli a teljes jogú tagsági státusz elérésének az esélyét. 

Mi lesz most? 

Most Rijád Manszúr palesztin ENSZ-nagykövet lehelt új életet a 2011-es kérelembe azzal, hogy 2024. április 1-jén hivatalosan is jelezte, szerette volna, ha a BT még az április 18-i miniszteri találkozó előtt döntést hozott volna, a szavazást azonban elnapolták. Így a palesztin képviselő márrilisban megszülessen az „ítélet”. 

Ennek azonban ma, a Hamász és Izrael közötti háború idején aligha van realitása. Ahogyan Gilad Erdan izraeli ENSZ-nagykövet jelezte, 2011 óta 

Palesztina csupán lépéseket tett azon célok irányába, amelyeket az államiság eléréséhez szükséges teljesítenie”, és továbbra sem felel meg maradéktalanul ezeknek a követelményeknek.  

Hozzátette: „Aki ma támogatja a palesztin állam elismerését, a terrorizmust élteti, és olyan egyoldalú lépéseket tesz, amelyek ellentmondanak a közvetlen tárgyalásokról szóló megállapodásban foglalt elvnek”. Megjegyzendő még az is, hogy a háború kitörése, a 2023. október 7-i terrortámadások óta Jeruzsálem már nem igazán támogatja a korábbi kétállami megoldást a rendezéssel kapcsolatban. 

„Nagyon valószínűtlen, hogy az USA lenyeli ezt a javaslatot” – mondta Richard Gowan, a Nemzetközi Válságcsoport elemzője az AFP-nek. Ráadásul úgy, hogy Washingtonnak még az is hónapokba telt, hogy ne vétózza meg a tűzszünetről szóló tanácsi határozatot, a palesztin államiság kérdésének napirendre tűzése valószínűleg nem segítene a konfliktus rendezésében. 

Az Egyesült Államok már többször jelezte azt is, hogy Palesztina teljes jogú tagságát kizárólag az Izraellel való eredményes béketárgyalásokat követően támogatják. 

Gowan hozzátette, a palesztin képviselet tudja, hogy a mostani talán az utolsó esély számukra. Ha ugyanis sikerül tűzszünetet kötni a régióban, „az ENSZ más problémákra fog koncentrálni”. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock