Szerző: Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője

Japán számára Hirosima és 1945. augusztus 6. mindörökre sötét folt marad a történelemben, csakúgy, mint Nagaszaki. 1945. augusztus 6-án reggel egy kis csendes-óceáni szigetről – Tinian – szállt fel az a B–29-es amerikai bombázó – Enola Gay –, amely a bombát ledobta Hirosimára.  

A háború végét követően az USA több ezer katonát állomásoztatott a szigeten, és 1946-ban – amerikai jóváhagyással –, miután az internált japán és koreai lakosok elhagyták a területet, az eredeti őslakosok, a chamarrók visszatérhettek oda. A Tinian katonai repülőteret azóta nem is igazán használták: az évtizedek alatt benőtte a dzsungel és az enyészet miatt szinte teljesen használhatatlanná vált. A meglévő négy kifutópályából már csupán egy van használatban. Az utóbbi időszakban azonban a reptér ismét reflektorfénybe került, az amerikai hadsereg ugyanis belekezdett a felújításába. Ez logikus lépés, és illeszkedik is a szélesebb amerikai stratégiai koncepcióba:  

Kína növekvő ázsiai csendes-óceáni befolyása ellen az Egyesült Államok dollármilliárdokat fektet be új stratégiai helyszínek, alternatív katonai támaszpontok rekonstrukciójába, amelyeket a fő infrastruktúrát ért támadás esetén használhat. 

Térkép az amerikai hadművelet útvonaláról (Forrás: Shutterstock) 

Washington szerint ez a lépés nem tűr halasztást, és különben is, ez csupán válasz Peking hasonló politikájára: Kína évek óta katonai bázisokká alakít különböző szigeteket a Dél-kínai-tenger erősen vitatott hovatartozású vizein. De míg az ázsiai országnak a semmiből kell felépítenie kifutópályáit, addig Amerika előnnyel indul miután „a második világháborús repülőterek rehabilitációja a csendes-óceáni légierőnek eszközt adott a térségben az infrastruktúra gyors kiépítésére” – mondta az AFP-nek a Pentagon egyik szóvivője. 

Például Tinianban, a Guamhoz közeli amerikai területen, a sziget északi részén található repülőtéren a benőtt dzsungel alatt egy nagy burkolat van. „Ezt a növényzetet nyárig kiirtjuk, hogy »nagy« bázissá alakítsuk a területet” – mondta nemrég a Kenneth Wilsbach tábornok, az amerikai légierő csendes-óceáni parancsnoka.  

Míg megkezdték a munkálatokat a jelenlegi polgári repülőtér közelében, addig az 1945-ben a föld legnagyobb repterének számító létesítményt is felújítják, ahol Japántól 2300 kilométerre délre B–29-esek tucatjai váltották egymást hat fel- és leszállópályán, hogy fáradhatatlanul bombázzák az ellenséges birodalmat. A sziget japánoktól való elfoglalása után sietve felállított bázist később az első atombombák elhelyezésére használták.  

A Mariana-szigetcsoport e szigetéről szálltak fel 1945. augusztus 6-án és 9-én azok a repülőgépek, amelyek a Little Boy és a Fat Man bombát dobták le Hirosimára, majd Nagaszakira, több mint 200 ezer ember halálát okozva és térdre kényszerítve a Japán Birodalmat. 

Hirosima a ledobott atombomba után (Forrás: Shutterstock) 

Nosztalgia 

Közel 80 évvel az atombombák ledobását követően a buldózerek ismét Tinianra érkeztek – ezúttal nem Tokió, hanem a Peking jelentette fenyegetés okán. Kína az indo-csendes-óceáni térség átformálására irányuló kényszerítő és egyre agresszívebb erőfeszítései jelentik a legnagyobb és legsúlyosabb kihívást az Egyesült Államok nemzetbiztonsága számára – állapította meg az amerikai katonai stratégiát az elkövetkező évekre meghatározó 2022-es dokumentum. 

Ez a hatalmi konfrontáció arra készteti a hadsereget, hogy elővegye a csekkfüzetét, hogy megerősítse a pozícióit a régióban. Az elmúlt három évben az ázsiai csendes-óceáni térségben az amerikai katonai építkezésekre szánt éves költségvetés megduplázódott, a 2020-as 1,8 milliárdról 2023-ra 3,6 milliárdra emelkedett – derül ki a Kongresszusi Kutatóközpont jelentéséből. 

A Pentagon megközelítése egyértelmű: a bázisok számának megsokszorozása elengedhetetlen annak érdekében, hogy rugalmasabbá váljanak és képesek legyenek a Japánban, Dél-Koreában és Guam szigetén lévő nagy amerikai támaszpontokon kívül is hatékonyan működni. A kongresszusi jelentés megjegyzi, hogy 2011 óta „az Egyesült Államok 12 új védelmi létesítményhez való hozzáférésről tárgyalt a Fülöp-szigeteken és Ausztráliában” – köztük több, a második világháborúból származó bázisról. 

Az Enola Gay elnevezésű B–29-es bombázó által ledobott atombomba (Forrás: Shutterstock) 

„A stratégiánk nagy része az, hogy visszavegyük a második világháborús repülőtereket” – mondta az amerikai légierő csendes-óceáni parancsnoka egy szeptemberi konferencián. „Rajtaütünk a dzsungelen, és lesz egy repülőterünk. Nem csinálunk hatalmas bázisokat – erősködött Kenneth Wilsbach. – Csak egy olyan helyet keresünk, ahol van üzemanyag, fegyverzet, talán van mit enni, tudunk aludni, hogy aztán újra fel tudjunk szállni.” Pontosan ezt a modellt alkalmazzák Tinianon, ahol 2022 februárjában kezdődtek meg a felújítási munkálatok, kezdetben a jelenlegi repülőtér közelében, majd később a sziget északi részén található egykori második világháborús reptéren. 

Különösen „a sürgősség érzése” tette lehetővé, hogy az amerikai hadsereg ezekkel az új létesítményekkel „javítsa az elrettentő erőt” a térségben – mondta az AFP-nek a légierő csendes-óceáni szóvivője. A következő két évben be kell fejezni a gépek parkolására szolgáló hatalmas aszfaltdarabok helyreállítását és üzemanyagtartályok építését, hogy „biztosítsák a missziós célok teljesítésének képességét arra az esetre, ha az Andersen légibázis (Guam) vagy más, a Csendes-óceán nyugati részén lévő helyszínek elérhetetlenné válnának” – áll az amerikai hadsereg pénzügyi dokumentumaiban.  

Az erre szánt költségvetés legalább 162 millió dollár. 

Címlapfotó: Shutterstock