Május 12-én a magyar Danube Institute szervezett elsőként nemzetközi konferenciát az India–Közel-Kelet–Európa-gazdasági folyosó (IMEC) sokat emlegetett víziójának megvalósítása témájában. A konferencián gyakorló politikusok, üzlet- és szakemberek osztották meg tapasztalataikat.
A hétvégén elindultak a vámtarifa-tárgyalások az USA és Kína között. Kína ezt megelőzően drasztikus vámokat vetett ki az Indiában gyártott rovarölő szerekre, mutatva, hogy ő sem fél alkalmazni a gazdasági fegyvereket.
Bár az amerikai vámok jelentős bizonytalanságot gyakoroltak a piacokra, Kína áprilisban képes volt fenntartani az exportnövekedést. A kereskedelmi teljesítmény a magas vámok ellenére meghaladta az elemzők várakozásait.
Peter Zeihan geopolitikai szakértő szerint a dráguló finanszírozás, az állami támogatások csökkenése és Trump magas vámjai újraírhatják az amerikai zöldenergia-szektor jövőjét.
Andrew Korybko szerint Putyin és Hszi Csin-ping egy nagyszabású megállapodást hozhat tető alá arra az esetre, ha az USA által közvetített ukrajnai béketárgyalások kudarcot vallanak.
Az egymással szembeni vámok kölcsönös enyhítését jelentette be Donald Trump és Keir Starmer. A még pontosításokra szoruló megállapodás értelmében a brit autó- és acélipar, illetve az amerikai marhahús- és etanoltermelők is engedményeket kapnak. Trump vámhadjárata óta ez az első sikeres vámegyezmény, ami további hasonlókat vetíthet előre.
Görögország a stratégiai helyzete és a Törökországgal fennálló feszültségei miatt jelentős védelmi beruházásokat hajt végre. Tavaly a GDP 3,08 százalékát költötte védelemre, és a legújabb tervek szerint négy pillérre építve 12 év alatt 28 milliárd eurót fektetnek a hadsereg modernizálásába.
A magánfelvásárlások több mint ezermilliárd dollárt vontak ki az európai részvénypiacokról az elmúlt évtizedben – derül ki egy a HSBC Global Research és a New Financial think-tank közös jelentésből, amely rávilágít arra, hogy a tőzsdék miként veszítik el pozíciójukat a magántőkeboom következtében.
Május 3-án ismét diadalmaskodott az 1959 óta kormányzó Népi Akciópárt Szingapúrban. Lawrence Vong miniszterelnök vezetésével a kormány fő feladata most az lesz, hogy az USA és Kína egyik legfontosabb kereskedelmi partnereként és az egyik legnagyobb kereskedelmi csomópontként a vámháború közepette is stabilizálja a gazdasági viszonyt mindkét nagyhatalommal.
Az USA növekvő katonai jelenléte az Ádeni-öbölben és Szomáliában a tengeri kereskedelmi útvonalak ellenőrzésére összpontosít, miközben Kína befolyását is próbálja ellensúlyozni. A Trump-kormányzat ezért fokozza a légicsapásokat, főként Szomáliában, miközben küszöbön áll Szomáliföld nemzetközi elismerése.
Kanadában ismét győzött a Liberális Párt, bár csupán kisebbségi kormányt alakíthatnak. A konzervatívok gyengülése és Donald Trump politikájának a választásra gyakorolt hatása fontos jele a nemzetközi politikai átrendeződésnek, ami többek közt az EU és Kanada kapcsolataira kisugározhat.
Az India–Közel-Kelet–Európa-gazdasági folyosó (IMEC) célja, hogy alternatívát kínáljon a kínai BRI ellen, az Arab-öböl és a Közel-Kelet érintésével összekötve Indiát Európával, különösen Róma és Athén gazdasági szerepét növelve. Az IMEC sikere új gazdasági egyensúlyt is hozhat az EU-ban.
A Fehér Ház kereskedelmi főképviselője rendelettel ösztönzi az amerikai LNG-export szereplőit, hogy fokozatosan álljanak át az amerikai gyártású tartályhajók használatára. A gond csak az, hogy ezekből egyetlen sincs, és az intézkedés hamarosan büntetéssel sújtja azokat, akik nem felelnek meg az elvárásoknak. Mindez hosszú távon az energiaárak növekedéséhez vezethet.
A Trump-féle vámfenyegetés sem volt elég, hogy a Nike hazahozza az USA-ba a cipőgyártást – még a robotok is kudarcot vallottak.
A kritikus ásványok kínai exportkorlátozása és tilalma valóban a legérzékenyebb pontján találhatja el az Egyesült Államokat. Kína, ha igazán bedühödik, az amerikai fegyveripar ellátási láncainak háromnegyedét is megbéníthatja.
A Greenpeace-t elítélő bírósági döntés jelzése egyértelmű: az Egyesült Államokban már senki sem finomkodik azokkal, akik akadályozzák a gazdaságot, és az idealizmus leple alatt lábbal tiporják mások jogait.
A Trump-féle vámháború miatt az Apple azt tervezi, hogy 2026 végére az Egyesült Államokban eddig évente 60 milliós nagyságrendben értékesített iPhone-jai teljes mennyiségét Indiából szerzi be.
Kanada hullámvasúton ment keresztül, miután Trudeau lemondott, és utódja, Mark Carney próbálja megőrizni a hatalmát. A Trump által gerjesztett feszültségek és a belső gazdasági válságok következményeként a választások kimenetele szoros versenyt ígér, miközben a társadalom polarizálódik.
Donald Trump terve, miszerint egy Kína-ellenes gazdasági blokkot alakítana ázsiai szövetségeseiből, válaszút elé állítja Tokiót. Japán első számú kereskedelmi partnere Kína, így nem járna jól a gazdasági kapcsolatok leépítésével. Eközben Washingtont sem sértheti meg, hiszen az USA amellett, hogy a fő exportpiaca, a nemzetbiztonságban is fontos szerepet játszik. Japánra Európának is érdemes lehet odafigyelni.
Vámháborúk, adóssághegyek és geopolitikai átrendeződés: Trump ambiciózus gazdasági terve választ kíván adni Amerika strukturális válságára – de lehet, hogy csak ront a helyzeten?
Donald Trump panaszkodik, hogy az Egyesült Államok ázsiai katonai bázisai elviselhetetlenül költségesek, és szeretné elérni, hogy Japán és Korea fizessen a biztonságáért. Jeffrey Sachsnak jobb ötlete van – Amerika zárja be a bázisokat, és vigye haza a katonákat.
Ahogy Kína erősödik, úgy változik az az eszköztára is, amivel ki tudja kényszeríteni kereskedelmi és befektetési céljainak előmozdítását. A második Trump-kormányzat elején minden jel arra mutat, hogy Kína még nagyobb mértékben fog támaszkodni az új gazdasági fegyvereire.
A Krím orosz területként való elismerése kulcsfontosságúvá vált az orosz–ukrán béketervezet elutasításában, mivel Ukrajna alkotmánya tiltja a területek átadását. A javaslat Moszkva számára kedvező lett volna, de Zelenszkij nem fogadta el a félsziget elvesztését – ezáltal megakadályozva a megállapodást.
Délkelet-Ázsia országai aggódnak, hogy az USA és Kína közti rivalizálás veszélyezteti a régió békéjét és növekedését, mivel mindketten próbálnak befolyást gyakorolni a térségre. A kulcsfontosságú tengeri útvonalak miatt a verseny fragmentálhatja az ellátási láncokat, ami Magyarországot is érintheti.
Az egykori görög történetíróról elnevezett csapda az elmúlt évtizedben a külpolitikai elemzések egyik fő elemévé vált, amelyre rendszeresen hivatkoznak az Egyesült Államok és Kína közötti fokozódó rivalizálás keretében. Pedig Thuküdidész elsősorban nem erről szólt.
A napokban kézzelfoghatóvá vált, hogy a washingtoni és pekingi vámcsaták már nem csupán távoli diplomáciai üzengetések: ami néhány hónapja még puszta százalékokkal dobálózó politikai zsonglőrködésnek tűnt, mára üresen kongó pickupszalonok, feltorlódott konténerek és egyre dráguló üdítőitalok képében sétált be a fogyasztók hétköznapjaiba.
Egy kentuckyi város lakói gépi tanulással próbálták meghatározni, merre fejlődjön a közösségük.
Más nagy amerikai egyetemek mellett a híres Harvard is jelentős szövetségi forrásokat veszíthet el, mivel nem tett eleget a sokszínűségre, az egyenlőségre és a befogadásra épülő „diszkriminatív” programok leépítésével kapcsolatos követeléseknek. Az ehhez hasonló döntések, habár a meritokratikus munkaerő-alkalmazást építik vissza, de veszélybe sodorhatják az amerikai dominanciát a kutatások terén.
A történelmet a győztesek írják. Ez igaz, de nem minden esteben. A háború igazi nyertesét végső soron az határozza meg, hogy ki tudja a legvonzóbb narratívát érvényesíteni. Vannak nemzetek, amelyek ebben sikeresek, és vannak, amelyek nem.
Az Európai Unió jövője és Magyarország mozgástere kulcsfontosságú kérdés, amely gazdasági, politikai és társadalmi hatásokat is magában hordoz. A jelenlegi uniós modell reformra szorul, és Magyarország számára is fontos kérdés, hogy hogyan érvényesítheti érdekeit a változó európai közegben.
