A kínai kormány egyelőre nem veszi fel a kesztyűt, és minden kereskedelmi válaszcsapását úgy válogatja meg, hogy az komoly kárt ne okozzon az Egyesült Államokkal egyelőre még mindig kielégítőnek nevezhető gazdasági kapcsolatában.
Bár az amerikai félvezetőexport-ellenőrzések rövid távon hatásosak voltak, hosszú távon a tengerentúli ipar is károkat szenvedhet a kínai leleményesség miatt, ami végeredményben kontraproduktívan hathat az USA technológiai fölényére is.
Az amerikai kormány országonként megállapított felső limitet vezetne be a chipexportban. A fő cél természetesen a kínai mesterséges intelligencia fejlesztéseinek lassítása.
Washington újabb és újabb tiltó rendelkezésekkel igyekszik Kínát kiszorítani piacáról, ezt pedig a szövetségeseitől is elvárja. Csakhogy sokat nem tud cserébe ajánlani: az amerikai termelés teljesítménye immár túl kevés ahhoz, hogy befolyásolni tudja a globális folyamatokat.
A Nyugat tajvani chipfüggősége geopolitikai és gazdasági kockázatot jelent. Az USA és az EU jelentős beruházásokkal és exportkorlátozásokkal próbálja csökkenteni ezt az állapotot. Vajon sikerülhet-e az áttörés, és milyen hatással lesz ez a globális technológiai versenyre?
Az Nvidia mesterségesintelligencia-chipjei, mint az A100 és H100, Kínában továbbra is könnyen elérhetők, annak ellenére, hogy az USA korlátozta ezek exportját. A kisebb távol-keleti szolgáltatók alacsonyabb áron kínálják az Nvidia chipekkel működő felhőszolgáltatásokat, ami arra utal, hogy megkerülik az exporttilalmat.
Bár a Kína felé irányuló amerikai chipkereskedelemre a legszigorúbb tiltó rendelkezések vonatkoznak, a gyártók – tudatosan vagy sem – mindig megtalálják a módját, hogy eladhassák a termékeiket. Ahogyan a kínai vevők is pontosan ismernek minden trükköt.
Washington egy hidegháborús szabályozás módosításához nyúl a kínai chipgyártás fejlődésének és megerősödésének feltartóztatása érdekében. A terv célja, hogy a távol-keleti gyártók minél nehezebben jussanak hozzá a szükséges technológiákhoz, szoftverekhez és alapanyagokhoz.
Az ASML holland központú félvezetőipari vállalat is megérezheti a Kínával szemben bevezetett amerikai szankciók hatását. Ha leáll az export, az ázsiai nagyhatalomnak le kell mondania a legmodernebb chipekről, viszont az európai versenyképesség is megsínyli a következményeket.
Az Egyesült Államok egyre agresszívabb kereskedelmi és külpolitikája Kínával szemben a legfeketébb hidegháborús hangulatot kezdi idézni. Mindent átszőnek a nemzetbiztonságra való hivatkozás kibogozhatatlan szálai, Kína hibáztatása pedig jótékonyan eltakarja a problémák fő forrását: az amerikai gazdaságpolitika elhibázott lépéseit. A következmények katasztrofálisak lesznek.
A világkereskedelem teljes átrendeződését tapasztalhatjuk az elmúlt években. A geopolitikai távolság egyre inkább meghatározza az országok kereskedelmi kapcsolatait, ennek köszönhetően az egymástól távoli államok egyre kevésbé kereskednek egymással. A többnyire a fejlődő országok közé tartozó közvetítő államok lehetnek a folyamat fő nyertesei, amelyek ennek köszönhetően a beáramló külföldi tőkebefektetésekből a korábbinál jóval nagyobb szeletet hasíthatnak ki.
Az amerikai korlátozásokra válaszul és a teljes önellátás célját kitűző stratégia részeként Kína a teljes számítógép- és szerverparkjának azon elemeit lecserélné, amelyek külföldi technológiával készültek. Erről már rendelet is született. Bár a megvalósítás nem lesz zökkenőmentes, már meg is kezdődött, ez pedig súlyos csapás a nyugati chipgyártóknak, például az Intelnek és az AMD-nek.
Bár félvezető-technológiája néhány évvel lemaradt az Egyesült Államok iparához képest, Kína rendeletben utasította az elektromosautó-gyárakat, hogy gyorsított tempóban szakadjanak el az amerikai chipektől. A cél a nyugati importfüggőség megszüntetése és a hazai gyártás felpörgetése.
A TSMC után most a Samsung jelentette be, hogy amerikai gyárának megnyitását 2025-re halasztja. A hivatalos indoklás ugyanaz: nincsen elegendő szakképzett munkaerő az Államokban, így gyakorlatilag nem is tudnák elkezdeni a termelést.
Fűt-fát és sok milliárd eurót ígért a külföldi chipgyártóknak Berlin, ha Németországban létesítenek üzemet. Az Intel és a TSMC a német költségvetés összeomlása után már egyáltalán nem biztos a források biztosításában. Ahogyan abban sem, hogy akarnak-e még építkezni.
Bevétel alapján mutatjuk a chipipar bálnáit: kilenc ázsiai mellett mindössze egy amerikai cég élvezi a globális torta legnagyobb szeleteink az ízét.
A kínai alumínium- és acélimport ellehetetlenítése a közös cél egy új javaslat szerint. A vámvédelem hátterében ismét a kínai állami támogatások mértéke vagy mértéktelensége áll.
Nincs olyan forgatókönyv, amely szerint az Egyesült Államok megállíthatná Kína világgazdasági felemelkedését. Ezt talán a Fehér Házban is tudják, ennek ellenére a döntéshozók úgy ütik Pekinget, hogy közben a saját arcukon lüktet egyre vörösebben a tenyérnyom.
A Huawei új telefonja a rémálom kezdete az USA tiltópolitikába fulladó döntéshozóinak. Az üzenet egyértelmű: „ha nem vehetem meg, akkor csinálok magamnak”. A lépés felér egy arculcsapással az amerikai kereskedelmi politikának, Washington egyelőre nem is tud reagálni.
Habeck gazdasági miniszter enyhének találta az eddigi Kína-ellenes gazdasági intézkedéseket, ezért most egy szigorú átvilágítási törvénnyel próbálkozik.
Az USA exportkorlátozó intézkedéseire megjött az újabb kínai válasz. Ezúttal az Intel volt a célpont, amely Peking miatt csúszott le egy számára rendkívül előnyös üzletről.
Az USA exporttilalma egyfelől hasonló intézkedések meghozatalára ösztönözte Kínát, másfelől arra, amire az amerikaiak előre figyelmeztették a saját kormányukat: berobbantotta fejlesztési programját a csúcstechnológiás chipgyártásban.
