A világkereskedelem teljes átrendeződését tapasztalhatjuk az elmúlt években. A geopolitikai távolság egyre inkább meghatározza az országok kereskedelmi kapcsolatait, ennek köszönhetően az egymástól távoli államok egyre kevésbé kereskednek egymással. A többnyire a fejlődő országok közé tartozó közvetítő államok lehetnek a folyamat fő nyertesei, amelyek ennek köszönhetően a beáramló külföldi tőkebefektetésekből a korábbinál jóval nagyobb szeletet hasíthatnak ki.
Bácsi Attila és Ladics Máté, a Makronóm Intézet elemzőinek írása
Átrendeződik a kereskedelem
Korunkat a világkereskedelem átrendeződése és korlátozódása jellemzi, amiről a McKinsey tanácsadó vállalat készített átfogó tanulmányt. A világkereskedelmet három meghatározó folyamat nehezíti: az amerikai–kínai versengés, az Oroszország és a Nyugat közötti szankciós háború, valamint a közel-keleti konfliktusok.
A Kína és az Egyesült Államok közötti áruforgalom átlagos vámjai 2017 óta három–hatszorosukra nőttek.
Oroszország ukrajnai invázióját követően az Európai Unió, az USA és számos más szereplő szankciókat vezetett be Moszkva ellen, így az európai, japán és amerikai vállalatok nagy többsége kivonult vagy korlátozta oroszországi tevékenységét. A 2023 decemberében kezdődött vörös-tengeri válság miatt a hajózási útvonalak átirányítása nemcsak további költségeket, késéseket és biztonsági nehézségeket okoz, hanem a közvetlenül érintett helyszíneken túl is messzire ható lökéshullámokat vethet előre.
A geopolitikai távolság már a kereskedelem egyik fő irányító tényezője
A globális árukereskedelem változásait négy mérőszám segítségével elemzi a McKinsey: kereskedelmi intenzitás, földrajzi távolság, importkoncentráció és egy új paraméter, a geopolitikai távolság, amely a földrajzinak a geopolitikai analógiája (1. ábra). Utóbbi bemutatja, hogy az adott ország legfőbb geopolitikai irányultsága – amelyet az egyes államok ENSZ-közgyűlésbeli szavazati mintái jelentik – hogyan viszonyul kereskedelemi partnereihez. Ezek a mutatók együttesen segítenek értelmezni az elmozdulások sebességét és irányát.
Történelmileg az értékláncok fokozatosan változnak, és ez alól az elmúlt évek sem kivételek a növekvő vámok és korlátozások ellenére sem.
2017 óta azonban átalakult a gazdaságok viszonyrendszere. Németország és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) magasan integrált regionális feldolgozóközpontok, így a GDP-jükhöz képest jóval intenzívebb kereskedelmet folyatnak, mint más gazdaságok. Németország regionális integrációját az is jelzi, hogy többnyire közeli, hasonló geopolitikai orientációjú államokkal kereskedik, mindemellett az Európán belüli kereskedelem az ország alacsony importkoncentrációjához is hozzájárul. A szintén intenzíven kereskedő ASEAN ezzel szemben már távolabbi és geopolitikailag teljesen különböző országokkal is kapcsolatban áll. Az USA kereskedelmi intenzitása viszonylag alacsony, a szomszédos államok kis számának következtében azonban távolabbra kell tekintenie kereskedő partnerekért. A környező nagy gazdaságok alacsony száma a kereskedelem koncentráltságához is hozzájárult. Kínára jellemző leginkább, hogy a teljes geopolitikai spektrummal előszeretettel üzletel: a termékkereskedelmének 40 százalékáért az Egyesült Államok, az Európai Unió, Japán és Dél-Korea felel. Saját termelésének növekedésével azonban Kína kereskedelmi intenzitása csökkent. Brazília kereskedelme hatalmas távolságokat tesz meg, ami annak a következménye, hogy a dél-amerikai ország fő kereskedőpartnere Kína.
A trend már szemmel látható: Kína, Németország, az Egyesült Királyság és az USA 2017 óta egyenként 4–10 százalékkal csökkentették kereskedelmük geopolitikai távolságát – azaz egyre kevésbé kereskednek rivális országokkal.
Az USA csökkentette kereskedelmének földrajzi távolságát, és diverzifikálta partnereit is: 2017-ről 2023-ra az amerikai import 18 százalékkal kevésbé lett koncentrált a származási helyét tekintve, ami erős fordulatot jelent a korábbi trendhez képest. Németországban szintén csökkent (6 százalékkal) a kereskedelem átlagos földrajzi távolsága az Oroszországgal folytatott árucsere visszaesése miatt, ugyanakkor a Kínával folytatott nőtt. Peking eközben a nyugati trenddel szembemenve növelte a feltörekvő gazdaságokkal folytatott kereskedelmének arányát, ami – a korábbi tendenciát felgyorsítva – 2017 óta 7 százalékkal emelte a kereskedelmi forgalmának átlagos földrajzi távolságát. Az ASEAN-országok, Brazília és India pedig „összekötő államként” földrajzilag és geopolitikailag is nagyobb távolságokon átívelő árucserét folytat.
A földrajzilag koncentrált termékek tartják összekapcsolva a széttartó gazdaságokat
A geopolitikailag távoli gazdaságok közötti kereskedelem a globálisnak közel 20, míg a földkerekségre vonatkozóan koncentrált árucikkek kereskedelmének közel 40 százalékát teszi ki, így ezen termékek jelentik a globális összekapcsoltság legfontosabb elemeit. Koncentráltnak számítanak azok az árucikkek (például a laptopok és a vasérc), amelyek esetében három vagy kevesebb gazdaság adja a világ exportjának legalább 90 százalékát. Minden nagyobb régió legalább egy kritikus nyersanyag, termék vagy szolgáltatás esetében a fogyasztása több mint 25 százalékát kizárólag importból tudja biztosítani. A világ termékkereskedelmi értékének 10 százaléka koncentráltnak tekinthető, az exportok 90 százalékát pedig 3 vagy annál kevesebb ország szolgáltatja.
A blokkok között közvetítő országok szerepe felértékelődik
Az Egyesült Államok távolodása Kínától felértékel olyan államokat, mint Mexikó és az ASEAN tagjai, amelyek egyre nagyobb részesedést hasítanak ki Amerika kereskedelméből.
Tavaly Mexikó vált az Egyesült Államok legnagyobb importpartnerévé, míg Kína részesedése az USA feldolgozott termékeinek importjából a 2017-es 24 százalékról 2023-ra 15-re csökkent. A kereskedelmi átrendeződések vizsgálatának nehézségét kiválóan ábrázolja Vietnám, amely növelte az USA-ba irányuló exportját, miközben elmélyítette a Pekinggel fenntartott gazdasági kapcsolatait. Egyes megfigyelők szerint ez az Amerikába irányuló kereskedelem Kínából történő átirányítását jelenti, korlátozott vietnámi hozzáadott értékkel. Ezt az is bizonyítja, hogy bár a Kínából az USA-ba érkező feldolgozott termékek aránya csökkent, az importált hozzáadott érték aránya stabil maradt. Így Peking és Washington továbbra is összekapcsolódik, de az ellátási láncok hosszabbak és átláthatatlanabbak lettek. Ez az elmozdulás az első lépés lehet afelé, hogy a Vietnámhoz hasonló összekötő államok egyes termékek esetében jelentős globális beszállítóvá váljanak, és – megfelelő gazdaságpolitika mellett – a végső összeszerelésen jóval túlmutató hozzáadott értéket teremtsenek.
Javul a fejlődő gazdaságok tőkevonzó képessége
A fejlődő gazdaságokba irányuló befektetések jellemzően növekednek. Míg a zöldmezős beruházások nagyjából 60 százaléka a fejlődő gazdaságokba áramlott 2010 óta, a célpontok változnak (3. ábra). Az elmúlt két évben a legnagyobb ugrás Afrikában és Indiában történt, míg a Kínába és Oroszországba irányuló új beruházások a megelőző évek átlagához képest mintegy 70, illetve 98 százalékkal csökkentek.
A fejlődő országok, amelyek egyre több külföldi tőkét tudnak bevonzani, jellemzően pragmatikusan, a földrajzi és geopolitikai spektrum egészén keresik a befektetőket.
Az ASEAN-országok például Kínától, az USA-tól, valamint az EU-tól egyaránt fogadnak beáramló működő tőkét. Peking várhatóan továbbra is ezekbe a fejlődő országokba irányítja majd a befektetései nagy részét, ugyanis a 2022 és 2023 között kiáramló kínai invesztíciók évi 70 százaléka Afrikát, az ASEAN-t, a fejlődő európai országokat, valamint Közép-Ázsiát és a Közel-Keletet célozta meg. Az USA esetében a korábban Kínába áramló befektetések nagyobb része újonnan már szintén az ASEAN országaiba irányul. Európa zöldmezős beruházásai szintén elkanyarodtak Kína felől, és inkább a kontinensen belül realizálódnak.
Merre halad a világgazdaság?
A McKinsey két potenciális jövőbeli kereskedelmi átrendeződést és azok lehetséges következményeit vizsgálta meg. Az egyikben a globális kereskedelem feldarabolódik és deglobalizálódik azáltal, hogy a geopolitikailag jobban összehangolt partnerek közé terelődik, azaz blokkok alakulnak ki. Ennek melléktermékeként az átlagos kereskedelmi koncentráció 13 százalékkal nő, és a gazdasági növekedés mérséklődik. A másik esetben a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálódnak, így egyik gazdaság sem függ akkora mértékben a másiktól, mint korábban, viszont ezáltal a kereskedelem geopolitikai távolsága 3 százalékkal nő. Az újrakonfiguráció mindkét típusa kompromisszumokkal jár: a kereskedelem blokkosodása mérsékelheti a geopolitikai kockázatokat, de növeli az árucsere koncentrációját és jelentős makrogazdasági költségekkel jár. Ezzel szemben a diverzifikáció javíthatja az ellenálló képességet bizonyos sokkokkal szemben, emellett fenntartja a geopolitikailag különböző kereskedelmi partnerek közötti kapcsolatokat.
A széttöredezés forgatókönyvének esetében a keleti és nyugati blokkok között a kritikus termékek kereskedelme akár 90 százalékkal is visszaeshet, szemben az egyszerű diverzifikációval, ahol a kereskedelmi hálózat többnyire változatlan maradna. A McKinsey számításai szerint a széttöredezés esetén 2035-ig a keleti blokk országai közötti kereskedelem megduplázódik, a nyugatiak közötti pedig 40 százalékkal nő 2022-hoz képest. Mindez azonban a számítások szerint a világ GDP-jét hosszú távon 1,5 százalékkal csökkentené. Elsősorban a nyugati blokkra lenne jellemző, hogy a kereskedelmét befelé diverzifikálja, így a be nem tagozódó országokkal folytatott árucseréje sem változik mérvadóan. Eközben a keleti blokk kereskedelmének közel fele jelenleg a nyugati blokk országaival zajlik, ami a töredezés következményeként 15 százalékra esne vissza. A nyugatiakkal ellentétben itt kevésbé jellemző a kereskedelem befelé fordulása, a blokkok között elhelyezkedő országok így várhatóan a keleti blokkal fogják szorosabbra fűzni a kapcsolatokat, kitöltve azt az űrt, amelyet a nyugati piac elvesztése jelent a keleti államok számára. Ez azt jelenti, hogy Kína továbbra is jelentős exportőr és számos ország első számú kereskedelmi partnere marad.
A diverzifikáció esetében főleg iparágakon belül lesz észlelhető nagyobb változás, elsősorban Kína esetében. Az ország többnyire azokban a szektorokban veszti el partnereinek részesedését, amelyekben jelenleg koncentrált ellátónak számít, viszont új iparágakban új kapcsolatokat fog kiépíteni. Például a kínai áruk részesedése az amerikai elektronikai cikkek importjából csökken, viszont növekszik a gyógyszeriparban. A McKinsey számításai szerint az ázsiai országból származó, új partnerek felé átirányuló kereskedelem értéke mintegy 700 milliárd dollárt tesz ki, ami Kína teljes exportjának a 12 százaléka. Az effajta kereskedelmi átrendeződésnek kisebb hatása van a globális gazdaságra, mint a fragmentációnak: körülbelül a GDP 0,5 százaléka veszne el. Fontos látnunk, hogy a blokkokhoz nem csatlakozó országok csakis abban az esetben tudnak nagyobb részesedést szerezni az átalakuló világgazdaságban, ha már részesei a meglévő ellátási láncoknak, ami lehetőséget kínál arra, hogy tovább növeljék a szerepüket.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Shutterstock
