Oroszország hiába Kína legnagyobb földgázexportőre, Peking mégis többet fizet érte a türkméneknek. Az ok egyszerű: Moszkva nincs most túl jó „alkupozícióban”.
Az Egyesült Államok és szövetségesei állandóan moralizáló, mégis lekezelő politikájára lassan senki sem lesz vevő Afrikában. Miközben a nyugatiak szép lassan kiszorulnak térségből, a kontinensen rohamosan növekvő népesség és energiaéhség soha nem látott mértékben tágítja a terepet a két keleti ország beruházásai előtt.
Az egész nemzetközi közvéleményt megrázta a moszkvai terrortámadás. Számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot arról, hogy ténylegesen ki állhat a terrorcselekmény mögött, ezeknek járunk most utána. Az incidenst az Iszlám Állam vállalta magára, de Putyin szerint Ukrajna készítette elő. A törökök állítják, hogy külföldi hírszerzés szervezte, hogy Oroszországot figyelmeztessék: az igazi háború a muszlimokkal van. Az események emlékeztetnek arra, hogy a terroristacsoportok, mint az Iszlám Állam, továbbra is képesek jelentős károkat okozni Európában.
Az Ukrajna ellen két évvel ezelőtt indított orosz invázió óta sok víz (és nyugati pénz) folyt le a Dnyeperen, a békekötés azonban még mindig nincs a látóhatáron belül. Habár az orosz gazdaságon is meglátszanak a szankciók hatásai, az nem omlott össze, sőt az IMF szerint idén gyorsabban növekszik, mint a G7 országai. Mindezek fényében már a nyugati szakértők is elismerik, hogy Moszkva még évekig képes folytatni a harcot, ami megkérdőjelezi a jelenlegi szankciós és támogatási stratégia folytatását.
A mesterségesen felpumpált szállítási költségek lehetővé teszik, hogy az orosz vállalatok sokkal többet keressenek az Indiába irányuló nyersolajeladásokon, mint azt korábban elismerték. Annak ellenére, hogy az olajársapkát jogilag mindenki betartja, ezekből a látszatköltségekből egyetlen negyedév alatt több mint 1 milliárd dollár extra bevételhez is juthatott Moszkva.
Kína előtt nem létezett olyan hatalom, amely ilyen mértékben képes lett volna az Egyesült Államok erejéhez felzárkózni. Peking végső célja egy Kína-központú globális ellenpólus létrehozása, amelynek elengedhetetlen alkotóeleme a történelmileg Oroszország befolyása alá tartozó közép-ázsiai régió. Annak ellenére, hogy az orosz–kínai barátság a geopolitikai víziók tükrében egyre erősebb, a két „barát” most mégis szembe találja magát a régió feletti befolyásért folyó küzdelemben.
A múlt héten a Nemzetközi Energiaügynökség arra figyelmeztetett, hogy Európa kemény tél elé nézhet, ha az időjárás nem fogadja a kegyeibe, mint tavaly. Ezt súlyosbíthatja, ha Oroszország leállítja a földrészre irányuló, még meglévő földgázszállításait, bár ezeknek a mennyisége a szovjet idők utáni mélypontra süllyedt.
Jevgenyij Prigozsin lázadása is bekerül majd az orosz történelemkönyvek lapjaira, amelyek csordultig tele vannak hasonló kísérletekkel. Persze közülük néhány sikeres hatalomátvétellel járt. A palotaforradalmak és államcsínyek nemcsak az orosz történelem sajátosságai, de azért ez nem fogja megnyugtatni a Kreml urát.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
