Az Ukrajna ellen két évvel ezelőtt indított orosz invázió óta sok víz (és nyugati pénz) folyt le a Dnyeperen, a békekötés azonban még mindig nincs a látóhatáron belül. Habár az orosz gazdaságon is meglátszanak a szankciók hatásai, az nem omlott össze, sőt az IMF szerint idén gyorsabban növekszik, mint a G7 országai. Mindezek fényében már a nyugati szakértők is elismerik, hogy Moszkva még évekig képes folytatni a harcot, ami megkérdőjelezi a jelenlegi szankciós és támogatási stratégia folytatását.
Santo Martin és Bácsi Attila, a Makronóm Intézet elemzőinek írása
Két éve eszkalálódott nyílt háborúvá az ukrajnai konfliktus
Az orosz–ukrán konfliktus a 2014-es Nyugat-párti ukrajnai forradalommal kezdődött, azonban két éve, 2022. február 24-én eszkalálódott nyílt háborúvá. Kezdetben az orosz csapatok gyorsan megszerezték az ukrán területeket, a hadseregük eljutott Kijev külvárosáig és elfoglalta az Azovi-tenger partvidékét is, megteremtve a szárazföldi összeköttetést a Krímmel. A 2022. áprilisi béketárgyalások kudarca után – amely megállapodás nemcsak Moszkva, hanem vezető ukrán tisztviselők szerint is a Nyugat közbenjárása miatt hiúsult meg – Oroszország visszavonulásba kezdett, így az addigra jelentős nyugati haditechnikával felfegyverzett Ukrajna fel tudta venni a harcot.
A frontvonalak 2022 végére gyakorlatilag befagytak, a harcok pedig egyre inkább anyagháborúvá váltak.
A tavaly nyári ukrán ellentámadás nem hozott eredményt, ráadásul a hadseregben létszámból és hadianyagból is hiány lépett fel, így jelenleg ismét az oroszok nyomulnak előre.
Ukrán katona egy Gvozgyika önjáró tarackkal lő a donyecki régióban fekvõ, ostromgyûrûben lévõ Bahmutban 2023. április 7-én. (Forrás: MTI)
A nyugati szankciók nem állították le az orosz hadigépezetet
Az orosz invázió kezdete óta a Nyugat jelentős katonai és gazdasági támogatást nyújt Ukrajnának, miközben Oroszországra a mai napig 28 ezer nyugati szankciós intézkedést szabtak ki. Ezek érintik az orosz vezetők magánvagyonát, a technológiatranszfert, az orosz pénzügyi rendszert és a külkereskedelmet is.
Az intézkedések fő célja, hogy Moszkva olyan kedvezőtlen gazdasági és politikai helyzetbe kerüljön, hogy – Ursula von der Leyen szavaival élve – Putyin ne tudja tovább működtetni a hadigépezetét.
Kérdéses azonban, hogy ezek a lépések mennyiben érték el a kívánt hatást, ugyanis
az orosz állam finanszírozási képessége nem rendült meg, ráadásul a Nyugat a globális Dél országait sem tudta a maga oldalára állítani.
A legnagyobb reményeket a 2022 végén kivetett olajársapkától várták, de annak kezdeti hatását Oroszország 2023 végére javarészt orvosolta: mára a hivatalos orosz flotta és a szankciók kijátszására szakosodott „szellemflotta” együttesen az oroszországi tengeri olajszállítás 70 százalékát bonyolítja, ezzel teljesen megkerülve a Nyugat által szabott 60 dollár/hordós árkorlátozásokat. Ennek és a kedvező olajpiaci dinamikának következtében 2024 januárjában az orosz olajbevételek meghaladták az invázió előtti időszakét. Hasonlóan kétséges eredményeket hozott az exportellenőrzés is:
a kieső nyugati technológiákat Oroszország gyorsan pótolni tudta a szomszédos közép-ázsiai országokon és főként Kínán keresztül:
az ukrán hatóságok továbbra is nagy számban találtak nyugati csipeket a hadszíntéren fellelt orosz katonai felszerelésekben. Emellett Kína képes helyettesíteni azokat a különböző árucikkeket is, amelyekhez Oroszország a nyugati szankciók következtében nem fér közvetlenül hozzá, a gépjárművektől kezdve – a kínai gyártók részesedése az új autók értékesítéséből 2023-ban meghaladta az 50 százalékot – egészen a fogyasztási cikkekig.
Ami a kétoldalú kereskedelmet illeti, az Európai Unió elvégezte a házi feladatot és jelentősen csökkentette az Oroszországból származó termékimportot, amely 2023-ban 50,6 milliárd euró volt, szemben a 2021-es 163,6 milliárddal. Így az Európából származó orosz olaj- és gázbevételek a várakozásoknak megfelelően visszaestek, ugyanakkor ezt részben ellensúlyozni tudták a megugró kínai és indiai vásárlások, a többit pedig az árak emelkedése kompenzálta. Eközben Moszkva képes volt diverzifikálni a kereskedelmi partnereit: 2023-ban az Oroszország és Kína közötti kereskedelmi forgalom elérte a 225 milliárd dollárt, ami 22 százalékos növekedés 2022-höz és 60 százalékos bővülés 2021-hez képest. Kína mellett tavaly az Indiával és Brazíliával folytatott kétoldalú kereskedelem szintén rekordot döntött, előbbivel idén a 2021-es szint több mint tízszeresére nőtt. Ráadásul a BRICS év eleji bővülésével Moszkva további új potenciális partnereket szerzett, az új afrikai és közel-keleti tagok pedig növelik a csoport befolyását a fontos kereskedelmi útvonalak mentén. A szövetség – amelynek idén Oroszország a soros elnöke – a globális GDP 28, a globális olajkitermelés 43, valamint a ritkaföldfémkészletek 72 százalékát birtokolja. Eközben
az EU, ahogyan az egész nyugati világ, lemondott az olcsó orosz nyersanyagokról, amelyek az európai gazdaság ütőképességének egyik kulcselemét jelentették.
Az alternatív úton, mosodaországokon keresztül beszerzett, jóval drágább nyersanyagok pedig egész egyszerűen lefölözik a nyugati termékeken keletkező profitot.
Az orosz–ukrán háborúból gazdaságilag Kína profitál a legtöbbet
Oroszország az invázióval egyértelműen a globális Dél és Kelet felé fordult a Nyugat helyett, ennek eredményeként még tovább mélyült Moszkva Kínától való függősége. Peking kiváló alkupozícióba került Oroszországgal szemben, ugyanis Moszkvának új partnereket kellett keresnie, amelyeknek a nyersanyagait értékesítheti. Kína ki is használta a helyzetet, és még szorosabbra vonta a kapcsolatát északi szomszédjával – a saját maga által szabott feltételek mentén.
A korábban az európai versenyképesség alappilléreinek számító olcsó orosz nyersanyagok ezentúl a kínai gazdaságot fogják támasztani, ráadásul Peking Moszkva szorult helyzete miatt még jobb pozícióban találja magát, mint amilyet korábban Európa Oroszországgal szemben valaha is elérhetett:
Oroszország nyersolajexportjának több mint egyharmada Kínába irányul, ami napi 2 millió hordót tesz ki. Az orosz fogyasztói piacot is egyre inkább a Kínából származó termékek uralják: 2023 első 9 hónapjában az orosz import 40 százalékáért, 81 milliárd dollárért felelt, míg a teljes 2021-es évben ez mindössze 54,5 milliárd dollár volt.
Orosz katonák a mariupoli Azovsztal acélipari üzem területén 2022. június 13-án. (Forrás: MTI)
Az orosz gazdaság nem omlott össze, de látszanak nehézségek
Az elmúlt hetekben amerikai biztonságpolitikai és gazdasági elemzők is elismerték, hogy az átfogó exportkorlátozások ellenére Oroszország több mint kétszeresére, sőt egyes esetekben több mint tízszeresére növeli a fegyverek és hadianyagok hazai gyártását. Ezért ha a szankciók eredeti célját vesszük alapul, aligha lehet őket sikeresnek nevezni. Mivel a bevételeket a szankciók ellenére is szinten tudta tartani, Oroszország a katonai kiadásait idén a tavalyihoz képest 70 százalékkal növeli, túllépve a GDP 6 százalékát, ami az európainál háromszor, az amerikainál kétszer nagyobb arány. Az orosz gazdaság nagyon likvid, a bankszektor pedig továbbra is egészséges a kilépő nyugati cégek felvásárlása és a támogatott állami eszközökbe való befektetések miatt.
Eközben az IMF 1,1 százalékról 2,6 százalékra emelte Oroszoroszág 2024-es gazdasági növekedésére vonatkozó előrejelzését, ami magasabb a legnagyobb fejlett gazdaságok bővülésénél (1. ábra).
Ennek ellenére úgy a háború, mint a szankciók éreztetik negatív hatásukat: a 2,6 százalékos növekedés elmarad a feltörekvő országok átlagos 4,1 százalékos növekedésétől. Azt azonban az IMF is megjegyzi, hogy Oroszország gazdasága ellenállóbb, mint azt sokan várták, és hogy kereskedelmi partnereinek diverzifikálásával képes volt alkalmazkodni a büntetőintézkedésekhez. Ugyanakkor látható már az is, hogy Oroszországnak gondjai vannak a költségvetési kiadások növekedésével (2. ábra) és az inflációval, így a jelentősebb adóemelés is egyre valószínűbbé válik. A legnagyobb veszteség az orosz közszolgáltatások szektorát érte, ugyanis jelenleg az ehhez tartozó minden ágazat funkcionális szempontból elavult. Mindazonáltal ez közel sem jelenti azt, hogy a szankciók sikerrel járnak, és megtörik az orosz rendszer kitartását a háború folytatása mellett.
Orosz taktikai győzelem, de stratégiai vereség várható
Egyelőre nem látni a háború végét: sem Oroszország, sem Ukrajna, sem a Nyugat nem törekszik a konfliktus tárgyalásos úton történő lezárására. Ukrajna támogatása viszont nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is egyre költségesebbé válik a Nyugat, különösen az Egyesült Államok számára. A tavalyi ukrán ellentámadás kudarca nyilvánvalóvá tette, hogy Ukrajna nem tudja visszafoglalni a nemzetközi jog alapján hozzá tartozó területeket, így
a háború feltételezhetően orosz taktikai győzelemmel fog véget érni. Stratégiai szinten viszont Moszkva súlyos veszteségekkel nézhet szembe.
Az elmúlt két év 325 ezer fős katonai vesztesége csak növekedni fog, ráadásul az orosz lakosság képzettebb felének nagy arányú emigrálása is hátráltatja a jövőbeli gazdasági növekedést. Oroszország nemzetközi befolyása is meggyengült Kína rovására, és
minden jel szerint Moszkva Pekingnek alárendelt pozícióba szorulhat, akár évtizedes távra.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI
