Van egy tátongó „kiskapu” az orosz olajársapkán, amit Moszkva ki is használ

Van egy tátongó „kiskapu” az orosz olajársapkán, amit Moszkva ki is használ

Szerző: | 2023. augusztus. 15. | Geopolitika, Háború, Világgazdaság, Zöldenergia, Zöldgazdaság

A mesterségesen felpumpált szállítási költségek lehetővé teszik, hogy az orosz vállalatok sokkal többet keressenek az Indiába irányuló nyersolajeladásokon, mint azt korábban elismerték. Annak ellenére, hogy az olajársapkát jogilag mindenki betartja, ezekből a látszatköltségekből egyetlen negyedév alatt több mint 1 milliárd dollár extra bevételhez is juthatott Moszkva.

Egészen a közelmúltig úgy tűnt, hogy ha Oroszország továbbra is működtetni szeretné a fontos bevételi forrást jelentő tengeri úton lebonyolított olajexportját, akkor kénytelen betartani a bevételeit korlátozni hivatott nyugati intézkedéseket, amelyeket az EU és a G7-ek közösen vetettek ki az orosz energiahordozókra. Ennek köszönhetően Oroszország kőolaj-kitermelői a hordónkénti 60 dolláros árplafon alatt adták el a nyersolajat az olyan jelentős kereskedelmi partnereknek, mint például India. 

Ugyanakkor ha a szállítási költségeket is figyelembe vesszük, az olajvállalatok és a velük együtt dolgozó olajkereskedők már sokkal magasabb többletköltségeket számítanak fel, mint más hasonló cégek.

A Financial Times (FT) elemzése szerint az oroszországi balti kikötőkből közvetlenül Indiába közlekedő hajókon a júliusig tartó utolsó három hónapban 1,2 milliárd dollár értékű lehetett ez a túlszámlázás az Oroszországgal kapcsolatban álló hajókon történő olajszállításból származó díjakkal együtt.

Ennek legfőbb oka, hogy a G7-ek által bevezetett árplafon – amely követelményeket támaszt a részt vevő országok vevőivel, hajótulajdonosokkal és biztosítókkal szemben – nem szab semmilyen korlátot a szállítási költségekre.

Itt nincs „free shipping”

Az Oroszországban decembertől június végéig kiadott vámnyilvántartások szerint az Indiába szállított nyersolaj átlagára 50 dollár körül volt hordónként az oroszországi balti kikötőkben. Ezzel az eladások összhangban maradtak a felső határral, amely az úgynevezett „free on board” árra vonatkozik, vagyis az olajnak a rakodási kikötőben felmerülő költségére.

Az indiai vámadatok azonban azt mutatják, hogy a szállítás után Indiában ténylegesen fizetett ár – az úgynevezett „költség, biztosítás és fuvardíj” (CIF) – ugyanebben az időszakban 68 dollár volt. Ez ugyan jelentős árengedmény a világpiaci olajárakhoz képest, amelyek átlagosan hordónként 79 dollár körül alakultak ebben az időszakban, de 

hordónként 18 dollárral magasabb árat jelentett a Balti-tenger és India között.

Az Argus árképző ügynökség adatai szintén nagy különbségre utalnak. Becslésük szerint az Ural nyersolaj átlagos hordónkénti ára 14,90 dollárral volt magasabb Indiában, mint a Baltikumban az adatgyűjtés februári kezdete óta. Ez meghaladja az Argus becslését a tényleges szállítási árról, amely átlagosan 9 dollár körül volt hordónként.

A többletdíjakat tehát valószínűleg az olaj értékesítői kapták meg. 

A Kpler adatelemző cég szerint a Lukoil és a Rosznyeft olajtermelők közvetlenül indiai finomítóknak értékesítettek. Más esetekben az eladást olyan kereskedelmi cégek irányították, amelyek az elmúlt évben jelentek meg, és szoros kapcsolatban állnak több orosz olajipari vállalattal.

A Kpler becslése szerint Oroszország májustól júliusig 134 hajóval 108 millió hordót szállított a balti-tengeri kikötőiből Indiába, egy olyan időszakban, amikor az Argus-árkülönbség átlagosan 17 dollár volt hordónként, miután figyelembe vették az indulás és a szállítás közötti késedelmet. Az Argus becslései szerint 

a kereskedelmi szállítási ár ebben az időszakban átlagosan 9 dollár volt hordónként, ami arra utal, hogy a túlárazások értéke mintegy 800 millió dollár lehet.

Benjamin Hilgenstock, a Kijevi Közgazdasági Iskola akadémikusa, aki az árplafon kijátszását tanulmányozta, úgy vélekedik:

„Ha az orosz olajtársaságok és -kereskedők beleegyeznek az ilyen szerződéses feltételekbe, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a különbözet egy részét Oroszország kaparintja meg – függetlenül attól, hogy a tulajdonában vannak-e az olajat szállító tartályhajók vagy sem.”

Oroszországnak igenis van köze a tankerflottához. A Kpler által azonosított 134 hajó közül, amely május és július között orosz olajat szállított Indiába, a Financial Times 23-at tudott közvetlenül orosz szervezetekhez kapcsolni biztosítási, tulajdonosi vagy irányítási dokumentáción keresztül. A brit gazdasági szaklap további 26 „szellemhajót” is azonosított, amelyeket a háború kezdete óta vásároltak meg jelenlegi tulajdonosaik. A tulajdonosaik titkosak, főként a Marshall-szigeteken és Libériában működő fedőcégeken keresztül rejtőznek el, de mindegyikük az orosz olajútvonalakra terelődött a vásárlás óta – és néhányuk korábban is kapcsolatban állt Oroszországgal.

A júliusig tartó három hónapban a Balti-tengerről szállított olaj mintegy 40 százalékát az Oroszországhoz kötődő flotta szállította. Az Argus által kiszámított fuvarköltségbecslések azt sugallják, hogy ez a hajóraj a negyedév során több mint 350 millió dollár bevételt szerezhetett ezen az útvonalon. Ha hozzáadjuk a korábban említett 800 milliós díjemelést, az azt jelenti, hogy 

az orosz szervezetek titokban egymilliárd dollárral több bevételre tehettek szert ebben az időszakban, mint amennyit korábban elismertek.

India jelenleg Oroszország nyersolaj- és finomítottolaj-exportjának mintegy negyedét adja. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint Oroszország globális olajexportja összesen 39 milliárd dollárt tett ki ebben a három hónapban.

Legfrissebb adatok az orosz kőolajbevételekről
Oroszország nyersolaj- és finomított termék exportja júliusban stabilan napi 7,3 millió hordón (bpd) maradt, miközben a Nemzetközi Energiaügynökség becslései szerint a magasabb olajárak és az orosz nyersolaj árkülönbözetének csökkenése miatt Moszkva bevételei magasabbak voltak júniushoz képest.
A feltételezések szerint az orosz nyersolajrakományok töltése 200 ezer hordó/napos kapacitással csökkent a múlt hónapban, de az alacsonyabb nyersolajkivitelt ellensúlyozta a finomított kőolajtermékek exportjának növekedése – közölte az ügynökség pénteken kiadott olajpiaci jelentésében (OMR). Az IEA szerint az orosz nyersolajexport a 80 százalékát Kína és India teszi ki, azonban volumenét tekintve az ide irányuló szállítások alacsonyabbak voltak, mint júniusban.
Az orosz exportbevételek, amelyek júliusban 15,3 milliárd dollárt tettek ki, 2,5 milliárddal nőttek júniushoz képest, de 4,1 milliárddal alacsonyabbak voltak 2022 júliusához viszonyítva – derült ki az ügynökség becsléseiből.
A múlt havi olajár-emelkedés az orosz olajfajták zászlóshajója, az Ural árát hordónként 60 dollár fölé emelte, először azóta, hogy a G7-ek és az EU tavaly év végén életbe léptette a felső határértéket.

Ahogy az árkülönbözet csökken, úgy hátrálnak ki a nyugati vállalatok

A balti kikötőkben az árat az árplafon alatt tartva Oroszország nyugati biztosítású hajókat is használhatott. Az ebben a negyedévben az útvonalon közlekedő vízi járművek több mint a fele G7-biztosítású volt, közülük 46-ot görög hajókezelők üzemeltettek.

A nyugati vízi járművek száma azonban csökken, ami annak a következménye, hogy a nemzetközi nyersolajárak az elmúlt hónapban 15 százalékkal emelkedtek, hordónként 85 dollár közelébe. Ez az orosz ellenértékeket magasabbra és a felső határhoz közelebb húzta. Az Argus felmérése szerint a jelentős balti kikötőben, Primorszkban a jegyzett átlagárak a múlt hónapban 60 dollár fölé emelkedtek.

Ez megnehezíti a nyugati kötődésű vállalatoknak a kőolaj elszállítását az árplafon betartása mellett. Ennek következtében a görögországi székhelyű hajókezelők júliusban hirtelen elkezdték elhagyni az orosz nyersolajpiacot.

A Nemzetközi Energiaügynökség pénteken közölte, hogy Oroszország olajexport-bevételei júliusban a plafon bevezetése óta a legmagasabb szintet érték el, még a mesterségesen felfújt fuvarköltségek figyelembevétele nélkül is.

A magasabb árak azonban a vevőket is elriaszthatják. Egy indiai olajipari tisztviselő az FT-nek úgy nyilatkozott, hogy az árengedmény most már csak 2–10 dollár hordónként.

„Az indiai import most csökkenhet, mivel a kedvezmények nem olyan nagyvonalúak” – mondta Amrita Sen, az Energy Aspects munkatársa. A szakértő szerint már „a bankjaik is kezdenek aggódni, most, hogy vannak arra utaló jelek, hogy a legtöbb rakomány az árplafon felett kereskedik”.

Láthatjuk tehát, hogy Oroszország egy jogi kiskaput használ ki az olajársapka alkalmazásában, 

ami magasabb szállítási költségeket, ezáltal nagyobb bevételeket biztosít kőolajának tengeri exportjából. Eközben az orosz olajárak egyre inkább megközelítik a nyugati szintet, ami újabb fejfájást okozhat a szankciókat kiszabó és Moszkvát büntetni szándékozó nyugati országok számára.

Címlapfotó: shutterstock

Ezek is érdekelhetnek

trend

[monsterinsights_popular_posts_widget]

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn