Az eredeti cikk megjelent a Mandiner Makronóm rovatában 2022. február 22-én.

Czeczeli Vivien, az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet kutatójának írása a Makronómnak. 

A cikk a 2022-es év februári helyzetet idézi fel! 

Oroszország agresszív fellépésnek időzítése talán nem véletlen. Európát több oldalról is nehézségek érték: az USA-hoz képest ismét egy lassabb kilábalási folyamattal nézett szembe, az euróövezet inflációs rátája rekordmagasságba emelkedett, s az új német koalíció sem volt elég felkészült a megfelelő fellépésre. 

Az Európai Unió energiaellátása állandó függőségi viszonyokat tart fenn. 

Másrészről, az elmúlt időszak megemelkedett energiaárai kedvezően hatottak Oroszország export és költségvetési bevételére, növelve annak ellenállóképességét. Putyin azonban továbbra is belső problémákkal küzd, melyek ellensúlyozását szolgálná a sikeres külpolitikai fellépése. 

Az Egyesült Államok és a NATO szankciókkal fenyeget, azonban nehezen tudnak olyan lépéseket tenni, ami ne érintené negatívan egyúttal a globális gazdaságot és pénzügyi rendszert is. 

Rövid távon az infláció további emelkedésével kell számolnunk, míg az energiaárak tartósan magas szinten maradása recessziós és pénzpiaci kockázatokat is maga után vonhat.  

Kapcsolódó cikkünk, amely beszámol arról, hogyan hatnak jelenleg (2023 ősze) a szankciók Európára:  

Az energiaárak további növelése  

A rövid távú hatások között elsődlegesen emelhető ki az energiaárak emelkedése. Az OPEC+ országai egyelőre tartják magukat meglévő irányelveikhez, azaz mérsékelt ütemben bővítik a termelésüket, annak ellenére, hogy a jelenlegi termelési szint nehezen tudja tartani a lépést a folyamatosan bővülő kereslettel. Ennek következtében az olajárak 2014 óta nem látott szintekre emelkedtek. 

A kínálat oldali gyengeségeket erősítheti az (akkor még) eszkalálódó konfliktus, ideértve akár az infrastruktúra háború miatti károsodását vagy az Oroszországra kivetett szankciók következményeit. A JP Morgan szerint a legrosszabb forgatókönyv esetén az olaj hordónkénti ára akár 120-150 dollárra is emelkedhet a jelenlegi 100 dollár körüli szintről.  

(Kapcsolódó cikkünk a jelenlegi helyzetről.) 

Az orosz gáz, illetve olajkínálat elmaradása elsősorban az energiafüggő Európának lenne a legfájdalmasabb. 

Az USA az elmúlt évtizedben önellátóvá vált az energia tekintetében, melyhez nagymértékben hozzájárult a palaolaj-termelés fejlesztése. Mindemellett az ország a világ legnagyobb földgáztermelőjévé vált. S bár 2021-ben az Oroszországból származott az USA teljes olajimportjának 10 százaléka, az elsősorban a Venezuelából érkező olaj bojkottálása miatt történt.  

Európa erőteljesen függ az orosz energiaimporttól, ellentétben az Egyesült Államokkal. Az orosz földgáztermelés 70 százaléka irányul a kontinensünkre, melynek döntő többsége Ukrajnán keresztül három fő csatornán keresztül jut a célországokba. 

Oroszország biztosítja Európa olajellátásának mintegy 30 százalékát és földgázellátásának 35 százalékát, vagyis egy  konfliktust követő legrosszabb forgatókönyv esetén ennek kiesésével kell számolni. 

Ez alapján arra is következtethetünk, hogy az Egyesült Államok Oroszország ellen bevezetett szankciói jóval határozottabbak lehetnek, mint amit az Európai Unió képvisel. Így az összehangolt cselekvés valószínűsége kicsi, másrészről az amerikai szankcióknak esetlegesen kialakuló mellékhatásai könnyen okozhatnak problémákat az európai országok számára is. 

Németország az egyik legsérülékenyebb európai ország energiaellátás tekintetében. 

A klímaváltozás elleni küzdelem érdekében leállított széntüzelésű erőművek, illetve a japán fukushimai atomkatasztrófát követően lezárt nukleáris erőművek is azt eredményezték, hogy az indokoltnál nagyobb mértékben függ a földgáztól. Németország Európa legnagyobb gázfogyasztója, ami a teljes energiafelhasználásának közel negyedét teszi ki, ennek a felét Oroszország szállítja. Nem véletlen tehát, hogy Németország erősen a konfliktus eszkalálódása ellen van.  

Az orosz gázszállítás leállása esetén az energiaellátás tekintetében Németország mellett Szlovákia, Ausztria és részben Olaszország érezné meg leginkább a hatásokat. Azonban jó hír, hogy Európa energiarendszere ma sokkal rugalmasabb, mint a 2009-es válság idején. Ezt a rugalmasságot a cseppfolyósított földgáz (LNG) importjának lehetősége biztosítja, például Katarból, vagy az amerikai import is hozzájárulhat a helyzet enyhítéséhez. 

Az oroszoknak sem volt célja az energiaszállítás leállítása 

A másik aspektusból szemlélve fontos megjegyezni, hogy Oroszország számára szintén függőségi viszonyt jelent Európa, mint fontos felvevőpiac. Az olaj és a földgáz az ország költségvetési bevételének közel felét adja, míg exportbevételének kétharmadát, de a két nyersanyag közül elsősorban a kőolaj és a kőolajszármazékok teszik ki a nagyobb arányt. 

Oroszországnak tehát nem érdeke, hogy elveszítse a megbízható státuszát az európai energiaellátás tekintetében.  

Kína szerepe érdekes lehet a további fejlemények alakulásában. Az ország enyhíthet az Oroszországot ért kedvezőtlen hatásokon, s jelentős felvásárlóként léphet fel, azonban Kína várhatóan csak addig a pontig lenne partner, ameddig ahhoz neki is saját érdeke fűződik. Meg kell jegyezni továbbá, hogy

Oroszország a hidegháború idején sem vágta el a teljes gázexportját. 

Az Ukrajnával való hevesebb gázvitája során pedig 2009-ben csak az Ukrajnán átáramló gázszállítás szakadt meg, szintén csak átmenetileg.  

Vajon mi lehet a következménye az inflációs nyomás további erősének?  

Érdemes számolni a közvetett hatásokkal is a magasabb energiaárak mellett, amint azok beépülnek más termékek áraiba: drágábbak lesznek a közlekedési költségek, a repülés; a vállalatoknak pedig az inputköltségek ismételt növekedésével kell számolnia.  

Mivel Oroszország fontos előállítója egyes létfontosságú nehézfémeknek, mint a palládium, az alumínium és más alapanyagok áremelkedése is kilátásba helyeződik. 

Ezek a fémek többek között járművek, konyhai eszközök, mobiltelefonok, orvosi berendezések, elektronikai cikkek, építőipari termékek előállítása során kerülnek felhasználásra. Mindezeken túlmenően, Oroszország a világ legnagyobb búzaexportőre, de Ukrajna is az ötödik helyen szerepel, így a gabonaárakra is jelentős hatással lehetnek a kedvezőtlen geopolitikai fejlemények. Mindez tehát azt jelentené, hogy a megemelkedett inflációs szintek hosszabb távon is velünk maradnának.  

A pénzpiacok válasza is nagymértékben az energiaárak alakulásától függ 

A történelmi tapasztalatok szerint a geopolitikai konfliktusok rövidtávon befolyásolják a pénzpiacokat, különösen, ha az energiaárakat érintik, mint az 1970-es években. Jelenleg is az energiaárak állnak a befektetői figyelem középpontjában. Kulcskérdés, hogy egy orosz invázió és a lehetséges amerikai, NATO szankciók hogyan befolyásolják az energiaárakat és az USA monetáris politikáját. A pénzpiacok volatilisak, a befektetők az inflációs fejleményekre és a FED szigorításaira figyelnek. Az orosz-ukrán konfliktus fokozhatja ezt a helyzetet, mivel a jegybankok már most is növekvő inflációs nyomással küzdenek. 

Erős veszélyt jelent, ha a háborús kimenetelek esetén az inflációs várakozások is jelentősen megugranak, 

s a jegybankok agresszívebb fellépésre kényszerülnek. Ez visszavetheti a Covid és az újabb variánsok esetleges érkezése miatt amúgy is bizonytalan gazdasági növekedést, de a magasabb kamatok az adósságszolgálati terheket is megemelik. Ez pedig a mai, megnövekedett adósságszintekkel jellemezhető gazdasági környezetben további veszélyeket vethet fel. A jegybankok persze hivatkozhatnak az infláció átmeneti jellegére, ám ez a stratégia az eddigiekben is csak korlátozott eredményességgel működött. A központi bankoknak tehát még nehezebb lesz tartani magukat az inflációs céljaikhoz.  

Oroszország és SWIFT rendszer helyzete 

Az USA a szankciói egy elemeként helyezte kilátásba, hogy kizárná Oroszországot a nemzetközi banki és pénzügyi szolgáltatások alapjául szolgáló SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) rendszerből, melyet jelenleg közel 11 ezer pénzügyi szervezet használ világszerte. A lépés eredményessége ugyanakkor megkérdőjelezhető. Bár Oroszországot egyértelműen negatívan érintené a lépés, teljesen nem tudná térdre kényszeríteni. Mindazonáltal a nyugat számára hosszú távon könnyen kontraproduktívvá válhatna a lépés, ahogy arra az Economist írása is felhívja a figyelmet.  

Több európai ország, köztük Németország is számos üzleti kapcsolattal rendelkezik Oroszországgal, ami miatt ellenezhetik a tervet, és a betartatása nehézkessé válna. A fenyegetés továbbá nem lenne új Oroszország számára. Amerika már 2014-ben is felvetette az erre irányuló ötletét, azóta pedig Oroszország megerősítette magát e téren. 

Létrehozta a SWIFT orosz alternatíváját, 

az SPFS-t (System for Transfer of Financial Messages), aminek jelenleg 331 bank tagja, és 2020 végéig 23 külföldi bank csatlakozott hozzá. A rendszer bár jelenleg alulmarad a SWIFT-hez képest, valós alternatívaként használható, és a segítségével elkerülhetővé válna Oroszország számára a legrosszabb forgatókönyvek egyike. A rendszer pedig idővel, felhasználói körének bővülésével párhuzamosan, folyamatosan fejlődne. 

Másik lehetőség, hogy a fizetési rendszer kínai alternatívája, a CIPS (Cross-Border Inter-Bank Payments System) nyer magának nagyobb teret. Bár a tranzakciók volumenét tekintve egyelőre szintén jóval alul marad ez a rendszer, idővel mégis veszélyeztethetné az amerikai pénzügyi dominanciát. 

Összegezve tehát az USA azt kockáztatná, hogy a saját maga érdekeivel megy szembe.  

Fontos megemlíteni továbbá, hogy a nyugatot azért is kedvezőtlenül érintené a hatás, mert az európai bankoknak közel 60 milliárd dollárnyi banki követelése van orosz állampolgárokkal szemben, ami majdnem négyszer nagyobb, mint az amerikai bankok esetében. Azaz egy esetleges megtorlás esetén itt is számolni kellene a közvetett hatásokkal. 

Hosszú távon a Covid-válságot követő hatások felerősödése várható 

Várhatóan hosszú távon a Covid által kiváltott tendenciák erősödnek. Egyre inkább előtérbe kerülnek a rövidebb ellátási láncok (friendshoring, nearshoring)  az országok a szabadkereskedelem helyett a belföldi gyártást részesítik előnyben a külföldi gyártás helyett. 

A nyugati országok törekvése az Oroszországról és Kínáról való leválásra irányulhat.  

A legnagyobb kihívás most az árak kordában tartása. Az inflációs mutatószámokra helyeződő további nyomás könnyedén reálgazdasági és pénzpiaci turbulenciákhoz vezethet. A jegybankokra tehát ismét, illetve továbbra is, kiemelt felelősség helyeződik.  

Borítókép: Shutterstock