A gazdasági reglobalizáció, illetve regionalizáció három fő folyamaton keresztül érhető tetten, ezek a reshoring, a nearshoring és a friendshoring, amelyek során a gazdasági tevékenységek politikai vagy ellátásilánc-biztonsági megfontolások mentén átkerülnek egy kedvezőtlenné vált országból egy kedvezőbbe. Az alábbi ábra 2031-re vetíti előre a globális értéklánc átalakulását.
Vegyük sorjában őket:
- A reshoring vagy más néven onshoring során a gazdasági tevékenység visszatelepülése történik az anyaországba.
- A nearshoring esetében az anyaországhoz földrajzilag közeli államokba kerül át a termelés.
- A friendshoring során a gazdasági tevékenység baráti államokba kerül rivális vagy ellenségessé vált országokból.
Ezek a folyamatok a legtöbbször gazdasági hatékonyság-vesztéssel járhatnak, azonban a megtérülésük vizsgálatakor a biztonsági tényezők elsőbbséget élveznek a gazdasági szempontokkal szemben, különösen hosszú távon.
A nearshoring és a friendshoring jelensége összekapcsolódhat, és a földrajzi közelség, valamint a kedvező politikai kapcsolatok együttes jelenléte kifejezetten vonzó célponttá tehet egy országot a külföldi tőkebefektetések számára, amennyiben az adott állam a legfontosabb gazdasági feltételeket is teljesíteni tudja.
Amennyiben a nyugati vállalatok tömegesen élnek a nearshoring és friendshoring lehetőségével, a tág értelemben vett nyugati tömbön belüli feltörekvő országok és régiók, mint például ASEAN-régió, azon belül is Vietnam, Indonézia, Malajzia vagy Latin-Amerikában Brazília és Mexikó, valamint Kelet-Közép-Európa lehetnek a folyamat nyertesei, mivel a blokkon belül ők tudják a legkedvezőbb feltételeket nyújtani.
Borítókép: Makronóm Intézet
