Amíg a nyugati országok a magas inflációt igyekeznek visszaszorítani, addig Kína pont az ellenkezőjével, a deflációval küzd. Az utóbbi évek piaci sokkjai, a fiatalok körében lévő magas munkanélküliség és a gazdasági ütem fokozatos lassulása megtakarításra ösztönzi a lakosságot. A kormány megfontolt lépésekkel igyekszik elkerülni a nyugaton tapasztaltakat.  

Kecskés Bálint – Geopolitikai elemző írása

Kínával kapcsolatban az a benyomása lehet az embereknek, hogy ott most tényleg dől a lé. Peking Egy Övezet Egy Út programja mára 147 országban van jelen, és ezek példátlan méretű beruházásokban testesülnek meg. Ezen felül Kína több mint 120 ország legnagyobb gazdasági partnere, köztük a három geopolitikai nagyhatalomé: az Egyesült Államoké, az Európai Unióé és Oroszországé. A távol-keleti nagyhatalom nominális értéken mért GDP-ben világszinten második, míg vásárlóerő-paritás tekintetében az első. A Covid–19-járvány utáni időszakban szintén Kína lett az első olyan gazdasági nagyhatalom, amely pozitív GDP-növekedést tudott felmutatni. Peking erejét tovább növeli, hogy a digitalizáció, a chipgyártás és a zöldátállás számára kiemelten fontos nyersanyagok nagy részét is uralja, aminek a gazdasági jelentőségét csak most kezdjük megérezni.  

Azaz Pekingnek van mit a tejbe aprítania, de mi van akkor, ha pont a tej fogy el?  

Lassuló gazdaság, növekvő bizonytalanság 

Az elmúlt évek számos veszélyt hordoztak magukban az államok gazdasági teljesítményében. A sort kezdhetjük Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi háborúval, a Covid alatt megbénult világgazdasággal, az orosz–ukrán háborúval, vagy a részben abból kibontakozó energiaválsággal. Ezek tükrében Kína gazdasági teljesítményét érdemes nemzeti szinten megvizsgálni.  

Azonban az elemzők figyelmét elkerülte az, hogy az óvatosság nemcsak az állam, hanem az egyén szintjén is megjelent. 

Az ott élőket az ingatlanpiaci változások, a fiatalok körében egyre növekvő munkanélküliség és a gazdaság fokozatos zsugorodása megtakarításra ösztönzi. Azzal, hogy a lakosság visszafogta a kiadásait, nem várt irányból adott újabb pofont a gazdaságnak. Az optimizmus 2023 elején még magas volt azzal kapcsolatban, hogy Kína hamar feláll a sokkokból. Az emberek – a kényszerkihagyást követően – költekezni kezdtek, ami elsősorban a vásárlásban, az utazásban és a szolgáltatások igénybevételében nyilvánult meg. Ez nem meglepő, hiszen a gyengébb gazdasági teljesítmény közvetlenül hat a munkanélküliségre, a jövedelmekre, de mindenekelőtt a lakásárakra. Ez utóbbi különösen érzékeny ott, ahol a gazdasági növekedés fő motorját hosszú éveken át az ingatlanszektor jelentette.  

Kínában a háztartások vagyonértékét több mint 70 százalékban az ingatlan adja 

Ez azért baj, mert a nagyvárosi területeken a meglévő lakások ára 2021 végéhez képest legalább 15 százalékkal csökkent, de van, ahol ez az érték ennek a duplája. Ez az árzuhanás már a belföldi utazások és az újautó-vásárlások számában is meglátszik, ez utóbbi az idén júliusban 2,6 százalékkal esett a tavalyi év azonos időszakához képest. 

Emellett jelentősen visszaesett Peking külkereskedelme. Az export júliusban 14,5 százalékkal az import pedig 12,4 százalékkal csökkent tavaly júniushoz képest, ami 2020 februárja óta a legnagyobb zsugorodás. Dél-Korea Kínába irányuló exportja például 25,1 százalékkal zuhant júliusban az előző év hetedik hónapjához képest.  

Terhet jelent még, hogy az állam az eredetileg már lezárt támogatásokat is kénytelen folyamatosan meghosszabbítani. Kína az elektromosautó-vásárlás támogatását 2020-ig tervezte fenntartani, azonban azt egyszer a Covid miatt 2022-ig kiterjesztette, most pedig a jelenlegi helyzet miatt egészen 2027-ig lesznek érvényben a tisztán elektromos gépjárművekre vonatkozó adókedvezmények. Ez becsült értéken további 72,3 milliárd dollárt jelent az államkasszának. 

A következő terhet 16–24 évesek körében jelentkező munkanélküliségi ráta okozza. Ez olyan magas, hogy Kína felfüggesztette a havi adatok közlését erre vonatkozóan. Amíg volt adat, az látszott, hogy az idén a munkanélküliségi ráta hónapról hónapra növekedett a fiatalok körében, míg júniusra elérte a 21,3 százalékot, amely az összesített munkanélküliségi ráta közel négyszerese.  

Azzal, hogy ezek a fiatalok nem tudnak elhelyezkedni, további terhet jelentenek a háztartások számára. Ezáltal azok tovább csökkentik a kiadásaikat, ezzel növelve a fentiek miatt egyre erősödő deflációt.  

Apropó defláció. 

Defláció – Te is, fiam, Brutus? 

Kína 2021 februárja óta először csúszott deflációba. Az idén júliusban 0,3 százalékkal estek a fogyasztói árak a tavalyi év azonos időszakához képest, az állam mégsem hoz komolyabb lépéseket ennek megfékezése érdekében.  

A sertéshús ára 26 százalékkal csökkent, és elsődlegesen ez járult hozzá a defláció mértékéhez az élelmiszer-ágazaton belül. Azt fontos tudni, hogy a maginfláció – amely nem veszi figyelembe az élelmiszer- és energiaárakat – ugyan növekedett, igaz, csak 0,8 százalékkal. A termelői árindex szintén esett júliusban az egy évvel ezelőttihez képest, mégpedig 4,4 százalékkal. Ez már tendenciának tekinthető, hiszen ez volt zsinórban a tizedik alkalom, hogy a mutató csökkent az előző hónaphoz képest.  

A kínai kormány reakciója a kamatlábak módosítására, a magánszektornak jutó támogatások növelésére és az ingatlanpiac fellendítésére irányul, bár a várt eredmények eddig elmaradtak. Az elmúlt három hónapban a jegybank már másodjára csökkenti az irányadó kamatlábat, 3,55 százalékról 3,45 százalékra, viszont ennél többet egyelőre nem kíván tenni a Kínai Kommunista Párt. Ennek az az oka, hogy ha a kormány a monetáris politikán túlzottan lazítana, az hamar tőkekiáramláshoz vezetne. Amennyiben a kínai jegybank stimulálná a gazdaságot, úgy a forgalomba kerülő új pénzmennyiség (amely lehet egyszeri támogatás, vagy adókedvezmények formájában) rövid időn belül külföldre vándorolna. Például amerikai kincstári kötvényben kötne ki, aminek most jóval magasabb a hozama, mint a kínai megfelelőjének. Így ez a pénz csak tovább rontana a helyzeten azzal, hogy szintén megtakarítássá válna, és nem költenék el az emberek.  

„Növelni kell az autók, az elektronikai termékek és a lakberendezési cikkek fogyasztását, valamint elő kell segíteni az olyan szolgáltatások iránti keresletet, mint a sport-, a szabadidő-, és a kulturális turizmus”  

– áll egy közleményben, amit a Xinhua állami hírügynökség közölt. 

A néppárt célja tehát természetesen az, hogy segítse a vállalkozások és háztartások nehéz helyzetét, de a monetáris politika komolyabb beavatkozása nélkül kívánja a gazdaságot ismét növekvő pályára állítani. Mindezt teszi az irányadó kamatlábak csökkentése mellett a magánvállalkozások hiteleinek megemelésével, valamint az ingatlanpiacnak adott további pénzügyi támogatásokkal.  

A kínai ingatlanipar a 2000-es évek elején kezdett erős felívelésbe, és a 2020-as évekre már a teljes gazdaság 23 százalékáért felelt. Az ingatlanokra irányuló igények hatalmas mértékben megnőttek, és ezeket a fejlesztők előeladásokkal és külföldi kölcsönökkel tudták csak kielégíteni. Ez viszont évek alatt a fejlesztők eladósodásához és az ingatlanárak (olykor) meghatszorozódásához vezetett. Az állam igyekezett korlátozásokkal segíteni az eladósodott fejlesztőkön, ami az árakat valamelyest visszaszorította, mégis többeket a csőd szélére taszított. Erre jött rá a nagyfokú ingatlanspekuláció, a gazdasági zsugorodás, a magas fiatalkori munkanélküliség, a szektor pedig egyik pillanatról a másikra behúzta a kéziféket, és a kínai lakáspiac részvényei január óta 21 százalékot estek. Egy olyan államban, ahol átlagosan a háztartások vagyonának 70 százalékát az ingatlan értéke adja, ez hatalmas sokkot jelent. Ennek az eredménye, hogy a visszaesés kezdete óta 53 cég csődöt jelentett, és csak az idei év első felében 7,9 százalékkal csökkent a (szektorba történő) befektetés. 

Az okos ember más hibáiból tanul 

Amíg tehát a nyugati országok a rekordmagas inflációval küzdenek, Kínában ennek pont az ellenkezője következett be: a defláció. Nyugaton a piaci stimuláció néven emlegetett pénzosztogatás a fogyasztói árak tartós megemelkedését vagy olykor már kapzsinflációt okozott, amire jött az orosz–ukrán háború okozta energia- és élelmiszerár-robbanás. Peking, látva mindezt, nem kíván ugyanazokba a hibákba beleesni, mint nyugati társai, így megfontoltabb eszközökkel igyekszik az inflációt ismét a normál értékre megemelni. Ez amennyire az ázsiai nagyhatalom, legalább annyira a Nyugat érdeke is, hiszen ha Kína megáll, kis túlzással a fél világ megáll. 

Címlapfotó: Shutterstock.com