Elon Musk cége finoman szólva nem jól teljesít a kontinensen. Úgy néz ki azonban, hogy a Tesla által hagyott űr nem marad sokáig betöltetlenül: a kínaiak máris lecsaptak a lehetőségre.
Trump alaposan megbolygatta az amerikai tudományos és akadémiai szférát. Számos tehetség – amely aranyat ér a technológiai versenyben – nehezebben talál munkát vagy ösztöndíjas helyeket az USA-ban. Ez Európának és Kínának egyaránt kapóra jöhet.
Ernest Scheyder könyvében feltárja a modern kor új olajháborúját – ezúttal a föld mélyén rejlő lítiumért, rézért és más kritikus ásványokért zajlik a küzdelem. Miközben az elektromos járművek és a zöldenergia iránti éhség nő, a világ nagyhatalmai versenyt futnak az erőforrásokért. Az Egyesült Államok bányáit környezetvédelmi viták bénítják, Kína pedig már most uralja a feldolgozást.
Peking zökkenőmentes hozzáférést biztosított a dollárrendszerhez, és megmutatta, hogy képes a USA-kincstárjeggyel azonos hozamon finanszírozni, átárazva a globális megtakarításokért folyó versenyt.
Francesco Sisci szerint újra visszatérhetnek a birodalmi struktúrák – nem nosztalgiából, hanem a liberalizmus válsága miatt. Az Egyesült Államok is kísértést érezhet, hogy birodalommá váljon, de vajon győzhet-e, ha ellenfelei jobbak ebben?
Íme egy sokat mondó külügyi közlemény: „2025. november 3-án Vang Ji, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és külügyminisztere, a német fél kérésére telefonon beszélt Johann Wadephul német külügyminiszterrel”.
Nem titok, hogy Kína ma a világ legnagyobb megújulóenergia-termelője: nap- és szélenergia-kapacitása idén már megközelítheti az 1700 gigawattot – ez jóval több, mint az Európai Unió és az Egyesült Államok 1100 gigawatt körüli együttes teljesítménye, bár lakosságarányosan még vezet a Nyugat, de már nem sokáig. A kínai zöldforradalom azonban nem áll meg a határoknál: Peking […]
Miközben egyes középhatalmak – például Ausztrália – a multilaterális együttműködést hirdetik, a valóság csúnyán az arcukba köp. Trump éppen most dugja zsebre az ENSZ-t, hogy azt majd revolverként ránthassa elő a Kína elleni párbajok során.
A The Epoch Times szerint a kínai Egy övezet, egy út (BRI) kezdeményezés nem más, mint egy adósságcsapda. Ezzel szemben a Vzgljad geopolitikai és reálgazdasági előnyeit hangsúlyozza, mint a diverzifikációt és az ellátásbiztonságot. A valóságban azonban akadnak problémás ügyletek és sikeres projektek egyaránt. A kulcs a finanszírozási feltételek és a fogadó ország felkészültsége.
A Bloomberg szerint Kína nemcsak a ritkaföldfémek terén rendelkezik jelentős alkuerővel, hanem – egy még érzékenyebb területen – a gyógyszeripari hatóanyagok és azok kulcsfontosságú kiinduló anyagai esetében is. Ez bármikor javíthatja Peking tárgyalási pozícióját az Egyesült Államokkal szemben.
Trump és Hszi dél-koreai találkozója átmeneti enyhülést hozott a kereskedelmi háborúban: Kína feloldja a ritkaföldfém-korlátozásokat, az USA csökkenti a vámokat és együtt lépnek fel a fentanilcsempészet ellen – de a stratégiai rivalizálás tovább él.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetséges (ASEAN) Kuala Lumpurban tartotta meg az éves csúcstalálkozóját. A gyűlésen az Egyesült Államok és Kína is igyekezett megerősíteni a gazdasági befolyását, a térség államai pedig tovább egyensúlyoznak a két nagyhatalom között.
A vámháború miatt a legnagyobb technológiai cégek alternatívákat keresnek a kínai gyártásra. Fordulópont azonban, hogy ezúttal nem csupán az összeszerelés kiszervezéséről van szó, hanem az alkatrészgyártást is mielőbb kimenekítenék.
Hollandia a félvezetőgyártó Nexperia esetén egy olyan jogi eszközhöz nyúlt, amire ritkán van precedens. Az állami beavatkozásra a cégvezetés kockázatos döntéseinek korlátozása, az amerikai exportfenyegetések megelőzése és Európa chipellátási biztonságának megőrzése érdekében volt szükség. Csakhogy eközben kivívták Peking rosszallását is.
Ahogy fokozódnak a geopolitikai feszültségek, úgy válnak egyre hangsúlyosabbá a deglobalizációval kapcsolatos aggodalmak. Ennek ellenére a világkereskedelem meglepően ellenállónak bizonyult: a globális kereskedelem volumene stabil maradt.
A Kína és az Egyesült Államok közötti egyre fokozódó kereskedelmi háború legújabb fejezete immár a globális kereskedelem 80 százalékát lebonyolító óceáni hajózást érinti. Kína drasztikusan emelte az amerikai hajók kikötői díjait.
Kínából először jutott át konténerszállító a rakományával Európába az Északi-tengeren keresztül. Ez az útvonal egyre inkább teljes értékű kereskedelmi folyosóvá válhat, hasonlóan a szuezi és malakai folyosóhoz.
A 2025-ös közgazdasági Nobel-díjasok munkáját a nyugati sajtó tudományos és közpolitikai jelentőségűnek tartja. Úgy tűnik, ezt az elismerést, amelyet a „társadalomtudományok koronaékszereként” ismernek, elérte a geopolitikai polarizáció. Legalábbis ezt mutatja Csou Ven professzor írása.
A csúcson még egy nagy nemzet is követhet el nagy hibákat. Noah Smith írása azt vizsgálta, hogy Kína jelenlegi globális dominanciáját milyen tényezők veszélyeztethetik a közeljövőben. Ilyen lehet a demográfia, a gazdaság helyzete, de a legnagyobb probléma a belső hatalmi harc.
Németországban az Altmark régióban egy évente 25 ezer tonna lítiumot adó készletet fedeztek fel, ami az ország elektromosautó-gyártásának kétharmadához elegendő. A Neptune Energy környezetbarát DLE-technológiával 2028-tól kezdené a kitermelést, csökkentve az EU Kína felőli akkumulátoralapanyag-függőségét.
Az euró négyéves csúcsra erősödött, ami látszólag a stabilitás jele. Valójában azonban ez egy veszélyes paradoxon: miközben az USA és Kína piaca egyre nehezebben elérhető, a drága valuta fojtogatja az európai exportot, és a megszokott jegybanki eszközök sem ígérnek könnyű megoldást.
Egyszerre növeli a gyártókapacitását az Airbus a világ két legnagyobb repülőgéppiacán – az Egyesült Államokban és Kínábana, hogy rezilienciát építsen a világpolitikai kockázatokkal szemben, és megerősítse az ellátási láncait.
Kína zöldenergia-átmenetét hátráltatja, hogy a megtermelt többletenergia gyakran kárba vész a hálózat elégtelen tárolókapacitása miatt. Atomerőművek és tibeti vízerőmű építésével próbálják kiegyensúlyozni az időjárásfüggő zöldáramtermelést.
A globális tengeri kereskedelem továbbra is válságjeleket mutat: a hajók kerülő útvonalakon közlekednek, ami késéseket, magasabb fuvardíjakat és kibocsátást eredményez. A konténerszállítás költségei a pandémiás csúcsok közelében mozognak, a kikötők zsúfoltak, miközben az energiaáramlások átrendeződnek.
Hivatalosan is átadták az első európai állandó mágneseket gyártó üzemet, amelynek az ellátási lánca teljesen független Kínától. Az észtországi beruházás egy előrelépés a Kínától való leválás felé a kritikus nyersanyagok terén, azonban még számos kihívás vár Európára ezen az úton.
Korai támogatása és stratégiai földrajzi elhelyezkedése ellenére Ankara nem tudott érdemi helyet biztosítani magának Kína Egy övezet, egy út kezdeményezésében. Ennek okait Cansu Yiğit török újságíró boncolgatta a The Cradle portálon.
Úgy tűnik, Kína egyre bátrabban hagyja figyelmen kívül az oroszok ellen bevezetett szankciókat – igaz, eddig se nagyon törődött vele, de legalább korábban diszkréten csinálta. Szeptemberben egy orosz LNG-hajót fogadott a sarkkörről, majd egy kínai kötött ki a Krímben.
Az EU továbbra is vezető szereplő a szomszédságában, de a befolyása gyengül, miközben Kína egyre erősödik. A WIIW szerint az uniónak stratégiai beruházásokkal, kereskedelmi reformokkal és új bővítési modellel kell megerősítenie pozícióját.
