Kelet vagy Nyugat? A középhatalmak által ez egy olyan, számtalanszor feltett kérdés, amelynek az eldöntésén legalább annyit lehetett nyerni, mint amennyit bukni. A modern középállamok szabadságát jelzi, hogy a bináris logikának többé nem kell végérvényes választás elé állítania ezeket az államokat. A Makronóm Intézet legújabb tanulmánya olyan sikeres államokat vizsgál, amelyeknek, túllépve valós gazdasági és politikai erejükön, egyre nagyobb a regionális befolyásuk.
A Makronóm Intézet Makroszkóp rendezvénysorozata harmadik eseménye az ingaállamokról szólt. Az előadói között szerepelt Menczer Tamás kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkár, Dobos Balázs, a Makronóm Intézet szakmai igazgatója, valamint a kutatást ismertető Santo Martin, a Makronóm Intézet vezető elemzője. A panelbeszélgetés résztvevői között jelen volt Dr. Nógrádi György közgazdász és biztonságpolitikai szakértő, Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomous Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója, valamint Őry Mariann, az Eurázsia Magazin felelős szerkesztője. A beszélgetést Santo Martin moderálta.
Dobos Balázs elmondta üdvözlőbeszédét, amelyben a Makroszkóp rendezvénysorozat létjogosultságára és a rendezvény fókuszában álló kutatások értékteremtő erejére hívta fel a figyelmet az előadók és jelenlévők köszöntését követően.
Menczer Tamás beszédében Magyarország geopolitikai helyzetét és érdekeit helyezte előtérbe, mely utóbbi a kormány külpolitikájának fő mozgatórugója. Hazánk befektetésvonzó képessége és a Magyarországra érkező beruházások köszönhetők a magas fokú politikai stabilitásnak, a munkavállalók tehetségének és az infrastruktúra folyamatos fejlesztésének. Az államtitkár kiemelte, hogy a keleti irányból érkező befektetések mára a nyugatival megegyező mértékűek. Ugyanakkor „a keleti nyitás nem jelentette a nyugati zárást”, ami abban is megnyilvánul, hogy a beruházások számát tekintve továbbra is Németország a legfőbb partnerünk. A tavalyi gazdasági teljesítményünket jól tükrözi, hogy a 142 milliárd dolláros exportvolumenünkkel és a világranglistán elfoglalt 35. hellyel hazánk egyértelműen egy exportáló „elitklub” tagja. Ezek a beruházások – kiemelt tekintettel a magyar ipari termelés egyharmadát, valamint félmillió hazai munkahelyet jelentő autóiparra – és az abból realizálódó export jelenti többek között Magyarország családtámogatási politikájának, a nyugdíjnak, valamint a fiatalkorúak adótámogatási kedvezményének a fenntartását is. Hazánk érdeke a biztonság fenntartása, különösen a mostani válságos időszakban. Úgy a kiújult izraeli–palesztin, mint a már hosszú ideje zajló orosz–ukrán háborúban a kormány álláspontja a béke előirányzása és a deeszkaláció megteremtése. Ehhez „a tárgyalás elengedhetetlen, béke anélkül még nem valósult meg”. Emiatt, valamint hazánk energiabiztonsága érdekében továbbra is fennmaradnak a kapcsolatok Moszkvával. A tradicionális hadviselés mellett a terrorizmus ismét egyre gyakoribb jelenség, utalt az elmúlt napok franciaországi és belgiumi eseményeire Menczer Tamás. A kormány továbbra is kitart a bevándorlási kérdést illető politikája mellett, annak ellenére is, hogy az EU-ban az elmúlt kilenc évben nem történt jelentős előrelépés a területen. „Ahogyan eddig, úgy ezentúl is a magyar állam érdekeit tartjuk szem előtt, a kölcsönös tisztelet talaján maradva, más országokkal együtt dolgozva” – zárta gondolatait az államtitkár.
Santo Martin az ingaállamok definíciójának ismertetésével kezdte meg a hét országot lefedő kutatást és annak eredményeit ismertető előadását. „Az ingaállamok olyan, a globális délhez tartozó országok, amelyek pragmatikus és független külpolitikát folytatva igyekeznek a nemzetközi környezet rejtette lehetőségeket kihasználni, miközben nem köteleződnek el végérvényesen egyik nagyhatalom mellett sem.” A kutatásban hét állam kapott helyet: Brazília, Dél-afrikai Köztársaság, India, Indonézia, Kazahsztán, Szaúd-Arábia és Törökország. Az egyes országok, bár jelentősen eltérnek egymástól földrajzi elhelyezkedésüket, népességüket, gazdasági erejüket vagy politikai berendezkedésüket tekintve, mégis van bennük egy közös, mégpedig az a pragmatikus külpolitika, amelyet nemzeti érdekeik előmozdítása jegyében folytatnak.
Az egyes ingaállamok mozgásterét természetesen befolyásolja az a környezet és hatalmi erő, amellyel rendelkeznek.
„Az ingaállamoknak többnyire olyan nyersanyagaik vannak, amelyekkel stratégiai előnyre tehetnek szert. Ezzel párhuzamosan az ideológiáikat háttérbe szorítva, stratégiai alapon mozognak.”
Az ingaállamoknak egyaránt vannak stratégiai előnyei és hátrányai. Ami megkülönbözteti őket a többi középhatalomtól, az az, hogy a független, de mégis a környezet adta lehetőségeket megfelelően kihasználó külpolitikai gyakorlatuk révén mára jelentős regionális befolyásra tettek szert. A Nyugat és Kelet közötti lavírozás egy olyan stratégia, amely a történelem során mindig is óvatosságra intett, ugyanakkor a nagyhatalmak mellett való el nem köteleződés hosszú távon is képes tartós előnyökkel szolgálni.
A panelbeszélgetés fő témái az átalakuló világrend, a kiújult izraeli–palesztin konfliktus, valamint annak az orosz–ukrán háborúra gyakorolt hatásai és Európa biztonsági jövője voltak.
Nógrádi György aggodalmát fejezte ki, hogy miközben Európa leértékelőben, és az Egyesült Államok elnökének külpolitikája is egyre megkérdőjelezhetőbb, aközben jön fel Kína, és a globális dél is az asztalhoz szeretne kerülni, különösen India és Brazília. Az izraeli–palesztin konfliktussal kapcsolatos jóslástól egyelőre tartózkodott a biztonságpolitikai szakértő, két beszélgetőpartnerével egyetemben, míg az orosz–ukrán konfliktusról az volt a véleménye, hogy ott csak veszíteni tud a két fél, győzni már nem. Az ukrán erő ugyanakkor a nyugati finanszírozás esetleges megszakadása után azonnal elesik.
Bendarzsevszkij Anton szerint annak ellenére, hogy a világ átalakulóban van, még mindig unipolaritásról lehet beszélni. Vannak olyan országok (középhatalmak és ingaállamok), amelyek csupán felzárkózni szeretnének a Nyugathoz, míg mások, például Kína, annak kihívója bizonyos értelemben. Szerinte Peking nem feltétlenül tart ki néhány évtizednél tovább, így az USA vezető szerepe fennmaradhat. A háborúkat illetően az Egyesült Államok igyekszik az izraeli konfliktust a jelenlegi medrében megtartani, megakadályozni az eszkaláció mindenfajta formáját. Mindeközben Izrael számára egyetlen lehetőséget lát jelenleg, a Hamász teljes felszámolását, amely azonban beláthatatlan következményekkel járhat.
Őry Mariann az Egyesült Államok csendőri szerepére tért ki. Ez egy olyan „tisztség”, amit senki sem szívesen vállal magára, így Kína sem. Ugyanakkor, ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök is mondta, „két nap van az égen, a Nyugatnak ezt kell elfogadnia”. A világ továbbra is egypólusú, és ennek a megdöntése nem az egyik napról a másikra történik. Az izraeli konfliktusban nem foglalt állást, de szerinte az USA pénzügyminiszterét idézve egyelőre az látszik, hogy az orosz–ukrán konfliktusban nem jelent változást az izraeli háború és az arra irányuló amerikai finanszírozás.
A beszélgetés két záró kérdéséből az első Európa biztonságának a jövőjét tárgyalta, benne a NATO szerepével. A felek egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió megszűnését követően a célt vesztett NATO bizalmi indexe ismét megugrott, és örvendetes, hogy egyre több állam tesz eleget azzal, hogy védelmi kiadásaikat a GDP-jük 2 százalékára megemelik.
Az eseményt networking zárta.
Az ingaállamokról készült teljes elemzés itt olvasható.
Címlapkép: Makronóm
