Szerző: Bakajannisz Péter   

Az eredeti cikk megjelent a Mandiner Makronóm rovatában 2022. február 21-én. 

A keleti világ felvirágozása 

„Amennyiben a világpolitikai rivalizálás nem töri meg a növekedési trendeket, 2050-ig gazdasági hatalomváltásra kerül sor a fejlett országok (G7: USA, Kanada, Németország, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán) és a fejlődő országok között (E7: Kína, India, Brazília, Oroszország, Indonézia, Mexikó, Törökország)”, fogalmazott Dr. György László a gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért és a Tanítsunk Magyarországért program koordinációjának ellátásáért felelős kormánybiztos a 2017-ben megjelent Egyensúlyteremtés – a gazdaságpolitika missziója című könyvében. 

A közgazdász leírja, hogy míg 1995-ben az E7 régió gazdasági teljesítménye feleakkora volt, mint a G7-é, és utóbbié még 2009-ben is nagyobb volt, mint az E7 országoké, addig 2015-ben már nagyjából ugyanakkora, 2050-re pedig a kétszeresére nőhet. 

1.ábra: Gazdasági hatalomváltás – E7 (Kína, India, Brazília, Oroszország, Indonézia, Mexikó, Törökország) súlya duplája lesz a G7-nem 2050-re (GDP folyó áron, ezer milliárd dollár) 

Forrás: György László, Egyensúlyteremtés – A gazdaságpolitika missziója  

C. Raja Mohan közgazdász szerint az ,,felemelkedő erők” között szerepel India is, amelynek bruttó hazai terméke (GDP) 1991-92-ben még 270 milliárd dollár volt, de mára (2022) már elérte a 3,1 billió dollárt. A becslések szerint az évtized végére India GDP-je akár a 8 billió dollárt is meghaladhatja. 

C. Raja Mohan indiai közgazdász 

Az akadémikus 2022-es elemzésében hangsúlyozza, hogy India jelenleg a világ hatodik legnagyobb gazdaságaként szerepel, és az évtized végére a harmadik legnagyobbá válhat, amennyiben a jelenlegi előrejelzések valóra válnak. Továbbá, az ázsiai ország teljes kereskedelmi forgalmát 1991-92-ben még csak 38 milliárd dollárra becsülték, de idén várhatóan eléri az 1,3 billió dollárt (2022). Ez az összeg az ország GDP-jének körülbelül 40%-át teszi ki, ami alátámasztja azt a tényt, hogy India a korábbiaknál sokkal szorosabban kapcsolódik a globális gazdasághoz, teszi hozzá Mohan. 

A globalizáció iránytűje – a közgazdaságtan  

Az indiai közgazdász hangsúlyozza, hogy a gazdasági kérdések mára előtérbe kerültek a globális ügyekben, szemben a hidegháború éveiben jellemző katonai versennyel – erre pedig Kína gyors gazdasági felemelkedése az elmúlt három évtizedben tökéletes példa, teszi hozzá. 

Mohan, Edward Luttwak amerikai katonai stratéga és geoökonómiai szakértő véleményére hivatkozva hangsúlyozza, hogy  

a globalizáció és a gazdaságok kölcsönös függősége az elmúlt évtizedek során nem számoltatta fel a nemzetek közötti konflikusokat, annak ellenére, hogy sokan hitték ezt a nézetet.  

Az elemzés szerint ezek a konfliktusok inkább a gazdasági szférába helyeződtek át, aminek tökéletes példája Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi háború. 

A világ két legnagyobb gazdasági hatalma ugyanis mély és kölcsönös gazdasági függőséget alakított ki az elmúlt évek során, mégpedig annak ellenére, hogy mindketten különböző gazdasági rendszert működtetnek, visszatértek a nemzeti érdekeket előtérbe helyező gazdaságpolitikához, véli Mohan. 

Az USA-ban Joe Biden elnök, elődjéhez – Donald Trumphoz – hasonló, az „Amerika az első” gazdaságpolitikát folytat, írja a Dél-Ázsiai Tanulmányok Intézetének igazgatója. Viszont nem egyedül az USA hátrál ki a globalizációból, teszi hozzá – Kína is hasonló gazdasági stratégiáját vett át, amely 

a hazai képességek erősítésére és a külső tényezőknek való kitettség csökkentésére összpontosít. 

Nincs szüksége ázsiai egyesülésre  

Mohan rámutat, hogy India gazdasági növekedése nem lesz egyenes és zökkenőmentes folyamat. Hangsúlyozza, hogy az ország érdekeinek megvédése különösen nehéz lehet egy olyan időszakban, amikor a világ egy geoökonómiai hullámvölgyben mozog. Ezért tartja fontosnak a közgazdász, hogy az ázsiai országnak gazdaságilag stratégikus és megfontolt lépéseket kell tennie. 

Ennek fényében például, India megszakította a Kínával való gazdasági együttműködést és kilépett a mélyebb ázsiai integrációból, az Átfogó Regionális Gazdasági Partnerségből (RCEP). Hogy egy ilyen együttműködésből a rövid távú előnyök nyilvánvalóak, viszont hosszabb távon gazdasági, ipari, pénzügyi és technológiai függőséget jelenthetnek Kínával szemben. 

Egy ilyen integráció feladása után pedig, India szabadkereskedelmi megállapodások felé fordult olyan országokkal, mint Ausztrália, Nagy-Britannia, az Egyesült Arab Emírségek és Izrael. Erre úgy kell tekinteni, mint annak a folyamatnak a kezdetére, amely elmélyíti India együttműködését olyan országokkal, amelyek gazdasága kiegészíti egymást, jelenik meg az elemzésben. A közgazdász szerint az Európával és az USA-val folytatott kereskedelem liberalizálása nehéz, de fontos következő lépés lehet. 

India az csúcsra törhet a patrióta gazdaságpolitikával  

Az indiai közgazdász elemzésében hangsúlyozza, hogy India, az Egyesült Államokhoz és Kínához hasonlóan azzal érvel, hogy 

egyetlen nagy gazdaság sem engedheti meg magának, hogy a gazdasági hatékonyság vagy a globalizáció érdekében egyszerűen más országokra bízza a hazai gyártást. 

Ennek érdekében, India jelenleg nem kevés kezdeményezést tesz a hazai gyártás előmozdítására számos ágazatban, teszi hozzá. 

A közgazdász kiemeli, hogy India szelektív kereskedelmi megállapodásai és a hazai gyártást előmozdító gazdaságpolitikái számos kritikát váltottak ki belföldön is, mivel sokan amellett érveltek, hogy ezek visszatérést jelenthetnek a gazdasági protekcionizmushoz és veszélyt jelenthetnek a globalizációra. Bár ezek fontos érvek, de Indiának  

erősebben szükséges kapcsolódni a nemzetközi gazdasági rend szerkezeti változásaihoz, 

hangsúlyozza Mohan. 

Indiának mindenekelőtt olyan stratégiára van szüksége, amely hangsúlyt fektet a hazai növekedési képességek kiépítésére, a gazdasági partnerségek fejlesztésére és a hasonló gondolkodású országokkal való geopolitikai koalíciók kialakítására. 

Címlapfotó: Shutterstock