Kína és India hasonlóan szegény helyzetből indult, a fejlődési pályájuk mégis jól láthatóan szétvált. Az egyik a széles társadalmi alapokra és az iparosításra épített, a másik korán létrehozott egy világszínvonalú elitet. A két modell különbsége ma már a gazdasági teljesítményben és a társadalmi közérzetben is látható.
Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán kölcsönös védelmi megállapodása túlmutathat a jelenlegi iráni válságon. A Mekkában aláírt egyezmény egy önállóbb közel-keleti biztonsági rendszer magja lehet, amely Washington, Izrael, Irán, India és idővel Kína stratégiai számításait is átírhatja.
India évtizedeken keresztül a kontinensnyi mérete ellenére is viszonylag korlátozott szerepet játszott a globális tengeri kereskedelem irányításában. A Nagy Nikobár-szigeten tervezett több milliárd dolláros fejlesztés viszont a kereskedelmi versenyképességet szolgálja, egyúttal a Kínával folytatott stratégiai rivalizálás eszköze.
Dél-Ázsiában a víz okozhatja a következő nagy biztonsági problémát. Az Indus-egyezmény megingása, a kínai Brahmaputra-gát és a himalájai gleccserek olvadása egyszerre terheli Indiát, Pakisztánt, Bangladest és Nepált.
Kína és India vállalatai újraírják a globalizáció térképét: a hazai növekedési korlátokra külföldi márkák, technológiák és piaci pozíciók felvásárlásával válaszolnak, ami a Nyugatnak tőkebeáramlást, ipari esélyt és szuverenitási kockázatot jelent.
India egyszerre próbál megfelelni Washingtonnak, Teheránnak és az Öböl-államoknak, csakhogy az iráni konfliktus egyre gyorsabban sarokba szorítja. Az energiaválság, a fenyegetett tengeri útvonalak és Pakisztán erősödő regionális szerepe olyan stratégiai dilemmát teremtett, amely alapjaiban rengetheti meg Újdelhi pozícióját.
Az EU új szankciós csomagja már az orosz olajexport tengeri infrastruktúráját célozza, miközben India és Kína számára a legfontosabb az ellátásbiztonság. A hormuzi olajválság idején a világpiacra a politikai deklarációknál erősebben hatnak a hordók és a biztosítási kapacitások.
Az iráni háború gazdasági következményei messze túlmutatnak az olajár emelkedésén. A geopolitikai sokk már a devizapiacokon, az államok válságkezelésében, a logisztikában, a turizmusban és a fogyasztói hangulatban is megjelent, vagyis a konfliktus egyre inkább begyűrűzik a hétköznapokba.
Az iráni háború ismét emlékeztette a világgazdaságot arra, hogy az energiaellátás továbbra is néhány szűk földrajzi keresztmetszetre épül. A mostani sokk olyan időszakban érkezik, amikor a világgazdaság még mindig a járvány, az orosz–ukrán háború, a magas infláció és a kereskedelmi feszültségek utóhatásait kezeli.
Egyre több indiai munkás pótolja az orosz háborús gazdaság munkaerőhiányát, Ukrajna pedig az újjáépítéskor számolhat komoly munkaerő-kereslettel. Veszélyt jelent továbbá, hogy a civil munkára toborzott embereket katonai szolgálatra kényszeríthetik. Oroszországban a háború elhúzódása egyre inkább átalakítja a munkaerőpiacot. A mozgósítás, a védelmi ipar felfutása, a demográfiai kihívások és a kivándorlás olyan munkaerőhiányt termel, amelyet részben […]
Az Újdelhiben megrendezett idei AI Impact Summit egyik üzenete, hogy a mesterséges intelligencia egyre inkább átrendezheti a foglalkoztatási modelleket, különösen azokban az országokban, ahol a demográfiai szerkezet miatt az új munkavállalók tömegesen lépnek be a piacra.
Bár megállapodás született arról, hogy India felhagy az orosz kőolaj vásárlásával, a védelmi ipar területén biztosan nem várható szakítás, mivel az orosz haditechnika elengedhetetlen az indiai hadseregben, sőt a nemrég aláírt megállapodások alapján a jövőben is az lesz.
Trump 18 százalékra vágná az Indiára kivetett vámokat, amennyiben Újdelhi leáll az orosz olajimporttal és szélesre tárja a piaci kapuit Amerika előtt. A részletek egyelőre ködösek, a legérzékenyebb pont pedig az agrárium kérdése. Ha az „energia a vámért” elv beválik, a BRICS és az olajpiac is átárazódhat.
Az EU és India január 27-én Újdelhiben lezárta a kettejük között 19 éve húzódó szabadkereskedelmi tárgyalásokat, aminek köszönhetően bővülhet a 180 milliárd eurós kétoldalú forgalom, az uniós export pedig 2032-re akár megduplázódhat. Az energiadiverzifikáció egy kecsegtető lehetőség, a mobilitás pedig itthon is migrációs vitákat gerjeszthet.
Már január végén megszülethet az EU–India szabadkereskedelmi megállapodás, amely alapjaiban rajzolhatja át a globális gazdasági erőviszonyokat. Az USA–Kína kereskedelmi háború és az ellátási láncok sebezhetősége felgyorsította Brüsszel és Újdelhi közeledését – miközben Berlin stratégiai fordulatra készül. A tét nemcsak Európa Kínától való függése, hanem az is, hogy Magyarország a nyertese vagy a vesztese lesz-e az új kereskedelmi korszaknak.
Vannak meghívók, amiket túl drága elfogadni: a világ egyik legfontosabb tengeri kikötőjében a dél-afrikai Simon’s Townban hadihajók sorakoznak fel, azonban a legfontosabb szövetséges csendje mindent elárul.
A nemzetközi politikát általában illik nagyon komolyan venni. Amikor háborúról, békéről, energiáról, pénzről és technológiáról esik szó, az ember nem szívesen tréfálkozik. Mégis van egy régi, különösen Közép-Európában jól ismert tapasztalat: vérkomoly dolgokról nemhogy lehet, hanem csak humorral érdemes igazán pontosan beszélni.
A hét ábrája
A Core 5 koncepciója nem önálló terv, hanem egy tünete annak, hogy a globális intézmények válságba kerültek. Kínai, orosz és amerikai értelmezések szerint a nagyhatalmi alkuk egyre inkább informális fórumokra tolódnak, miközben Európa látványosan kiszorul a döntéshozatalból.
Amerika veszít a világgazdasági súlyából, mégis jobban él? Egy friss kutatás szerint a globalizáció és Kína felemelkedése nem gyengítette, hanem összességében növelte az amerikai jólétet – miközben a hatalom és az életszínvonal látványosan szétvált.
India zöldátállása egyre inkább Kínától függ, miközben az indiai kereslet a kritikus ásványokra 2030-ra megduplázódik, a belföldi kitermelés és gyártás éveken át szerény marad. Peking az idén ígéretet tett Újdelhi ritkaföldfém-ellátásának biztosítására, fenntartva ezzel a stratégiai befolyását.
Trump vezetésével az Egyesült Államok folyamatosan igyekszik nemcsak fenntartani a világhatalmát, hanem meg is erősíteni azt. Ennek a jelét most az Indiával való szövetsége mutatja.
Négy évvel a kabuli nagykövetség bezárása után India látványosan visszatér Afganisztánba gazdasági és stratégiai partnerként. Miközben az afgán–pakisztáni kereskedelem összeomlik, Újdelhi és Kabul között rekordforgalom bontakozik ki, jelezve a regionális hatalmi viszonyok átrendeződését.
Egyszerre növeli a gyártókapacitását az Airbus a világ két legnagyobb repülőgéppiacán – az Egyesült Államokban és Kínábana, hogy rezilienciát építsen a világpolitikai kockázatokkal szemben, és megerősítse az ellátási láncait.
Az Egyesült Államok megszüntette az iráni Chabahar kikötő szankciómentességét, ami veszélybe sodorja India 370 millió dolláros beruházását és a kikötő kulcsszerepét a Nemzetközi Észak–déli Közlekedési Folyosóban. A forgalmát két év alatt tizenötszörösére növelő létesítmény jövője most bizonytalan, miközben Újdelhinek egyensúlyoznia kell Washington és Teherán között.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója világossá tette, hogy a multipoláris világrend nem jövőbeli koncepció, hanem a jelenben formálódó realitás, amelyben India a Nyugattól való távolodással és keleti kapcsolatai erősítésével kulcsszereplővé válhat.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) idei csúcstalálkozóját augusztus 31. és szeptember 1. között rendezik meg Tiencsinben, amelynek a házigazdája Hszi Csin-ping kínai elnök lesz. Az eseményre több mint húsz világvezetőt várnak, köztük Vlagyimir Putyin orosz elnököt és Narendra Modit, India miniszterelnökét. Az utóbbi látogatása különösen figyelemreméltó, hiszen hét év után először teszi tiszteletét Kínában, ezzel jelezve a két ország közötti kapcsolatok enyhülését a 2020-as halálos határincidensek után.
Donald Trump súlyos figyelmeztetést küldött Modi miniszterelnöknek az 50 százalékos vámokkal. India változtat gazdaságpolitikáján, hogy a jövőben ne érjék hasonló meglepetések.
Üzbegisztán, Afganisztán és Pakisztán július 17-én háromoldalú keretmegállapodást írt alá egy vasúti projekt közös megvalósíthatósági tanulmányáról. Amíg azonban elkészül, addig sok akadályt kell leküzdeni, ez viszont kaput nyitna Közép-Ázsiának az Indiai-óceánra.
Ankara Azerbajdzsán és az USA hallgatólagos segítségével egy érdekes politikai játszmába kezdett: erősítené keleti ambícióit, ráadásul Erdoğan van annyira zseniális, hogy mindezt úgy tudja eladni, hogy ezzel az atlantista rendet szilárdítja meg…
