Az eredeti cikk megjelent a Mandiner hetilapban 2022. szeptember 21-én. Az interjú az akkori események és információk birtokában keletkezett.

Lóránt Károly közgazdász írása.

What makes a Power Great (ami naggyá tesz egy hatalmat) címmel jelent meg egy tanulmány a RAND Corporation nevű amerikai védelmi minisztériumi háttérintézmény egy munkatársának, Michael J. Mazarrnak tollából. Előzménye egy szakértők, többek között történészek bevonásával elkészített elemzés arról, milyen nemzeti tulajdonságok állnak a siker vagy a kudarc mögött.

Ez a téma korántsem újdonság. A történelemtudomány régóta foglalkozik a nemzetek és birodalmak felemelkedésével és hanyatlásával, mint ahogy azt Edward Gibbon (A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története), Max Weber (A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme), Oswald Spengler (A Nyugat alkonya) és a modern időkben Paul Kennedy (A nagyhatalmak tündöklése és bukása) munkássága is bizonyítja. Habár egy újabb kutatás ebben a témában valószínűleg nem hoz radikálisan új következtetéseket, az Egyesült Államok védelmi minisztériuma mégis egy olyan elemzést rendelt meg, amely kifejezetten az aktuális körülményeket és az amerikai érdekeket helyezi előtérbe.

A versenyképesség hét szabálya

A Mazarr vezette kutatócsoport történelmi esettanulmányok elemzésével kimutatta, hogy a sikeres nemzeteket gyakran hét kulcstulajdonság határozza meg. Az egyik ilyen tulajdonság a nemzeti ambíció különböző megnyilvánulásai, ami egyfajta missziótudatot sugall, azaz egy olyan törekvést, hogy aktívan alakítsák a nemzetközi politikát. Ez az ambíció ösztönzi a tudományos kutatást, az üzleti innovációt, az ipari fejlesztéseket és a művészeti teljesítményeket is, célja pedig az új ismeretek elsajátítása, eredmények elérése és általános siker. Ilyen törekvések minden kimagaslóan versenyképes nemzetben fellelhetőek.

Az USA közös nemzetiidentitása veszélyben van”

Az erősen versenyképes társadalmak további jellemzője, hogy széles körben biztosítanak lehetőségeket polgáraiknak. Ezáltal a rendelkezésre álló tehetségek nagy részét be tudják vonni az országépítésbe, és a lakosság széles rétegeinek tudnak pers­pektívát nyújtani. Az ókori Róma, az ipari korszak Nagy-Britanniája, a Meidzsi-korszak Japánja hatalmas előnyre tett szert azáltal, hogy széles társadalmi rétegeknek biztosította az előrehaladás lehetőségét.

Fontos tulajdonság a közös és koherens nemzeti identitás is. A leg­versenyképesebb társadalmak az eredményeiket egy erős közös csoportidentitás – a nemzethez tartozás érzése – révén érték el. Ez a közös identitás nemcsak abban segít a nemzeteknek, hogy elkerüljék a politikai és etnikai széttagoltság és az esetleges konfliktusok okozta hátrányokat, hanem lehetővé teszi, hogy a közös célokat a lakosság nagy tömegei támogassák. Például Japán ipari és katonai felemelkedését a Meidzsi-korszakban és a második világháború után is jelentős részben az egységet teremtő nemzeti identitás segítette.

A kiemelkedően versenyképes társadalmak egyik alapvető sajátossága az aktív állam jelenléte: egy olyan erőteljes, célorientált és effektív kormányzat, amely nemzeti erőforrásaiba és előnyös társadalmi jellemzőkbe fektet be. Ez a kormányzat képes fenntartani az ország stabilitását, elősegíti az oktatási rendszer fejlődését, támogatja az innovatív technológiák kifejlesztését és a szükséges piacok kialakítását, valamint kritikus időszakokban egyesíti a nemzeti akaratot. Az aktív állam mint a versenyképesség egyik motorja különösen jól megfigyelhető az Egyesült Államok esetében, legyen szó a kezdeti iparpolitikáról vagy a kutatás és fejlesztés, illetve specifikus technológiák állami finanszírozásáról.

1. ábra

Az aktív államnak a versenyképes országok egy másik jellemzőjére, a hatékony társadalmi intézményekre is támaszkodnia kell. Az erős és befogadó intézmények elősegítik a gazdasági növekedést, növelik az állam legitimitását, rea­gálnak a társadalmi kihívásokra, és hatékony katonai erőt teremtenek. Az Egyesült Királyság gazdasági és geopolitikai felemelkedéséhez például a parlament, az erős pénzügyi szektor és az ütőképes haditengerészet mind hozzájárult. A Szovjetunió hanyatlása és összeomlása pedig azt mutatta meg, mi történik, ha az intézmények elveszítik erejüket.

A versenyképességükben kiemelkedő társadalmak egy másik fontos tulajdonsága a tanulásra és az adaptációra való összpontosítás, valamint az újítás és felfedezés iránti lelkesedés. Ezek a társadalmak a hagyományok merev követése helyett nyitottak az új politikai irányokra, üzleti modellekre, katonai stratégiákra, valamint a művészetek és kultúra területén megjelenő innovációkra. Az Athéntől kezdve Rómán át az ipari forradalmat megélő Nagy-Britanniáig, egészen az Egyesült Államokig húzódó történelmi ív azt mutatja, hogy a siker szorosan összefügg az intellektuális kíváncsiság és a tanulás iránti elhivatottsággal.

Végezetül, a legtöbb dinamikus és versenyképes nemzetet jelentős mértékű sokszínűség és pluralizmus jellemzi. A sokszínűségnek számos formája van: még az olyan etnikailag homogén nemzetek, mint a viktoriánus korszakbeli Egyesült Királyság vagy a mai Japán is képesek széles politikai és kereskedelmi változatosságot produkálni, ami a nemzeti versenyképesség motorja. A modern értelemben vett sokszínűség segíti a külföldiek beilleszkedését, és vonzza a külföldi tehetségeket. Ezek a tulajdonságok már számos nagyhatalomnak segítettek felemelkedni és megtartani a vezető pozíciót.

Elfeledett kincsek

A huszadik század második felében az USA minden más országnál jobban elsajátította a nemzeti versenyképesség receptjét, de a mai helyzete aggodalomra ad okot. Ha ugyanis a jelenlegi pályáján halad tovább, azt kockáztatja, hogy meggyengül, akár el is veszítheti számos olyan tulajdonságát, amely az utóbbi hetvenöt évben a világ meghatározó hatalmává tette. A versenyképesség hét jellemzője közül négy különösen veszélyeztetett.

Egy kulcsfontosságú tényező a nemzeti akarat és ambíció hiánya. Az Egyesült Államok fiatalabb generációi már nem ugyanazzal a nézőponttal és tisztelettel tekintenek az országukra és annak értékeire, mint az idősebbek. Közvélemény-kutatások szerint az amerikai lakosság jövőbe vetett hite, valamint a politikai és társadalmi intézményekbe vetett bizalma jelentősen csökkent az elmúlt ötven év során. Ezek a kutatások egy olyan nemzetet ábrázolnak, amely már nem rendelkezik önmagában és küldetésében való bizonyossággal, különösen nem abban a hitben, hogy világszerte érvényesítenie kellene akaratát.

A második, hogy a közös, a társadalom minden rétegére kiterjedő lehetőségek is megcsappantak. A társadalmi egyenlőtlenség növekszik, a generációk közötti mobilitás megrekedni látszik. A mai fiataloknak csak a fele keres többet, mint a szülei, míg ez az arány 1940-ben kilencven százalék volt.

Ezek mellett talán a legnagyobb probléma, hogy az Egyesült Államok közös nemzeti identitása veszélyben van. A közvélemény-kutatási adatok és megfigyelések is azt mutatják, az ország egyre inkább megosztottá, egymást gyanúsan szemlélő táborokra válik szét, amelyeknek kevés közös ügye van. Ezt a széttagoltságot csak felgyorsította a dezinformációk és az összeesküvés-elméletek virágzása.

A tanulás és az alkalmazkodás szellemét is egyre inkább fenyegeti a mérgező információs környezet. Az amerikai információs piac korrumpálódik, részben a közösségi médián keresztül szétáradó hatalmas mennyiségű félretájékoztatás  következményeként, részben a hírmédia szenzációhajhászása és a trollkodás megjelenése miatt. Mindez ellenségeskedésre és rosszindulatra ösztönöz a közbeszédben és a politikában.

Az amerikaiak bizalma a jövő iránt, valamint politikai és társadalmi intézményeikbe vetett hitük jelentősen alacsonyabb, mint ötven évvel ezelőtt.

Mazarr szerint ahhoz, hogy az Egyesült Államok megőrizze versenyelőnyét, egy olyan nemzeti projektre van szüksége, amely a versenyképesség alapvető jellemzőit hozza lendületbe. Egy ilyen kezdeményezésnek arra kell törekednie, hogy tömegeknek teremtsék meg a lehetőségeket, továbbá hogy felszabadítsák a lakosság szunnyadó kreativitását. A közös amerikai identitás életben tartásához az Egyesült Államoknak meg kell találnia annak módját, hogy miként népszerűsítheti az amerikai történelem és kultúra egyesítő eseményeit, elismerve múltjának ellentmondásos voltát.

Mi a helyzet hazánk tekintetében?

Mazarr tanulmányának elemzése lehetőséget ad arra, hogy a benne tárgyalt problémákat és megoldásokat Magyarország esetében is megvizsgáljuk. Felmerül a kérdés, vajon egy világhatalomra szabott javaslatok mennyire alkalmazhatóak egy kisebb közép-európai államra? Bizonyos mértékben relevánsak lehetnek, hiszen a kiemelt hét tulajdonság többsége elősegítheti az ország előrelépését. Ugyanakkor Magyarország számára nem realisztikus a nagyhatalmi törekvések ápolása. Nicholas Spykman geopolitikus egy tízpontos tesztet dolgozott ki, ami lehetővé teszi a különböző országok számára, hogy felmérjék világpolitikai pozíciójukat. Amennyiben egy ország nem éri el a meghatározott pontszámot, stratégiai szövetségek formájában kénytelen bizonyos szuverenitási jogok feladására. Magyarország ezen országok közé tartozik, és Spykman által körvonalazott geopolitikai befolyási zónák határai gyakorlatilag Magyarországon haladnak át. Így

az, amit Ady Endre bírálatképpen „kompországnak” nevezett, nem csupán nemzeti jellegzetesség, hanem geopolitikai realitás.

Bár nagyhatalmi törekvéseink nem is állhatnak szándékunkban, Michael J. Mazarr által megfogalmazott kritériumok támogatása előmozdíthatja Magyarország versenyképességét és fejlődését. Ezen kritériumok között fontos szerepet kap a minőségi oktatás, a realizálható nemzeti célok meghatározása, egy összetartó nemzeti identitás megformálása, valamint a lehetőségek igazságos megosztása. Ha a RAND Corporation hangsúlyozza az állam aktív szerepvállalásának fontosságát, akkor ez különösen igaz azokra az országokra, mint Magyarország, amelyek kevésbé fejlettek és felzárkózásra törekednek.

Címlapfotó: Shutterstock.com