Az eredeti cikk megjelent a Mandiner Makronóm rovatában 2022. június 3-án. Az írás az akkori események és információk birtokában keletkezett.

Czeczeli Vivien írása a Makronómon.

Ukrajna és Tajvan hasonló helyzetben vannak abban az értelemben, hogy mindkét állam szembesül egy nagyhatalom nyomulásával és az önállóságért folytatott küzdelmükkel, miközben nyugati szövetségeseik támogatására számíthatnak. Az orosz agresszió Ukrajnával szemben világossá tette, hogy a történelemhez való ragaszkodás továbbra is erős hatással van a nemzetközi politikára. Ez a helyzet rávilágít arra is, hogy Tajvan hasonló kihívásokkal szembesülhet, ha Kína továbbra is az anyaországgal való újraegyesítést szorgalmazza, ami súlyos következményekkel járhat a szigetállam számára.

Néhány elemzés szerint Kína céljai között szerepel Tajvan bekebelezése a Kínai Népköztársaság 2049-es alapításának századik évfordulója előtt, míg más spekulációk szerint Hszi Csin-ping elnök szándékában áll az újraegyesítést még az aktuális, 2022-től 2027-ig tartó kormányzati ciklusán belül megvalósítani.

Ugyanitt megjegyzendő, hogy mivel 2022 pártkongresszusi év, így nem nagy a valószínűsége egy komolyabb katonai beavatkozásnak, hiszen annak esetleges kudarca könnyedén a kormánypárt népszerűségének csökkenését eredményezné. Hasonlóan a Kínát érintő esetleges szankciók negatív gazdasági következményei szintén a kommunista kormányzat támogatottságának csökkenését okozhatná.

Oroszország támadása kapcsán láthattuk, hogy az USA és nyugati szövetségesei átfogó és koordinált szankciók bevezetését hajtották végre. Felmerül viszont a kérdés, hogy mekkora mozgástere lenne a Nyugatnak egy esetleges Tajvan elleni invázió esetén? Képesek lennének-e az USA és szövetségesei Kínát Oroszországhoz hasonló módon szankciókon keresztül büntetni?

Kína a szankciókkal kapcsolatos lehetséges forgatókönyvek elemzését már megkezdte

2022 február végén, az Oroszország ellen bevezetett szankciókat követően, Kína egy átfogó stresszteszt lefolytatására utasította a legfontosabb állami szerveket, pénzintézeteket, valamint az egyéb, a nemzetközi kereskedelemben kulcsszerepet betöltő intézményeket. A teszt célja az volt, hogy felmérjék, milyen hatásokkal kellene szembenézniük egy hasonló, Oroszországot érintő szankciós forgatókönyv megvalósulása esetén. A teszt során arra is kitértek, hogy milyen lépéseket kellene megtenniük, ha Kínát hasonló nyugati szankciók érnék, mint amelyekkel Oroszországot sújtották. A kínai vezetés ezt a lépést egy természetes elővigyázatossági intézkedésként határozta meg, figyelembe véve az ország szoros kapcsolatát Oroszországgal.

Kína vagy Oroszország a nagyobb ellenség a Nyugat számára?

Gazdasági méretét tekintve Kína tízszer nagyobb, mint Oroszország, s részben ebből fakadóan világgazdasági szempontból is meghatározóbb, illetve a globális pénzügyi és gazdasági rendszerhez való integráltsága is sokkal mélyebb. A kínai bankok eszközállománya közel harmincszorosa az orosz bankokéhoz képest; a Kínába beáramló működőtőke és portfolió befektetések volumene pedig tavaly év végén majdnem hétszer nagyobb volt, mint Oroszország esetében.

A háború kitörésekor Oroszország nemzetközi valutatartaléka 630 milliárd USD-t tett ki, ezzel szemben a kínai jegybank nemzetközi tartalékainak mértéke 3120 milliárd USD. Ennek közel kétharmadát nyugati kormányzati kötvényekben tartja, hiszen mérete miatt kevés életképes, alternatív tárolási lehetőség áll rendelkezésre.

Tekintettel arra, hogy Kínába az Egyesült Államokból és Európából jelentős mennyiségű, körülbelül 1900 milliárd USD értékű külföldi közvetlen tőkebefektetés érkezik, a kínai kormány számára adódik a lehetőség, hogy szélsőséges esetben államosíthassa ezeknek a befektetéseknek jelentős részét, ha nyugati szankciók befagyasztanák a devizatartalékokat. Továbbá, a külföldi befektetők kezében lévő, Kínában elhelyezett értékpapír-állomány, amelynek értéke 1200 milliárd USD, szintén fontos eszköz, amit Kína megfontolhat befagyasztani, mint egyfajta ellenlépést.

A kínai külső adósság, amelynek összege körülbelül 2700 milliárd USD, szintén jelentős tényező. Az adósságszolgálat leállítása súlyos gazdasági következményekkel járhatna, különösen a nyugati befektetési- és nyugdíjalapok számára, amelyek jelentős veszteségeket szenvedhetnének el egy ilyen döntés következtében.

A nemzetközi kereskedelmi tevékenységet tekintve Kína a világ elsőszámú exportőr országa. Kínában az export a GDP közel egyötödét adja, melynek közel harmada az USA-ba, illetve az EU-ba irányul. Emellett,

Kína közel 120 ország számára jelenti a legfontosabb kereskedelmi partnert,

ami jelentős kitettséget jelent ezen országok számára is. A kínai gazdaságot érő károk tehát közvetetten más országokba is tovagyűrűzhetnek, mely végső soron az érintett országok Amerika és a szövetségesei ellen fordulását eredményezhetné. A kereskedelmi tevékenységet érintő szankciók továbbá azért is lennének képesek jelentős gazdasági károkat okozni, mivel a kínai növekedés továbbra is erősen függ az export volumenétől, illetve a beruházások alakulásától. Mindez persze ösztönzőt is adhat a kínai vezetés számára az egyébként is szükséges, belső keresletre épülő növekedési modellre történő gyorsabb átállásra. A kereskedelmi szankciók egy másik mellékhatása lehet, hogy

Kína arra törekszik, hogy megerősítse és bővítse kapcsolatait szövetségeseivel, beleértve az afrikai országokat is, így növelve befolyását ezeken a területeken.

A másik oldalról a kínai import is számottevő. A kereskedelmi szankciók tehát hiány kialakulásához vezethetnének, ennek következtében pedig emelkedő árakhoz, ami mind a gyártói, mind pedig a fogyasztói szektort erősen érintené, széleskörű elégedetlenséget kiváltva. Megjegyzendő továbbá, hogy Kína kereskedelmének kevesebb mint ötöde történik csak a saját valutájában, a fennmaradó rész döntő többsége dollárban zajlik. Nem fér tehát kétség ahhoz, hogy

a főbb kínai bankok SWIFT rendszerről történő lekapcsolása, az amerikai dollár kapcsolataik megszakítása vagy a központi bank külföldi tartalékainak befagyasztása romboló lenne.

A kínai pénzügyi intézmények esetleges szankcionálását illetően a nyugati országok ismételten nem lehetnek meggyőződve arról, hogy a saját pénzügyi stabilitásukat a lépés zavartalanul hagyná. A Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) szerinti 30 rendszerszinten fontos bank közül 4 kínai, így az ezeket a bankokat érintő jelentős szankcionálás egyúttal azon nyugati intézményeket is bénítaná, amelyek hitelezési kapcsolatban állnak velük, vagy számlát vezetnek náluk.

Kína rendelkezik a válaszlépések lehetőségével

A fentebb ismertettek alapján megállapítható, hogy

Kína sokkal előnyösebb helyzetben van, mint Oroszország, amikor arra kerül sor, hogy válaszoljon a nyugati gazdasági szankciókra.

Ez alapján tehát a Kína elleni szankciók vélhetően óvatosabbak lennének, és joggal feltételezhetjük, hogy ennek Kína is tudatában van.

Kína a világ második legnagyobb gazdaságaként képes nagymértékben a saját termelési kapacitására és erőforrásaira támaszkodni, mely a baráti partnereinek támogatásával együtt lehetővé tenné a túlélést. Láthattuk, hogy az Oroszország elleni szankciók is korlátozottak voltak, hiszen nem tiltottak be minden pénzügyi és kereskedelmi tranzakciót, hasonlóan, ahogy a másodlagos szankciók keretében sem korlátozták az Oroszországgal való, dollárban lévő valamennyi tranzakciót. Az orosz olaj és földgáz értékesítése sem állt le teljes egészében, sőt az energiaárak megemelkedése egyúttal nagyobb bevételek realizálását is lehetővé tette az ország számára.

Miután Kína számára adott a lehetőség megtorló intézkedések alkalmazására, a Peking ellen kivetett szankciók valószínűsíthetően még enyhébbek lennének, mint a Moszkva elleniek.

A kínai vezetés egyébként is folyamatosan dolgozik azon, hogy csökkentse az ország nyugattól való technológiai függőségét. Másrészről a SWIFT rendszerből való kizárás lehetősége még inkább arra készteti a kínai jegybankot, hogy erősítse az alternatív fizetési struktúrák biztosította lehetőségeket. Mindez pedig már az orosz események kapcsán is a SWIFT rendszer dominanciájának vesztését, illetve a kínai alternatíva a CIPS erősödését eredményezte.

Mindemellett a rövidtávú, azonnali válaszlépések kidolgozásáról szóló tanácskozás során Pekingben más lehetséges lépésekről is határoztak, melyek ismételten az ország ellenállóképességét erősíthetik. A központi bank például rákényszeríthetné az exportőröket, hogy a teljes külföldről érkező bevételüket átváltsák hazai fizetőeszközre. Ez növelné a belföldi dollárállományt, vagyis ennek hatására a kínai tartalékok befagyasztása kevésbé lenne destabilizáló hatású. Jelenleg ugyanis az exportőröknek megengedett, hogy a külföldi devizában lévő bevételeik egy részét megtartsák, elsősorban jövőbeli felhasználás céljából. Másik lehetőség, hogy csökkentik annak az 50 ezer dolláros kvótának a mértékét, ami azt az összeget jelöli meg, amit a kínai állampolgárok maximálisan tengerentúli utazásokra, oktatásra vagy bizonyos vásárlásokra fordíthatnak. Továbbá, miután Kína a ritkaföldfémek finomításának közel 80 százalékát tudhatja magáénak globális viszonylatban, ezért ezek exportjának leállítása számos ellátási láncot megbéníthat.

A ritkaföldfémek kulcsfontosságú szerepet töltenek be az elektronikai eszközök, beleértve az elektromos autók akkumulátorainak gyártásában is.

Oroszországgal szemben alkalmazott szankciók halmaza kevésbé hatékony

Az Oroszországgal szemben folytatott stratégia, melynek az agresszor szankcionálásán és az ellenálló fél utánpótlásának biztosításán alapszik, kevésbé lenne életképes egy tajvani forgatókönyv esetén. A szankciók feltehetően mérsékeltebbek lennének, és vélhetően főként stratégiai területekre koncentrálódnának, mint a technológia vagy az infrastruktúra fejlesztése. Mivel Kína számára adott a retorzió lehetősége, bármilyen gazdaság bénítását célzó intézkedés egyúttal a szankcionáló országot is fájdalmasan érintené. Másrészről Tajvan katonai támogatása is nehezebb lenne, mivel a kínai tengeri és légierő teljeskörű invázió nélkül is blokád alá vonhatja a szigetet. Tajvan számára az utánpótlás biztosítása hasonló, ha nem nehezebb helyzetet teremthetne, mint a hidegháború idején a berlini blokád volt.

A kínai retorika mindazonáltal elzárkózik az ukrajnai és tajvani események párhuzamba állításától, melynek alapja elsősorban az „egy Kína elv”. Mindemellett fontos különbség, hogy míg Ukrajna nem NATO tag, így az USA fegyveres intervenciója is elmarad, addig Tajvan esetében az USA katonailag is kész lenne beavatkozni. Látni kell azt is, hogy Kína a fentiekre való tekintettel vélhetően nem vágna bele a hadjáratba mindaddig, amíg katonai erejét olyan szintre nem fejleszti, ami gyors és biztos győzelmet biztosítana számára, garantálva egyúttal a sziget megtartását is.

Címlapfotó: Shutterstock.com