A fejlett országok válságkezelésében elkerülhetetlenek voltak a jegybanki pénznyomtatásból finanszírozott kiadások és az emelkedő adósságszintek, de ezek kockázatokat hordoznak magukban. Bár a támogató monetáris és fiskális politika szükségessége nem vitatható, tapasztalható, hogy az ily módon gazdaságba juttatott ingyenpénznek inflációs hatása van.
Az eredeti cikk megjelent a Mandiner Makronóm rovatában 2022. június 30-án. Az írás az akkori események és információk birtokában keletkezett.
Czeczeli Vivien írása a Makronómon.
Az elmúlt időszak gazdaságpolitikájának egyik jelenleg tapasztalt mellékhatása az USA és az euróövezeti országok példája alapján a magas adósság és inflációs ráták együttes előfordulása. Ugyanakkor van egy fejlett ország, amely kivételt képez e tekintetben: Japán, ahol a magas adósság és infláció ellenére továbbra is mérsékelt maradt (2022 júniusa).
Ha viszont Japán hosszú évek óta folytatja az ultra laza monetáris politikáját, a GDP arányos adósságszint kiugróan magas, 266 százalékos szinten áll, a fiskális politika szintén expanzív, az élelmiszerek és nyersanyagok terén pedig jelentős importra szorul, akkor felmerül a kérdés:
mivel lehet magyarázni, hogy az országban továbbra is mérsékelt, 2,4 százalékos infláció van jelen?
Bár a jelenlegi inflációs szint már a jegybanki 2 százalékos inflációs cél feletti értéket mutat, még mindig távol áll az USA-ban mért 9,1százalékos, illetve az eurózóna 8,6 százalékos júniusi inflációjától.
A kiindulópont rendkívül azonos
Összevetve az USA-t és Japánt, megállapíthatjuk, hogy a kiindulópont nagyon hasonló a két országban, hiszen mindkét esetben jelentős monetáris és fiskális élénkítés történt a koronavírusválság következtében. A gazdaságba tehát jelentős mennyiségű többletpénzt pumpáltak.
Természetesen a japán gazdaságot sem kerülik el a globális nyersanyagárak emelkedése és a kínálati problémák. Különösen, mivel Japánban a nyersanyagok túlnyomó része importból származik, ugyanez vonatkozik a mezőgazdasági termékekre is. A gyenge hazai valuta szintén növelte az importköltségeket Japánban. Érdemes megjegyezni, hogy a termelői árindex Japánban júniusban 9,2 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, míg az USA-ban 11,3 százalékkal, tehát itt sem tapasztalható jelentős eltérés.
Az USA-ban igazolódott, hogy az ingyenpénz nem javítja a munkások jólétét
A kínálat oldali sokkok mellett az infláció okaként felhozható tényezők között emelhető ki a covid utáni monetáris stimulus, a háztartásoknak juttatott közvetlen pénzügyi támogatások, kormányzati ösztönzők.
Ezek hatásai azonban egyelőre eltérő mintázatot követnek a két országban.
Az Egyesül Államokban a felsorolt tényezők hatására elindult a kereslet növekedése, és számos esetben a fogyasztók előrehozták tervezett vásárlásaikat. Azonban a kínálat nem tudott lépést tartani, így mellékhatásként az infláció jelentkezett.
Ezzel egyidőben a folyamatok hatására nőtt a munkaerő iránti igény, ami kiváltotta a bérek emelkedését is, hiszen a vállalatoknak magasabb fizetéseket kell kínálniuk a munkavállalókért folytatott versenyben. Reál értelemben azonban az infláció miatt a bérek emelkedése megállt. Ennek egyúttal fontos tanulsága, hogy a gazdaságba juttatott ingyenpénz valójában nem segít a munkabérből élő, illetve szegényebb társadalmi rétegeken, legjobb esetben is csak átmenetileg. A piacgazdaságban az árak úgy igazodnak, hogy azok kompenzálják a többletpénz által generált többletkeresletet. A magasabb árak pedig változatlanul hagyják az életszínvonalat, sőt a társadalmon belüli további egyenlőtlenségek kialakulását is fűthetik. Jellemzően ugyanis az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások azok, akik jövedelmük magasabb hányadát költik létszükségleti cikkekre. Itt megjegyzendő, hogy ugyanezt a folyamatot erősíti fel a kínálati sokkhatások miatti élelmiszer- és energiaár emelkedés is. Adott tehát egy keresleti és kínálati tényezők által is fűtött inflációs környezet, mely a jólét egyenlőtlen elosztása révén társadalmi problémákat is generál. Japánban ugyanakkor ettől jelenleg eltérő kép tárul elénk.
Japánban gyenge belső kereslet és eltérő vállalati hozzáállás tapasztalható
Japán jegybankja kitart amellett, hogy az aktuális inflációs nyomás csak átmeneti, így nincs szükség a monetáris ösztönzők visszavonására. A jegybanki kommunikációban megjelenő álláspontjuk mögött az áll, hogy az üzemanyag- és nyersanyagárak emelkedése már lassuló tendenciát mutat az elmúlt időszakban. Fontos megjegyezni, hogy korábban a Fed és az EKB is hasonló üzeneteket közvetített. A Fed például csak a tavaly év végén hagyta el a „átmeneti” kifejezést a jegybanki nyilatkozataiból, míg az EKB irányvonalában az infláció lehetséges átmeneti jellege mellett az övezeten belüli egyensúlytalanságok is szerepet játszanak. Ezen országokban az infláció már nem csupán átmeneti sokkhatások következménye.
Szembetűnő különbség tehát Japán és az USA gazdasága között, hogy eltérőek a belső gazdasági folyamatok. Japánban a bérek növekedése továbbra is nyomott, ami miatt pedig a jegybank sokkal inkább megengedheti magának, hogy a gazdaság stimulálására fókuszáljon, mintsem a kamatemelésekkel folytatott infláció elleni harcra. Erre addig a pontig van lehetősége a Bank of Japannak (BOJ), amíg az infláció motorja nem a belső kereslet és az erős bérnövekedés lesz. Hiába érkezett tehát meg Japánba is a hosszú évek deflációs időszakát követően az infláció, egyelőre csak a kedvezőtlen formájában jelentkezett, nem pedig az egészségesebb, hazai kereslet által generált formában. Ez teszi lehetővé a BOJ számára, hogy míg mindenki más szigorít, ő továbbra is fenntartsa a laza fiskális és monetáris irányvonalát.
Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk más tényezőket sem. Bár a kommunikációs szektorhoz kapcsolódó díjak és költségek jelentős visszaesése (közel 34 százalékkal) mérsékelt hatással volt a fogyasztói árindex csökkenésére, ennek súlya viszonylag alacsony a fogyasztói kosárban. Más tényezők játszanak sokkal nagyobb szerepet ebben a folyamatban.
Az egyik legjelentősebb különbség a japán vállalatok eltérő mentalitásában rejlik.
Az ármeghatározó vállalatok az USA-ban, illetve másutt nem riadnak vissza attól, hogy emelkedő költségeiket áthárítsák a vásárlóikra annak érdekében, hogy megvédjék a profitmarzsukat. Ez valójában a jól ismert ár-bér spirál kiindulópontja, melynek gyakorlati példáját pedig többek között a 70-es években láthattuk, az akkori, mainál jóval erősebb szakszervezeti nyomás mellett.
A japán vállalati mentalitás egyik sajátossága, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek a jól felépített hírnévre, és fontosabbnak tartják azt, mint a profitmarzsuk szinten tartását. Emiatt ellenállnak a növekvő alapanyag- és importköltségek áthárításának.
Ugyanezt erősíti, hogy Japánban a háztartások fogyasztása még mindig a pandémia előtti szinten van, az USA-ban pedig már meghaladta azt. A Covid-19 miatt az óvatossági intézkedések most is jelen vannak, Japánban az idősödő társadalom megköveteli a fokozott elővigyázatosságot, mindez pedig visszahat a fogyasztói kiadásokra is. Vagyis a gyengébb kereslet miatt a cégek még inkább vonakodnak attól, hogy árakat emeljenek és ezzel azt kockáztassák, hogy piaci részesedést veszítsenek más konkurens vállalatokkal szemben. Japánban ehhez az is hozzájárul, hogy az elmúlt évtizedben mind a vállalati, mind pedig a háztartási szektor alapvetően deflációs környezethez szokott hozzá.
Emellett a munkanélküliség továbbra is csökken, de korábban is alacsony szinten volt. A bérek emelkedése stabil maradt, ami nem kényszeríti a vállalatokat arra, hogy növekvő bérköltségeiket áthárítsák magasabb árak formájában a fogyasztókra. A foglalkoztatottsági szintben nincs ugrásszerű változás, így a keresletben sem tapasztalható jelentős nyomás. Ezért nincs szükség arra sem, hogy a keresletet kamatemelésekkel hűtsék.
Míg az USA-ban és másutt a kamatemelés és szigorító gazdaságpolitikák növelhetik a munkanélküliséget és a recesszió kialakulásának veszélyét, addig Japánban ez a forgatókönyv egyelőre távoli. Nincs új azonban a nap alatt: Japánban az árak és a bérek stagnálnak, ez pedig együtt jár azzal, hogy a gazdasági növekedés is nyomott, csakúgy, mint az elmúlt évtizedekben. Ami viszont mindenképp megoldandó probléma, hogy az adósságok növekedési üteme a GDP növekedési rátát meghaladó mértékeket ölt. Amennyiben viszont az infláció a japán jegybank szavaival összhangban valóban átmenetinek bizonyul az országban, úgy a támogató monetáris politika az adósságfinanszírozás terén is kedvezőbb lehetőségeket nyújt. Míg az USA-ban és másutt a kamatemelés és szigorító gazdaságpolitikák növelhetik a munkanélküliséget és a recesszió kialakulásának veszélyét, addig Japánban ez a forgatókönyv egyelőre távoli. Nincs új azonban a nap alatt: , csakúgy, mint az elmúlt évtizedekben. Ami viszont mindenképp megoldandó probléma, hogy az adósságok növekedési üteme a GDP növekedési rátát meghaladó mértékeket ölt. Amennyiben viszont az infláció a japán jegybank szavaival összhangban valóban átmenetinek bizonyul az országban, úgy a támogató monetáris politika az adósságfinanszírozás terén is kedvezőbb lehetőségeket nyújt.
Az írás újra közlésekor 2024-ben a japán gazdaság még mindig az ipari fejlődés és technológiai innováció egyik vezető központja marad. A folyamatos támogatás és befektetések révén továbbra is élénk kutatás-fejlesztési tevékenységek és újítások jellemzik az iparágakat. Az exportorientált gazdaság is kulcsfontosságú szerepet játszik a nemzetközi piacokon, erősítve ezzel a gazdaság növekedését és versenyképességét.
A demográfiai kihívások továbbra is meghatározó tényezők Japán gazdaságában. Az öregedő népesség és a munkaerőhiány folyamatosan kihívást jelent, és ezért a gazdaság az automatizáció és a robotika terén folytatott fejlesztésekkel igyekszik enyhíteni a munkaerőhiányt és növelni a termelékenységet. Emellett a nemzetközi munkaerő bevándorlását is ösztönzi a munkaerőpiaci igények kielégítése érdekében.
Az alternatív energiaforrások felé való elmozdulás és a fenntarthatóság fontossága is hangsúlyos tényezővé válik a japán gazdaságban. Az ország aktívan részt vesz a klímaváltozás elleni globális küzdelemben, és fejleszti az alternatív energiaforrásokat, például a napenergiát és a szélenergiát, hogy csökkentse az ország energiafüggőségét és környezeti lábnyomát.
A kereskedelem és a geopolitikai kapcsolatok továbbra is kulcsfontosságúak Japán számára. A regionális és globális kereskedelmi megállapodások elősegítik a gazdasági integrációt és a növekedést, míg a diplomáciai kapcsolatok erősítik az ország pozícióját a nemzetközi színtéren.
Címlapfotó: Shutterstock.com
