Az Egyesült Államok közel harminc év után Japánnal közösen avatkozott be a jen védelmében. Ez a lépés azt jelzi, hogy az árfolyam-stabilitás már szövetségi pénzügyi érdek, hiszen ezzel Washington a japán infláció mellett a saját kötvénypiacát és kereskedelmi pozícióját is védi.
Japán a mesterséges intelligenciát egy ember által kijelölt célokat szolgáló társadalmi infrastruktúra részeként képzeli el. A Society 5.0 modelljében az algoritmusok, a szenzorok, a robotok és a közintézmények egyetlen visszacsatolási rendszerben működnének együtt.
Az Airbus és a Kawasaki egy japán tengeralattjáró-elhárító, az Eurodrone létrehozását vizsgálja, amely szonárbójákkal és torpedókkal egészíthetné ki a japán P–1 járőrrepülőgépeket, ezáltal Tokió és Európa csökkentené az amerikai haditechnikától való függését.
A Dél-kínai-tenger mára a területi vitán kívül annak legfontosabb próbája, hogy a nemzetközi jog képes-e még korlátozni a nagyhatalmak geopolitikai törekvéseit úgy, hogy közben Kína szürkezónás nyomásgyakorlással alakítja át a status quót.
Oroszország ellenséges lépésnek minősítette, hogy japán vállalatok ukrán dróngyártókkal működnek együtt. A vita mögött a szigetország gyors drónfegyverkezése és Ukrajna haditechnikai tudásexportja áll, amely az indo-csendes-óceáni államok számára is értékes.
Japán az Egyesült Államok legnagyobb külföldi hitelezője, a jen mégis negyvenéves mélypontra gyengült. Tokió árfolyamvédelmi lépései ezért az amerikai állampapírpiacon is érezhetővé válhatnak, a hosszú távú megoldást jelentő kamatemelés pedig a japán költségvetést terhelné meg.
Oroszország, Kína és a növekvő globális feszültségek új helyzet elé állították Németországot és Japánt. A kérdés már nem az, hogy növelik-e katonai erejüket, hanem az, hogy hová vezet ez a stratégiai fordulat.
Tokió történelmi fordulattal elindította a hadihajók, a rakéták és más fegyverrendszerek exportját, ami enyhítheti az amerikai hadiipar túlterheltségét, erősítheti Japán védelmi iparát, csakhogy újabb feszültséggel terheli a Kínával való viszonyát.
Az iráni háború gazdasági következményei messze túlmutatnak az olajár emelkedésén. A geopolitikai sokk már a devizapiacokon, az államok válságkezelésében, a logisztikában, a turizmusban és a fogyasztói hangulatban is megjelent, vagyis a konfliktus egyre inkább begyűrűzik a hétköznapokba.
Miközben a tokiói tőzsde a politikai stabilitást és a beígért pénzesőt ünnepli, az első repedések már meg is jelentek a japán reálgazdaságon. A Takaicsi Szanae vezette kormányzat kétharmados felhatalmazással a háta mögött készül lebontani a háború utáni pacifista gazdaságmodellt.
A megállapodás azt üzeni, hogy az indo–csendes-óceáni status quo véget ért. A kínai nyomás, az amerikai bizonytalanság és a mindennapivá váló tengeri incidensek most először kényszerítettek ki nyílt stratégiai választ egy olyan térségben, ahol a semlegesség sokáig erény volt.
A hét ábrája
A Core 5 koncepciója nem önálló terv, hanem egy tünete annak, hogy a globális intézmények válságba kerültek. Kínai, orosz és amerikai értelmezések szerint a nagyhatalmi alkuk egyre inkább informális fórumokra tolódnak, miközben Európa látványosan kiszorul a döntéshozatalból.
Amerika veszít a világgazdasági súlyából, mégis jobban él? Egy friss kutatás szerint a globalizáció és Kína felemelkedése nem gyengítette, hanem összességében növelte az amerikai jólétet – miközben a hatalom és az életszínvonal látványosan szétvált.
Miután a japán miniszterelnök meglehetősen fenyegető hangvételt ütött meg Kínával szemben, a legnagyobb nyugati szövetségese inkább úgy döntött, jobb, ha megpróbálja enyhíteni a feszültségeket.
A japán miniszterelnök beírta magát a történelembe, miután jelezte, hogy országa kész megtorolni egy esetleges Tajvant ért kínai csapást. Vagy csak elszólta magát? A jelek inkább az utóbbira mutatnak, a geopolitikai tendenciákat tekintve azonban lehet, hogy az üzenet tudatos volt.
Japánban az elmúlt hetekben felgyorsultak a politikai folyamatok: Isiba Sigeru miniszterelnök szeptember 7-én bejelentette lemondását, miután pártja, a Liberális Demokrata Párt (LDP) és koalíciós partnere, a Kómeitó történelmi vereséget szenvedett a július 20-i felsőházi választáson, és ezzel mindkét házban elveszítette a többségét.
Az USA és partnerei közötti vámmegállapodások végrehajtása akadozik: Európában a digitális szabályozások és a bürokrácia, Londonban a brit acél körüli viták, míg Ázsiában az autóvámok okoznak feszültséget. A késlekedés milliárdos veszteségekkel jár és növeli a bizalmatlanságot
A hét ábrája
Donald Trump elnök újabb frontot nyitott a globális kereskedelmi háborúban, több kulcsfontosságú partnerországot, köztük Japánt és Dél-Koreát is magasabb vámokkal fenyegetve.
A Hormuzi-szoros biztonsága geopolitikai paradoxon: miközben Ázsia gazdaságai függnek leginkább az olajszállításoktól, a védelem terhét továbbra is a Nyugat viseli – ez a stratégiai egyensúlytalanság azonban hosszú távon nem tartható fenn.
Felháborítja a japánokat, hogy a rizs ára egy év alatt 90 százalékkal emelkedett. Erre tett rá egy lapáttal a május végén lemondott Eto Taku mezőgazdasági miniszter, aki azt nyilatkozta, hogy nem ismeri az árakat, soha nem vesz rizst, mert a támogatóitól ingyen kapja.
Ázsia legnagyobb gazdaságai olyan lépésre szánták el magukat, amely az amerikai dollártól való eltávolodásukat jelzi. Május 4-én az ASEAN+3 tagjai bejelentették, hogy elfogadtak egy gyors pénzügyi mechanizmust, amely elsőként fogja alkalmazni a regionális valutákat, beleértve a jüant.
Donald Trump terve, miszerint egy Kína-ellenes gazdasági blokkot alakítana ázsiai szövetségeseiből, válaszút elé állítja Tokiót. Japán első számú kereskedelmi partnere Kína, így nem járna jól a gazdasági kapcsolatok leépítésével. Eközben Washingtont sem sértheti meg, hiszen az USA amellett, hogy a fő exportpiaca, a nemzetbiztonságban is fontos szerepet játszik. Japánra Európának is érdemes lehet odafigyelni.
A japán autóipar összefogással próbálja ledolgozni hátrányát a szoftveralapú járművek fejlesztésében.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a japán fővárosban tett hivatalos látogatása során több meghatározó japán politikussal és gazdasági döntéshozóval találkozott.
Az Alphabet tulajdonában lévő Waymo jövő héten megkezdi az önvezető járművek tesztelését a japán főváros közútjain. Bár a vállalat még nem döntött arról, hogy elindítja-e robotaxi-szolgáltatását az országban, a tokiói megjelenést így is mérföldkőnek tekinti. A tesztelés elsődleges célja a japán közlekedési környezet sajátosságainak feltérképezése.
Japán tovább folytatja innovációs törekvéseit a fenntartható energia területén, olyan technológiákat vezetve be, amelyek az emberi lépésekből és az autók mozgásából nyernek elektromos áramot.
A japán kaizen, vagyis a folyamatos fejlesztés filozófiája új életre kel a kínai gyártóknál, ami aggodalommal tölti el a nyugati vállalatokat. Kína feltehetően nemcsak elsajátította, de tovább is fejlesztette ezt a módszert, ami jelentős versenyelőnyt biztosíthat a kínai cégeknek a következő évtizedekben.
