Nem elég Németországnak a migránsáradat, Botswana pluszban 20 ezer elefántot is küldene Berlinnek. Csak azért, hogy a német kormány megtapasztalja, milyen az, amikor a derék hátik tombolni kezdenek.

Az év elején a német környezetvédelmi tárca a Zöldek hathatós lobbijának köszönhetően egy olyan törvénytervezetet jelentett be, amely gyakorlatilag betiltaná a vadászatból származó trófeák behozatalát. Botswana elnökének azonnal elborult az agya, és bejelentette, hogy 20 ezer elefántot küldene Németországba, tanulják csak meg arrafelé, mit jelent a túlszaporulat, aztán majd kiderül, hogy fegyvert vagy Save the Nature táblákat lóbálnak majd a kezükben.

Jumbo tombolni kezd

Botswanában óriási a feszültség az elefántok és az emberek közt. A természetvédelmi törvények miatt a populáció olyan méretet öltött, hogy a mezőgazdasági területeket gyakorlatilag folyamatosan ostromolják az elefántgangek.

A világ legnagyobb, több mint 130 ezer példányból álló elefántállományával büszkélkedő ország így csak a bajok forrását látja az agyarasokban. (A még elbírható egyedszám 60 ezer lenne.) A csordák mindent letarolnak, amerre járnak, elpusztítják a vetést, tönkreteszik a vízellátó rendszereket, de – a kormány jelentései szerint – embereket is ölnek, ha azok az útjukba próbálnak állni.

A botswanai vadvédelmi minisztérium több lépcsőben is próbált enyhíteni a helyzeten (kerítések építésével, kárenyhítési alapok létrehozásával, konfliktuselkerülési módszerek oktatásával), de végül egyedül az állomány tervezett ritkítása, vagyis a vadászati tilalom megszüntetése hozott némi enyhülést a feszült helyzetben. A megoldásban óriási szerepet vállaltak a külföldi turistavadászok (köztük igen jelentős számban a németek), akik nemcsak az állomány létszámának csökkentésében segítettek, de jelentős összegeket is fizettek az engedélyért és a trófeák kiviteléért a kormánynak.

Érthető, hogy Mokgweetsi Masisi elnök ennyire ingerülten reagált a német kormány javaslatára. „Ha a németek ennyire szeretik az elefántokat, akkor éljenek velük együtt. Ingyen felajánlunk belőlük 20 ezret, és nem fogadunk el nemleges választ” – mondta.

A bizarr esetnek vannak előzményei: néhány hete a brit parlament megszavazott egy életbe még nem léptetett törvényt, amely a németekhez hasonlóan megtiltaná a trófeák bevitelét az országba. Az illetékes botswanai minisztérium akkor azzal fenyegetőzött, hogy tízezer elefántot küld a Hyde Parkba, ellegelésznek azok ott, közben az angolok megtanulhatják, milyen az, amikor kő kövön nem marad egy bevadult csorda ámokfutása után.

Az afrikai ország egyébként azzal érvel, hogy a vadászatból származó pénzt éppen természetvédelmi programokra és a károsult lakosság támogatására fordítja – vagyis ha megszűnik a rendkívül gyümölcsöző üzlet, az az orvvadászat fellendülését fogja eredményezni.

Németek: hmmm… inkább ne…

A támogatás nem várt helyről érkezett a botswanai kormány számára. Dag Encke, a nürnbergi állatkert igazgatója teljesen egyetért Masisi elnök gondolatmenetével, legalábbis azzal a részével, amely az elefántok tervszerű állományritkítását jelenti. Mint mondta, a nyugati állatvédők nem látják át az afrikai elefántok túlnépesedése okozta problémákat, így fekete-fehér megoldási javaslatuk a betiltásról szinte bizonyosan kontraproduktívvá válik. Szerinte a trófeák behozatalának betiltása egyetlen elefánt életét sem mentené meg, csupán erkölcsi megnyugvást okoz azoknak, akik követelik a vadászat betiltását.

Ami a gyakorlati kivitelezést illeti az állatok befogadásáról, az igazgató eljátszott a gondolattal, de nem volt derűlátó. Húszezer állat nagyon sok lenne, erre nincs megfelelő terület Németországban, mondta, hozzátéve: a legnagyobb gond még csak nem is az elhelyezés lenne, hanem az, hogy hamarosan a botswanai problémákkal szembesülnének a helyiek: az elefántok mindent felzabálnának, ami az útjukba kerül, vagyis rövid időn belül az egyébként is ideges német gazdák már nem csak Brüsszelt és a saját kormányukat tekintenék fő ellenségüknek.

Encke szerint egyébként valóban az állomány ritkítása az egyetlen járható út Botswanában, bármit is követelnek az állatvédők. Mint mondta, ahol a trófeavadászat jól működik, az a bevételi forrás mellett éppen a fajok védelméhez járul nagyban hozzá. Az afrikai országban eddig ez remekül ment, a nyugati (köztük a német) tilalmak miatt azonban hamarosan fordulhat a kocka.

Hogy megértesse a botswanai problémát, a nürnbergi igazgató kevésbé diplomatikusan csak ennyit mondott: „El kell fogadnunk, mekkora veszélyt jelent ez számukra. Emlékezhetünk: Németországban az emberek már attól összesz…k magukat, hogy egyszer láttak pár farkast egy város közelében”.

Képzeljünk el akkor egy csordányi elefántot, ahogyan megindulnak Jürgen veteményese felé.

***

Fotó: Shutterstock