A német fiatalok egyre nagyobb része érzi úgy, hogy a hazájában romlanak a megélhetési, lakhatási és jövőtervezési feltételek. Egy friss ifjúságkutatás szerint sokan már a kivándorlást is komolyan fontolgatják. A kérdés az, hogy Magyarország tud-e vagy akar-e ebből előnyt kovácsolni.
Berlin már nem reménykedhet abban, hogy a kölcsönös gazdasági függés önmagában lefékezi az amerikai nyomásgyakorlást. A német kormány felmérte, hol lehetne az EU egységes piacát, technológiai súlyát és szabályozási erejét ellenlépésként használni egy újabb Trump-konfliktusban.
A költségvetési szabályok lazításával, a különalapok felpörgetésével és a védelmi kiadások gyors növelésével Berlin rövid idő alatt olyan pénzügyi mozgósítást hajtott végre, amely korábban elképzelhetetlen volt. Pénz tehát van a rendszerben, a kérdés az, hogy át tudják-e alakítani tényleges gazdasági és ipari kapacitássá.
A Zöldek szoros versenyben megőrizték első helyüket Baden-Württembergben. A választás azonban nemcsak történelmi lehetőséget hozhat Cem Özdemir személyében az első bevándorló hátterű tartományi miniszterelnökkel, hanem egy másik trendet is megmutat: az AfD rekordot döntött Nyugat-Németországban, amivel a legnagyobb ellenzéki erővé lépett elő.
A német autógyártók, amelyek évtizedekig a belső égésű korszak technológiai élvonalát jelentették, nehezen fordulnak rá az elektromos átállásra. A hagyományos modell eróziója gyors, az EV-piacon viszont egyelőre nem mindenhol állt össze a költségben és szoftverben is versenyképes termék.
A német vasút Európa-szerte hírhedt a pontatlanságáról, ám ez a probléma nemcsak őket hátráltatja, hanem a kontinens teljes vasúti hálózatának fejlesztését is. A hiányosságok mélyen gyökereznek, a reformokat pedig a vasút stratégiai szerepe is sürgeti.
Varsó számára csábító az EU6: nagyobb rálátás és befolyás az uniós napirendre, erősebb alkupozíció a nagy dossziékban. A belépés ára viszont a régiós koordináció gyengülése lehet, ami közvetve Berlin és Párizs napirendjét erősítheti Közép-Európában.
A Bloomberg szerint tavaly a lengyel vállalatok rekordszámú, 22 nyugat-európai felvásárlást jelentettek be, ezek közül kilencet Németországban, és főleg autóipari beszállítói, IT-, valamint élelmiszeripari területeket érintettek. Varsó eddig inkább beruházásokat vonzott, ma azonban már tőkét is exportál, amivel egyre több tulajdonosi pozíciót épít Nyugaton.
A német tőke ismét áramlik Kínába, annak ellenére, hogy Európa és Peking viszonya egyre hűvösebb. Ami kívülről növekedési beruházásnak tűnik, az sok vállalatvezetés számára inkább egyfajta biztosíték, amivel a következő kereskedelmi konfliktus előtt a termelés egy részét igyekeznek hazavinni, biztonságos körülmények közé.
Repedezik a német jóléti állam mítosza és vele együtt a politikai status quo. A lakosság kétharmada úgy véli, hogy a szociális rendszer a jelenlegi formájában fenntarthatatlan, a CDU/CSU és az SPD pedig arról vitázik, hogy melyiküknek kellene megfizetnie a stagnáló gazdaság árát. A háttérben az AfD erősödése pedig azt jelzi, hogy a jóléti konszenzus megingott. A reform borítékolható, a kérdés csupán az, hogy ki éli túl politikailag.
Bár az AfD már a 2010-es években felvetette a német aranykészlet hazaszállítását, 2026 elején több közgazdász és politikai szereplő is azt javasolja, hogy Berlin csökkentse, akár számolja fel a New Yorkban tárolt aranykészletét.
Az Onox nem a dízeltraktorok teljes kiváltását ígéri, hanem azt mutatja meg, hogy hol használható az elektromos hajtás a mezőgazdaságban – nagyfeszültségű töltési infrastruktúra nélkül.
Németország és Lengyelország az orosz veszély feltartóztatásának vezető szerepéért verseng a háború utáni európai biztonsági rendben: Berlin EU-s logisztikai-integrációs pályát, Varsó az USA-ra támaszkodó régiós modellt képzel el. A rivalizálás a térség kisebb államainak is mozgásteret nyithat.
A stagnáló német gazdaság a védelmi szektorban keres menedéket, de a fegyverkezési boom inkább tűzoltás, mint újjászületés.
A német gazdaság strukturális válsága felgyorsította a külföldi felvásárlásokat: rekordösszegű akvizíciók zajlanak a vegy-, a nehéziparban és a kkv-szektorban is. A „Made in Germany” egyre inkább bajba jutott eszközzé válik, geopolitikai következményekkel.
Trump visszatérése és Merz hatalomra kerülése alapjaiban forgatta fel a két ország egymásról alkotott képét és ma már a németek háromnegyede rossznak látja a kapcsolatot Washingtonnal, és mindkét oldalon omladozik a partnerségbe vetett hit. De ki tekint kit valódi szövetségesnek, és miért fordult ekkorát a közvélemény egyetlen év alatt?
Míg Brüsszelben évek óta arról szól a vita, hogy a szigorú költségvetési szabályok akadályozzák a beruházásokat, egy új kutatás kimutatta: pontosan fordítva van – a túladósodott országok szisztematikusan negligálják a jövőbe való befektetést.
Az a narratíva, hogy a német deindusztrializáció egy „tőkepuccs”, első hallásra hatásos, sőt csábító. Hiszen könnyű a 2022 utáni energiaársokkot, az atomerőművek kivezetését és a pénzügyi szektor felülkerekedését egyetlen összeesküvés logikájába rendezni: a pénz világa leverte az acél, a gép és a vegyészet világát.
Íme egy sokat mondó külügyi közlemény: „2025. november 3-án Vang Ji, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és külügyminisztere, a német fél kérésére telefonon beszélt Johann Wadephul német külügyminiszterrel”.
Tény, hogy Közép-Európában mindannyian bízunk a német gazdaság újraéledésében. Csakhogy lelombozhat minket, hogy két német kutató azt állítja: Merz kancellár sokat hangoztatott védelmi megújítása valójában törékenyebb, mint amilyennek mutatja magát.
Az európai közös harcirepülőgép-program csak nem akar beindulni. Külföldre szinte eladhatatlan, így Németország segítségképp 20 Eurofighter vadászgépet rendelt.
Németországban az Altmark régióban egy évente 25 ezer tonna lítiumot adó készletet fedeztek fel, ami az ország elektromosautó-gyártásának kétharmadához elegendő. A Neptune Energy környezetbarát DLE-technológiával 2028-tól kezdené a kitermelést, csökkentve az EU Kína felőli akkumulátoralapanyag-függőségét.
Mathew D. Rose német újságíró feltűnőnek tartja, hogy míg az amerikai médiában a jelenlegi európai gazdasági helyzetet borúsnak mutatják, a kérdést az európai mainstream médiában szinte figyelmen kívül hagyják, hasonlóan a NATO-nak ukrajnai proxyháborúban elszenvedett vereségéhez.
Németország egyre inkább Törökországra támaszkodik az energiaellátás, a migráció kezelése és az orosz befolyás ellensúlyozása terén, miközben Ankara neoottomán politikája és a menekültkérdésben alkalmazott nyomásgyakorlása kiszolgáltatottá teszi Berlint.
Vezető német védelmi startupok lépnek stratégiai partnerségre, hogy fejlesszék a mesterségesintelligencia-alapú hadviselést. Nem szeretnének függeni az amerikai alkatrészektől és finanszírozástól, és a fegyvereiket élesben tesztelik az ukrajnai háborúban.
A Goldman Sachs legfrissebb elemzése szerint a jelenlegi európai stagnálásból egy nagyszabású német gazdaságélénkítő csomag vezetheti ki a kontinenst, amely 2026-ra a potenciális szintjét is meghaladó, az amerikainál is erősebb növekedést hozhat.
A német kereszténydemokraták vizsgálóbizottság felállítását kérték Robert Habeck volt zöldpárti szövetségi gazdasági miniszter ellen, amiért „az adófizetők pénzének milliárdjait pazarolta el”. Úgy tűnik, az kevés, hogy kilépett a politikából.
Egy lehetséges békemegállapodás központi eleme lenne a Kijevnek nyújtott nyugati biztonsági garanciák kérdése. Berlin szerint tevékenyen részt vesz majd azok biztosításában, de katonákat nem küldene Ukrajnába – egyszerűen azért, mert nincs annyi embere.
A Kínával folytatott kereskedelem az amerikai munkaerő nagy részét kiszorította a 2000-es években, míg Németország akkoriban nem tapasztalt hasonló hatást. A „kínai sokk” 2020 óta sújtja a német gazdaságot, különösen az autó- és gépiparát.
