Legalábbis a Bloomberg szerint, amely úgy véli, hogy az ország márciusban néhány hét alatt kilábalt az elmúlt évtizedek legsúlyosabb valutaválságából. A gyors fordulat az Egyesült Arab Emírségekkel kötött 35 milliárd dolláros turizmusfejlesztési megállapodással kezdődött, ami további dollárinfúziót hozott. Komoly kamatemelést jelentettek be, és megnyílt az út a Nemzetközi Valutaalap kibővített hitele, valamint az EU támogatása előtt. 

Egyiptom a valutájának nagy részét az energiaexportból, a turizmusból, a Szuezi-csatornán közlekedő hajók díjaiból és a külföldről történő hazautalásokból szerzi be. A hazai iparágakat visszafogja a beruházások hiánya, a magáncégek pedig nem tudnak bekapcsolódni az ország hatalmas hadseregéhez kapcsolódó tisztességtelen versenybe, ami korlátozza az olaj- és gáziparon kívüli közvetlen külföldi befektetéseket is. 

Mindez az ország pénzügyeit még jobban kiszolgáltatja a nemzetközi befektetőknek. Az egyiptomi font 2022-ben kezdődő meredek leértékelődése súlyosbította az inflációt és politikai veszélyhelyzetet hozott létre egy olyan országban, ahol sok háztartásnak állami támogatásra van szüksége ahhoz, hogy megvásárolja az alapvető termékeket.  

A tőke menekülése és a keményvaluta hiánya 2023-ban veszélyesen alacsony szintre vitte a dollárkínálatot. Az amerikai fizetőeszközt a feketepiacon a hivatalos árfolyam kétszereséért váltották, ez pedig a vállalkozások és az importőrök költségeit is megnövelte. A hazautalások csökkentek, mivel a külföldön élő egyiptomiak visszatartották azokat az újabb leértékelés reményében. A jemeni húszi fegyvereseknek a vörös-tengeri hajók elleni támadásai miatt pedig zuhantak a Szuezi-csatorna bevételei.  

A megmenekülés 

A Bloomberg a szakadék széléről való visszatáncolásbanban különleges szerepet tulajdonít az Egyesült Arab Emirátusokkal kötött megállapodásnak. A reménybeli befektetéssel Ras El-Hekmát, a Földközi-tenger partvidékének érintetlen szakaszát alakítanák át turisztikai központtá, ami azonnali bizalomerősítéshez vezetett.  

Ezt követően a hatóságok 6 százalékponttal emelték a kamatokat, ami segített megfordítani a tőkekiáramlást, mivel ez lehetőséget biztosít a kamatarbitrázs befektetőknek 20 százalékot meghaladó éves hozam elérésére. Egyelőre a befektetők taktikai kereskedéseket céloznak meg, és további bizonyítékokat várnak a fordulatra, mielőtt stratégiai, hosszabb távú befektetésekbe tennék a pénzüket. Emiatt a pénz nagy része rövid távú lehetőségekbe áramlott, például a carry trade-ekbe, nem pedig az egyiptomi dollárkötvényekbe. 

A központi bank is megtette azt a széles körben várt lépést, amely lehetővé teszi a valuta lebegését. Ez egyetlen nap alatt csaknem 40 százalékos zuhanást idézett elő a font értékében a dollárral szemben.  

Az IMF már hosszú hónapok óta szorgalmazta a rugalmas valutarendszer kialakítását, és a multilaterális hitelező az egyiptomi kormányt azzal jutalmazta, hogy a 2022-ben először jóváhagyott hitelprogram méretét csaknem megháromszorozta, 8 milliárd dollárra. Ez katalizátora volt az Európai Unió és a Világbank mintegy 14 milliárd dolláros pénzügyi támogatásának további beáramlásának. 

Hogyan kerültek ide? 

A 2011-es arab tavasz óta Egyiptom gazdasága időszakonként szenvedett el válságokat. A kormány nehezen tudta fedezni a búzaimport, a támogatások és a közszféra fizetéseinek hatalmas költségét. A 2013-ban hatalomra került Abdel-Fattáh Esz-Szíszi elnök hatalmas közmunkaprojektekkel próbálta felpörgetni a gazdaságot, beleértve a Szuezi-csatorna kiszélesítését és új közigazgatási főváros kiépítését a sivatagban. Ezeknek a befektetéseknek a megtérülése szerény volt, és sokukat hitelfelvételből finanszírozták. A nemzetközi kamatkörnyezet növekedése miatt is, 2023 végén az állami bevételek közel felét az adósságszolgálatra költötték. A befektetők is mintegy 20 milliárd dollárt vontak ki Egyiptomból, ami sokak szerint nagyban hozzásegített a válsághoz.  

A kormány persze kijelentette, hogy teljesíti az IMF-nek tett ígéretét, visszafogja az állami kiadásokat és fokozza a versenyt azáltal, hogy a magánszektornak nagyobb szerepet biztosít a gazdaságban. Korábban is tettek hasonló ígéreteket, de ezek nagyrészt meghiúsultak.  

A befektetőkben most is van aggodalom, hogy a hatóságok újra megfordítják a legutóbbi leértékelés irányát – ahogyan 2016-ban és 2022-ben is tették – annak érdekében, hogy megfékezzék a társadalmi stabilitást veszélyeztető és a kormányt több támogatás kifizetésére kényszerítő áremelkedést.  

Egyiptom regionális helyzete 

Lassan gyengül az országnak az a regionális hatalmi szerepe, ami még Gamal Abdel-Nasszer elnök alatt alakult ki az 1960-as években, mivel az Öböl menti monarchiák az olajvagyonuk segítségével kiterjesztették befolyásukat az egész Közel-Keletre és Afrikára. A közelmúltban az Izrael és a Hamász közötti háború viszont újra felhívta a figyelmet Egyiptom központi szerepére a régióban. Ez volt az első arab nemzet, amely békét kötött a zsidó állammal, Egyiptom ellenőrzi az egyetlen nem izraeli határátkelőhelyet az ostromlott Gázai övezetben, és beleszólása lesz a konfliktus kimenetelébe.  

Egyiptom túl fontos ahhoz, hogy hagyják elbukni, és ez segített a korábbi mentőcsomagok folyósításában. Azonban a legutóbbi pénzadományokat több feltételhez kötik: az EU 7,4 milliárd eurós finanszírozási csomagja részben attól függ, hogy az afrikai ország segít-e korlátozni az unióba irányuló illegális migrációt.  

Az Öböl menti országok pedig minden eddiginél jobban szeretnék, ha a Ras el-Hekmához hasonló projektek tisztességesen megtérülnének, így érdekeltek abban, hogy a beruházásaik miatt az egyiptomi gazdaság jól működjön.  

A törökök kicsit árnyaltabban látják 

A törökök kiemelten foglalkoznak az EU nyolcmilliárd dolláros támogatási megállapodásával, ami természetes, hiszen ők is hasonlót kötöttek az unióval. Kiemelik, hogy

egy gazdasági instabilitás súlyosan érintené a több mint 110 milliós lakosságot.

A dél-európai határokon sem szívesen látnának egyiptomi menekülteket, és az észak-afrikai ország tudna segíteni az Afrikából Európába érkező illegális bevándorlók áramlásának csökkentésében. A stabilitás elérése Észak-Afrikában tehát Európa érdeke, nem csoda, hogy hasonló támogatási megállapodásokat kötöttek Tunéziával és Mauritániával is. 

A törökök kitérnek a regionális vetélkedésükre is, és megállapítják, hogy az utóbbi időkben kicsit normalizálódott a viszony Törökország és Egyiptom között. A 2021-ben miniszterhelyettesi szinten megindult normalizációs kezdeményezések a legutóbbi elnöki szintű látogatásokkal intézményesebb keretek közé kerültek.  

Kiemelik, hogy Egyiptom hiába támogatta Halifa Haftárt, a keleti fegyveres csoportok líbiai vezetőjét, mégsem tudott látható befolyást szerezni, és képtelen volt megakadályozni az afrikai bevándorlók áramlását Líbián keresztül. Ezzel szemben a törökök Líbiában lassan építgetik az Oszmán Birodalomig visszavezethető kapcsolataikat. 

Külön kitérnek Egyiptom azon törekvésére, amivel előnyhöz szeretett volna jutni a Földközi-tenger keleti részének energiakereskedelmében. Nem sikerült megalakítaniuk a Kelet-Mediterrán Gázfórumot, ami azt bizonyítja, hogy a térségben az energiatranszport területén nem lehet kihagyni Törökországot.  

Megemlítik Egyiptom vitáját Etiópiával is, ahol az észak-afrikai ország nem tudta megakadályozni Etiópia Grand Renaissance gátprojektjét. Egyiptom minden eszközt bevetett ellene, de a gát építése folytatódott, 2020-ban megkezdődött a vízfeltöltés, 2022-ben pedig elindult a villamosenergia-termelés. 

Kiemelik, hogy a Szíszi-kormányzat szoros gazdasági függőségi viszonyba került az Öböl-menti országokkal. Ugyan voltak nézeteltéréseket, de ezt az egyiptomiak mindenáron igyekeztek elsimítani, akár olyan eszközökkel, mint amikor a Vörös-tengeren található Tiran- és Szanafir-sziget feletti szuverenitást átadták Szaúd-Arábiának. 

Hasonlónak tartják a mostani, az Emírségekkel kötött megállapodást, mivel sok szakértő ezt úgy értékelte, hogy Egyiptom földet adott el 35 milliárd dolláros bevételért cserébe, és a megállapodás szuverenitási vitákat is kiváltott az országban. Ez akár mentőövként is felfogható, hiszen az Emírségek 35 milliárd dolláros kifizetésből 15 milliárdot februárban, a fennmaradó részt pedig júniusra ígérte. 

A török szakértők azt várják, hogy a gazdasági nehézségek leküzdésére tett nemzetközi lépések fontos következményekkel járhatnak majd Egyiptom regionális és globális politikájára.  

Bár az Európai Unió, az IMF és az Öböl menti országok által nyújtott pénzügyi támogatás segítségével rövid távon az egyiptomi gazdaság fellélegezhet, ez a helyzet arra készteti majd Kairót, hogy a külpolitikában együttműködőbb legyen. Ezek befolyásolhatják Egyiptom regionális befolyásának hosszú távú dinamikáját, és átalakíthatják a kapcsolatait Európával és a szomszédos országokkal, különösen az olyan kérdésekben, mint a migránsáramlás. Szerintük az Egyiptom előtt álló kihívások leküzdéséhez a nyugati országok érdekein alapuló helyett átfogóbb megközelítésre lenne szükség.