Amit Washington szankcióknak szánt, azt Peking iparpolitikai kötelezettséggé alakítja. A kínai félvezető-gyártásban a hazai eszköz már nem ajánlás, hanem feltétel, méghozzá a lehető legnyomósabb indoklással.
Donald Trump újra beélesítette a kereskedelmi háború csodafegyverét: 100 százalékos vámmal és exporttilalmakkal fenyegeti Kínát, válaszul Peking ritkaföldfém-korlátozásaira. A piacok idegesek, a tőzsdék zuhantak, a vállalatok pánikolnak, ahogyan a chipipar újra a geopolitikai játszma túszává vált.
Az Egyesült Államok szerint a tajvani félvezetőipar többé nem garancia a sziget biztonságára, inkább egy újabb probléma Washington számára. Trump úgy véli, a gyártás Amerikába költöztetése megoldaná a problémát.
Peking újabb frontot nyitott a technológiai háborúban, és megtiltotta a nagy techcégeknek, hogy Nvidia mesterségesintelligencia-chipeket vásároljanak. Kína elégedett a chipháborúk alakulásával, Jensen Huang, az Nvidia főnöke annál kevésbé.
Az amerikai kormány országonként megállapított felső limitet vezetne be a chipexportban. A fő cél természetesen a kínai mesterséges intelligencia fejlesztéseinek lassítása.
Peking létrehozta az ország eddigi legnagyobb félvezető-beruházási alapját a hazai chipipar fejlesztésének ösztönzésére, amelynek célja a technológiai önellátás elérése a félvezetőgyártásban.
A kínai techóriás az új csúcstelefonjához a legtöbb elektronikai alkatrészt már helyben szerzi be, így az Egyesült Államok által bevezetett korlátozásoknak a Qualcomm és az Intel csúcstermékeire valószínűleg nem lesz túl nagy hatása.
A globalizált világban megszoktuk, hogy ha egy terméket valahol olcsóbb előállítani, akkor azt ott gyártják. Most azonban a kiterjesztett vámoktól kezdve a kritikus fontosságú szállítási útvonalak megtámadásának kockázatáig számos veszély leselkedik a vállalkozásokra, amelyek kénytelenek a beszerzés és a gyártás összetett rendszerét példátlan bizonytalanság közepette kezelni. Mégis mihez fog mindez vezetni?
A holland félvezetőipari titán, az ASML jelentős bővülésre készül, megerősítve Európa technológiai pozícióit a globális versenyben.
Az Egyesült Államok egyre agresszívabb kereskedelmi és külpolitikája Kínával szemben a legfeketébb hidegháborús hangulatot kezdi idézni. Mindent átszőnek a nemzetbiztonságra való hivatkozás kibogozhatatlan szálai, Kína hibáztatása pedig jótékonyan eltakarja a problémák fő forrását: az amerikai gazdaságpolitika elhibázott lépéseit. A következmények katasztrofálisak lesznek.
Ütköznek az USA és Kína érdekei a chipekbe és más fejlett technológiákba irányuló nyugati befektetések tekintetében, ráadásul az amerikai ellenőrzések hosszú távú következményei is bizonytalanok. Számos tényező űzi el a külföldi befektetéseket az ázsiai országból, de azzal is számolni kell, hogy az USA politikája a kínai technológiai növekedés visszaszorítása érdekében kihívásokkal néz szembe.
A TSMC után most a Samsung jelentette be, hogy amerikai gyárának megnyitását 2025-re halasztja. A hivatalos indoklás ugyanaz: nincsen elegendő szakképzett munkaerő az Államokban, így gyakorlatilag nem is tudnák elkezdeni a termelést.
Fűt-fát és sok milliárd eurót ígért a külföldi chipgyártóknak Berlin, ha Németországban létesítenek üzemet. Az Intel és a TSMC a német költségvetés összeomlása után már egyáltalán nem biztos a források biztosításában. Ahogyan abban sem, hogy akarnak-e még építkezni.
Bevétel alapján mutatjuk a chipipar bálnáit: kilenc ázsiai mellett mindössze egy amerikai cég élvezi a globális torta legnagyobb szeleteink az ízét.
Nincs olyan forgatókönyv, amely szerint az Egyesült Államok megállíthatná Kína világgazdasági felemelkedését. Ezt talán a Fehér Házban is tudják, ennek ellenére a döntéshozók úgy ütik Pekinget, hogy közben a saját arcukon lüktet egyre vörösebben a tenyérnyom.
A Huawei új telefonja a rémálom kezdete az USA tiltópolitikába fulladó döntéshozóinak. Az üzenet egyértelmű: „ha nem vehetem meg, akkor csinálok magamnak”. A lépés felér egy arculcsapással az amerikai kereskedelmi politikának, Washington egyelőre nem is tud reagálni.
Habeck gazdasági miniszter enyhének találta az eddigi Kína-ellenes gazdasági intézkedéseket, ezért most egy szigorú átvilágítási törvénnyel próbálkozik.
Készleteket halmoz fel Peking vagy csak tartalékot növel? Ha felhalmoz, miből és mennyit? Klasszikus hidegháborús vagy valódi fegyveres konfliktusra készül?
Az USA exporttilalma egyfelől hasonló intézkedések meghozatalára ösztönözte Kínát, másfelől arra, amire az amerikaiak előre figyelmeztették a saját kormányukat: berobbantotta fejlesztési programját a csúcstechnológiás chipgyártásban.
Óriási anyagi veszteségről beszélnek az amerikai csúcstechnológiás chipgyártó vállalatok vezetői a Kínával szemben bevezetett exporttilalom miatt. Most Washingtont próbálják meggyőzni, hogy enyhítsen a szigoron, és ne vágja el őket a világ legnagyobb piacától.
Az USA pénzügyminisztere új korlátozó intézkedésekről számolt be, igaz, azok szelídebbek lesznek az eddigieknél, a bürokrácia pedig gondoskodik róla, hogy leghamarabb csak 2024-ben léphessenek életbe.
Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter tulajdonképpen azért utazott Pekingbe, hogy elmondhassa: beszéltek vele. A jelenlegi helyzetben már ez is óriási eredmény.
Sem Ursula von der Leyen, sem az EU kereskedelmi biztosa, sem más nem tud reagálni a kínai exportkorlátozások bejelentésére. A döbbenet akkora Brüsszelben, hogy napok óta „elemzik a helyzetet”. Harc, ahogyan Pekingben tanítják.
Az Egyesült Államok mindent megtesz, hogy tervébe az EU-t is belerángatva szorítsa vissza Kínát a globális piacokról, ám igyekezete hiábavaló. Az óriási gépezet már magát hajtja előre, és nem lehet megfékezni.
Az Európai Unió addig ráncigálta a sárkány bajszát, amíg az morcos nem lett. Kína felvette a kereskedelmi háborús kesztyűt, és már az első csapása nagyon fog fájni.
A Micron meg akarta mutatni elkötelezettségét Pekingnek, így 600 milliós fejlesztést indít Kínában. Ahol éppen szankció alatt állnak a termékei.
