Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter tulajdonképpen azért utazott Pekingbe, hogy elmondhassa: beszéltek vele. A jelenlegi helyzetben már ez is óriási eredmény.

Négynapos kínai látogatása végén az amerikai pénzügyminiszter úgy fogalmazott: legalább újraindult a kommunikáció a két ország között. Az igazat megvallva ez valóban nem kis eredmény. A Biden-féle exporttilalmi intézkedések, majd a nevetséges „léggömbbotrányra” adott amerikai reakció annyira túlfeszítette a húrt, hogy Kína végül valóban elvesztette a türelmét.

A kínai–amerikai kapcsolatok hónapokra befagytak, az egyetlen kommunikáció az egymásnak különböző tilalmakkal üzengetés volt. A nyitólépést az USA tette, amikor „nemzetbiztonsági” okokra hivatkozva megtiltotta a csúcstechnológiás csipek exportját Kínába, a nagy amerikai vállalatok és Peking nem kis bosszúságára. Kína nem maradt adós a válasszal: betiltotta az amerikai Micron cég termékeinek felhasználását a kritikus infrastruktúrák területén, vigyázva arra, hogy ezzel a vágással se magán, se az USA-n ne ejtsen túl mély sebet, de igen erős jelzést küldjön az amerikai elnöknek arról, mennyire komolyan gondolja a kereskedelmi háborút, ha belekényszerítik.

Az USA mindent megtesz, hogy az Európai Uniót is belehajszolja a Kínával szembeni, gyatrán kezdődő gazdasági hidegháborúba. Hollandiát sikerült „meggyőznie”, hogy társuljon az exporttilalomhoz. Az EU legfejlettebb csiptechnológiai országa be is tiltotta az előállításhoz nélkülözhetetlen alkatrészek eladását Kínának. Peking válasza Európa felé már egyáltalán nem volt óvatos, a gallium és a germánium exportkorlátozásával olyan pofont adott Brüsszelnek, hogy arra az még reagálni sem tudott.

Pragmatikus hangok

Az USA és Kína közötti kapcsolatok látványos romlása, majd a párbeszéd szinte teljes leállása szűk zsákutcába kergette Washingtont, amely hidegháborús időket idéző retorikájával és tiltó gazdasági intézkedéseivel kereskedelmi káosszal felérő folyamatot indított el. Valójában sem az időzítés, sem a módszer nem alkalmas arra, hogy Kínát elszeparálja és kiszorítsa a geopolitikai hatalmi harcból.

Janet Yellen már hónapokkal ezelőtt a konstruktív és tisztességes gazdasági viszony kialakításának szükségességét kezdte emlegetni, mondván: bár érvényesíteni akarják az Egyesült Államok létfontosságú érdekeit, az USA és a Kína közötti gazdasági szeparáció kialakulásakatasztrofális hatásokkal járna, és az egész világgazdaságot destabilizálná.

Ilyen előzmények után utazott négy napra Kínába az amerikai pénzügyminiszter, azzal a céllal, hogy megnyugtassa Pekinget: az Egyesült Államoknak (minden jel ellenére) esze ágában sincs visszaszorítani legnagyobb ellenfelét a globális piacon, a diverzifikáció pedig messze nem egyenlő a szakítással.

Szkepticizmus a másik oldalon

Yellen tizenhat órát tárgyalt Kínában, elsősorban He Lifeng miniszterelnök-helyettessel. Nem volt egyszerű dolga: a kínaiakat az előzmények és a sűrűn hangoztatott „kockázatmentesítés” mantrázásával nehezen lehet meggyőzni arról, hogy az Egyesült Államok célja csupán a saját nemzetbiztonságának védelme, nem pedig Kína gazdasági visszaszorítása.

Yellen aggodalmát fejezte ki Peking amerikai cégek elleni tiltó intézkedéseivel, Kína pedig ugyanezt tette a tengerentúli szankciókkal és a korlátozó határozatokkal kapcsolatban. Ugyanakkor hangsúlyozta: az USA és Kína között nem törhet ki nagyhatalmi konfliktus.

Elég nagy a világ ahhoz, hogy a két ország békésen és virágozva tudjon egymás mellett élni

– mondta a pénzügyminiszter, amit a kínaiak nyilván némileg szkeptikusan hallgattak, miután Anthony Blinken külügyminiszter pekingi látogatása során néhány héttel azelőtt harciasan közölte, hogy az USA „meg fogja védeni a csúcstechnológiáját, nehogy aztán Kína ellene használja fel”.

Udvarias mosolyok

A barátságos mosolyhelyzetet az is beárnyékolta, hogy az USA épp egy újabb rendelet kidolgozásán dolgozik, amely az Egyesült Államok vállalatainak kínai befektetéseit, ezzel a csúcstechnológiás rendszerekhez való hozzáférést korlátozná – az eddigieknél is szigorúbban. Yellen óvatosan úgy fogalmazott: nem született még végső döntés a rendeletről, de azt megígérte, hogy

az új, szintén nemzetbiztonsági okokból meghozandó korlátozások csupán néhány ágazatra és nagyon célzottan fognak vonatkozni, így hatásuk nem terjed ki a kínai gazdaság egészére.

Szavaival nyilván eloszlatta a kínai fél összes kételyét. Olyannyira, hogy partnere, a kínai miniszterelnök-helyettes arra figyelmeztette: a „nemzetbiztonság” kifejezés általánosító és mindenre rákenhető használata éppen olyan, mint a kockázatmentesítés: elég értelmezhetetlen, de a hatásaival tönkreteheti a globális kereskedelmet.

Az udvarias és meglehetősen semmitmondó nyilatkozatok valóban arra voltak jók, amiért Yellen megtette a hosszú utat: beszámolhattak a kommunikáció újraindításáról, remélve, hogy a két ország közötti tárgyalások innentől rendszeresek lesznek. Ami a felszín alatt történt: a mosolyok ellenére nincsenek jelei, hogy a két ország alapkonfliktusában változás történt volna, sőt: amennyiben Biden újabb szigorításokat vezet be Kína ellen, azok garantáltan újabb feszültséget generálnak.

De legalább beszélnek majd róla. Úgy civilizáltabb lesz.

Fotó: MTI/EPA/Pool/AP/Mark Schiefelbein