Ütköznek az Egyesült Államok és Kína érdekei a chipekbe és más fejlett technológiákba irányuló nyugati befektetések tekintetében is, ráadásul az amerikai ellenőrzések hosszú távú következményei is bizonytalanok. Számos tényező űzi el a külföldi befektetéseket az ázsiai országból, de azzal is számolni kell, hogy az USA politikája a kínai technológiai növekedés visszaszorítása érdekében kihívásokkal néz szembe. A Biden-adminisztráció azonban hajthatatlan.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
A múlt év harmadik negyedévében a Kínából történő FDI-kiáramlás meghaladta az oda irányuló tőkebeáramlást, amelyre 1998 óta nem volt példa – áll a GISreports elemzésében. (Az FDI, a foreign direct investment szavak rövidítéséből álló betűszó, azaz a külföldi közvetlen tőkebefektetéseket jelenti) A hivatalos adat mínusz 11,8 milliárd dollár. A külföldi vállalatok hat egymást követő negyedévben vonták ki a nyereségüket Kínából 2023 szeptember végéig, ami több mint 160 milliárd dollárt jelent. A kínai FDI csökkenése az ország gazdasági visszaesésének a tünete. Ennek ellenére folytatódik a küzdelem Hszi Csin-ping és Joe Biden között a nyugati tőke áramlásának kihasználásáért.
Kína számos strukturális gazdasági problémával szembesül, amely egyre szembetűnőbb, köztük a magas önkormányzati adósság, a gyenge és részben csődbe ment ingatlanpiac, az alacsony fogyasztói bizalom és a fiatalok magas munkanélkülisége. A Biden-adminisztráció 2023 augusztusában jelentette be, hogy korlátozza az Egyesült Államok tőkebefektetéseit Kína technológiai szektorába és kiterjeszti a két hatalom közötti versenyt a befektetések ellenőrzésének területére.
Ha közelebbről megvizsgáljuk a külföldi tőkekivonás jelenségét és a kínai FDI visszaesését, több fejleményre is fény derül. Sean Stein, a sanghaji Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke nemrég arról beszélt, hogy kínai oldalról milyen nyomás nehezedik az amerikai vállalatokra. A tengerentúli politikai közösség gyakran tárgyalja az ázsiai országgal folytatott stratégiai versenyt a katonai, gazdasági, technológiai és politikai értékek négy dimenziója körül. De szerinte az amerikai cégekre nehezedő legnagyobb nyomást egy ötödik dimenzió jelenti: a kínai vállalatok által jelentett kemény verseny.
Az ázsiai cégek gyorsabban reagálnak a piacra, mint az amerikaiak, jobbak a digitális stratégiák alkalmazásában, gyorsan tudnak alkalmazkodni és használni a feltörekvő technológiákat, ügyesebbek a marketingben és az engedélyek igénylésében.
A másik, a külföldi tőkét kiszorító tényező a Kína által felülvizsgált, 2023 júliusában hatályba lépett kémkedésellenes törvénye. A politika kibővítette a kémkedés fogalmát, és tiltja a „nemzetbiztonsággal és érdekekkel kapcsolatos információk” átadását. Ez a félreérthető rendelkezés néhány külföldi vezetőt arra késztetett, hogy aggódjon amiatt, hogy bizonyos üzleti tevékenységek és témák tiltottá válhatnak. Az amerikai Gallup közvélemény-kutató például úgy döntött, hogy e törvény miatt kivonul az országból.
Mivel Kínában a jelenlegi kamatlábak sokkal alacsonyabbak, mint a világ legtöbb országában, a külföldi vállalatok nem fektetik be újra az ott elért nyereségüket, inkább máshová utalják azt, ahol magasabb biztonságos hozamot érhetnek el.
Ezen túlmenően a cégek egyre inkább más országokba helyezik át a befektetéseiket Kínából, hogy diverzifikáljanak a fokozódó geopolitikai kockázatokkal szemben.
Csang Csün (Zhang Jun), a Fudan Egyetem közgazdászprofesszora egy másik nézőpontot képviselve úgy érvel, hogy már nem helyénvaló a kínai gazdaságot a hagyományos FDI-áramlások szempontjából vizsgálni: ami a legfontosabb, az a versenyképes csúcstechnológiai területeken történő FDI. Míg 2023 elején a Fitch Ratings azt vetítette előre, hogy a gyenge külföldi befektetői hangulat közepette a kínai FDI tovább csökken, addig a csúcstechnológiai feldolgozóiparban a FDI-t ellenállóbbnak tartották.
A tavalyi kínai fejlemények igazolták ezt az előrejelzést. A csúcstechnológiai feldolgozóipari beruházások 2021 óta gyorsabban nőttek, mint a teljes FDI és a teljes csúcstechnológiai FDI, és 2023-ban is rugalmasak maradtak – az első fél évben 25,3 százalékkal nőttek éves szinten a 2022-es 49,6 százalékos éves növekedést követően. A kérdés, hogy ez a helyzet fenntartható-e.
Bizonyos szempontból ez az érvelés Hszi Csin-ping gazdasági céljait tükrözi: Kína általában igyekszik megtartani a külföldi tőkét, de a csúcstechnológiában a közvetlen külföldi befektetések még fontosabbak. Miután Peking tavaly felismerte az FDI-probléma mértékét, a kormány kemény hangvételű nyilatkozatot tett a külföldi üzleti vezetők számára, és ígéretet tett a befektetők jogainak és érdekeinek védelmét szolgáló mechanizmusok javítására. Ez azonban csak nagyotmondás volt.
Ehelyett inkább a csúcstechnológiai területekre irányuló FDI-re összpontosított. A „magas színvonalú fejlődés” fogalma azt jelenti, hogy az ország a saját innovációjára, emellett a külföldi technológiára és tőkére is támaszkodik, hogy vezető szerepet tölthessen be a negyedik ipari forradalomban (mesterséges intelligencia, megújuló energia stb.). Ennek a kulcsai pedig a fejlett mikrochipek.
A kínai elnök októberi amerikai útja nem annyira a Washingtonnal való kapcsolatok enyhítéséről szólt, mint inkább arról, hogy versenyezzen az ottani tőkéért, különösen a chipgyártáshoz kapcsolódóért. Peking megérti, hogy az USA nem monolit, hanem egy sokféle érdekcsoportra érzékeny rendszer, ám azt reméli, hogy az amerikai üzleti közösségen belüli konfliktust (különösen a chipgyártó cégek körében) a Biden-adminisztráció tilalmának az enyhítésére tudja felhasználni.
Hszi Csin-ping San Franciscóban való tartózkodása során a kínai tisztviselők eredetileg azt kérték, hogy a találkozó előtt tartsanak egy vacsorát az üzleti vezetőkkel, ami egyértelműen jelzi valódi prioritásaikat. A Fehér Ház természetesen elutasította ezt a kérést.
A távol-keleti elnök tanácsadói három változatot készítettek beszédének az üzleti vezetőkkel tartandó vacsorára, és miután a Bidennel való találkozóra sor került, a legbarátságosabb verziót választotta ki. A felső vezetőkhöz intézett 30 perces beszédében kijelentette, hogy Kína az Egyesült Államok „partnere és barátja” akar lenni. De még ekkor is úgy tűnt, hogy a beszédének a hatása korlátozott marad.
A világ öt legnagyobb chipgyártójának több mint a 40 százaléka 2023 harmadik negyedévében kínai ügyfelektől kapta a bevételeinek több mint 40 százalékát.
A kaliforniai Lam Research a bevételeinek közel felét az ázsiai országból szerezte. A Nikkei Asia szerint a kínai piac a Qualcomm, az Intel, a Tesla és az Apple tavalyi bevételének a 62, 27, 22 és 18 százalékát adta.
Ezek az adatok világosan mutatják, hogy az amerikai chipgyártó cégek miért próbálják annyira megtartani a kínai piacot. Az Nvidia vezérigazgatója, Jensen Huang december 6-án Szingapúrban elmondta, hogy cége együttműködik az amerikai kormányzati szabályozókkal, hogy továbbra is megfeleljen a követelményeknek. Eközben alternatív, kevésbé erős MI-chipeket kínál a kínai ügyfeleknek, amelyeket az idén piacra dobnak. Még ha az együttműködésről szóló állítások túlzók is, a vállalat törekvése a távol-keleti üzlet megnyerésére valódi. Az Nvidia a Reuters szerint a kínai MI-chippiac több mint 90 százalékát teszi ki, és az exportellenőrzés előtt bevételeinek mintegy ötödét az ázsiai országból szerezte. De a vállalat azon kísérlete, hogy betartja az amerikai korlátozásokat, miközben alacsonyabb szintű chipeket kínál a kínai kereslet kielégítésére, valószínűleg nem fogja kielégíteni Peking MI-ipar ambícióit.
Pat Kissinger, az Intel vezérigazgatója szintén növeli a nyomást a Biden-adminisztrációra, azt állítva, hogy az amerikaikormány veszélyezteti az egyik legfontosabb politikáját, amely a chipgyártás visszahozatalát célozza az Egyesült Államokba.
A kínai vásárlók megrendelései nélkül az Intelnek kevesebb oka lesz arra, hogy az Ohióba tervezett óriásgyárakat és más hazai projektjeit megvalósítsa.
Tavaly júliusban az amerikai félvezetőipari szövetség nyilatkozatot adott ki, amelyben felszólította a Fehér Házat, hogy ne vezessen be további félvezetőexport-korlátozásokat Kínával szemben, azzal érvelve, hogy ez gyengítheti a tengerentúli félvezetőipar versenyképességét, megzavarhatja az ellátási láncot és veszélyeztetheti a kormánynak a hazai chipgyártásba történő hatalmas új beruházásait.
Mindazonáltal úgy tűnik, hogy
a demokrata adminisztráció eltökélt a fejlett kínai chipek exportjának és beruházásainak betiltásában, még ha annak végrehajtása nem is lesz könnyű.
A kongresszus által felhatalmazott amerikai–kínai gazdasági és biztonsági felülvizsgálati bizottság (USCC) egy nemrégiben kiadott jelentésében elismerte, hogy a fejlett chipberendezések távol-keleti exportjára vonatkozó amerikai ellenőrzések nem működtek teljes mértékben. Még mindig vannak kiskapuk.
A tilalom minden bizonnyal sok gondot okozott Kínának, de úgy tűnik, a Fehér Ház eléggé elfoglalt ahhoz, hogy megpróbálja bezárni ezeket a kiskapukat. Az amerikai chiptőkéért folyó kötélhúzásban Gina Raimondo kereskedelmi miniszter többször is figyelmeztette az amerikai vállalatokat (Nvidia, Intel), hogy a nemzetbiztonság nevében ne adjanak el Kínának MI-chipeket.
Az ázsiai ország számtalan gazdasági problémájával szemben a kínai elnök inkább az általa „magas színvonalú fejlesztésnek” nevezett politikai és intézményi reformokra épít. A közelmúltban Sanghajban tett látogatása során újra felelevenítette az úgynevezett „reform és nyitás” platformját, de valójában soha nem váltotta valóra ezt az ígéretét.
A neves kínai szociológus, Sun Liping arra figyelmeztetett,
hogyha a KKP nem hajt végre mélyreható politikai reformokat mintegy öt éven belül – többek között olyan kérdésekben, mint a párt és a kormány szétválasztása, a bíróságok tekintélyének megteremtése, valamint a szólás-, publikációs és sajtószabadság –, akkor annak elképzelhetetlen következményei lesznek. Wu Jinglian neves közgazdász nemrég hasonlóan nyilatkozott.
Semmi jele annak, hogy Hszi Csin-ping hallgatna ezekre a javaslatokra. Ehelyett eltökélt szándéka, hogy megvalósítsa a saját elképzelését a fejlődésről – ami a nyugati, különösen az amerikai tőke előretörését igényli a chipiparban. Meglátjuk, hogy ez a megközelítés megismétli-e a Made in China 2025 kampányának a hibáit. A KKP nemcsak a tőkéért versenyez az USA-val, hanem versenyt fut tehát az idővel is.
Ki nevet a végén?
Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint az amerikai chiptőke ragaszkodik ahhoz, hogy megkerülje a washingtoni korlátozásokat, erős feltételeket biztosítva a kínai csúcstechnológiai fejlesztéseknek, miközben fenntartja saját vállalati nyereségét. Ugyanakkor az ázsiai nagyhatalom a saját kutatás-fejlesztési (K+F) képességeivel öt-tíz év alatt képes lehet megelőzni az Egyesült Államokat az olyan területeken, mint a mesterséges intelligencia, és valóban kulcsszerepet játszhat a negyedik ipari forradalomban. Ezt a sikert a saját gazdasági problémáinak enyhítésére is felhasználná. Figyelembe véve Sun Liping professzor figyelmeztetéseit Kína intézményi és politikai kihívásairól, ez a forgatókönyv ma nem tűnik valószínűnek, mivel az amerikai kormány elszántan korlátozza a chipeket és a csúcstechnológiai beruházásokat.
Sokkal valószínűbb szcenárió a lassuló kínai gazdaság. Alternatív megoldásként az amerikai kormány képes megakadályozni, hogy a chiptőke megkerülje a kínai ellenőrzéseket, és más piacokat hozzon létre Indiában, Délkelet-Ázsiában és máshol. Eközben úgy tűnik, hogy Peking saját K+F képességei elérik a határaikat, éppen a nagy értékű chipek előállítására való képtelenség miatt – így Hszi Csin-ping „magas színvonalú fejlődés” elnevezésű koncepciója nagyrészt nem fog megvalósulni. Ez arra kényszerítheti Pekinget, hogy engedményeket tegyen a politikai reformok terén. Hosszú távon Kína a „közepes jövedelmű országok csapdájába” esés veszélyét hordozza magában.
Borítókép: shutterstock
