A mesterséges intelligencia jövőjéről szóló viták leggyakrabban a technológiai kockázatokra vagy az etikai dilemmákra koncentrálnak. Az Anthropic körüli botrány azonban egy sokkal prózaibb tényezőt hozott felszínre: a hatalmat. Amikor egy technológia hadászati stratégiai jelentőségűvé válik, az ellenőrzés nem a fejlesztőké többé. Az atombomba története már megmutatta, hogyan zajlik ez a folyamat.
Washington a stratégiai ágazatok támogatásán túl már részesedést is szerez bennük; a Pentagonhoz kötött új „gazdaságvédelmi egység” terve azt jelzi, hogy az amerikai iparpolitika új szintre léphet, ahol az állam tulajdonosként, finanszírozóként és portfóliókezelőként is fellép.
A legújabb iparági átrendeződések rávilágítanak arra, hogy a globális technológiai szektor és a nemzetbiztonsági érdekek egybeolvadása visszafordíthatatlan fázisba lépett.
Az Anthropic nemes egyszerűséggel beperelte a Pentagont, Pete Hegseth védelmi minisztert és még pár szövetségi szervezetet, amiért nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánították. Az egykor agyonsztárolt MI-cég nem enged az elveiből.
Ki dönt arról, mire használható egy mesterséges intelligencia? A fejlesztő magánvállalat, amely etikai kockázatot lát, vagy az állam, amely a nemzetbiztonságra hivatkozik? Az Anthropic és a Trump-kormányzat összecsapása döbbenetes választ adott: Washington saját, eddig agyonsztárolt beszállítóját minősítette hivatalosan kockázati tényezőnek.
Az amerikai elnök történelmi léptékű védelmi költségvetést kér a jövő évre. Elmélete szerint a pluszt a vámokból finanszírozná, mialatt megregulázná a hadiipari szereplőket is.
Pete Hegseth hadügyminiszter beszéde új korszakot nyit az amerikai hadiiparban és biztonságpolitikában. A Pentagon deregulációja, a termelés csúcsra pörgetése és a kongresszusi kontroll kiiktatása egyetlen célt szolgál: hogy az Egyesült Államok ismét úgy működjön, mintha háborúban állna.
Az amerikai hadiipari termelés abból indult ki, hogy a hadseregnek rövid, precíziós és high-tech háborúkat kell megvívnia. A jelenleg zajló globális konfliktusok azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítják: mindennél nagyobb szükség lenne a hagyományos fegyverzetre. Amiből még a kevesebbnél is kevesebb van raktáron.
A hagyományos amerikai fegyvergyártók eleve dominálják a globális piacot, az ukrajnai háború óta bekövetkezett fegyverkezési robbanás pedig minden eddiginél nagyobb bevételt termel a vállalatoknak. A háttérben azonban ugrásra készen várnak a fiatal trónkövetelő techcégek, amelyek most már nemcsak egy szeletet akarnak a tortából, hanem az egész tortát. Kitört a háború a Pentagon 1000 milliárdos költségvetéséért.
Az évtized nagy részében Kínát olyan „fenyegetésként” mutatták be, ami alapján az amerikai katonai tervezők kialakították Tajvan védelmi politikáját. Több százmilliárd dollárt költöttek Tajpej megsegítésére, pedig maga a földrajz, vagyis a sziget geológiai adottságai jelentik a legjobb védelmet.
A döntés az MI-t fejlesztő hadiipari cégek malmára hajtja a vizet, miközben a biztonság háttérbe szorul.
Az amerikai tengerészgyalogság elsőként tesztelt harci körülmények között egy hírszerzésre specializált generatív MI-t, amely sokkal gyorsabbnak bizonyult a korábbi manuális elemzési módszereknél. Azonban nem szabad elfelejteni: az MI gyakran téved.
Kiszivárgott Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter márciusban aláírt átmeneti stratégiai iránymutatása az Egyesült Államok katonai tevékenységét és prioritásait illetően. E szerint Kína és Tajvan védelme az elsőrendű kérdés, miközben az Oroszország jelentette fenyegetések elhárítását Európára bízzák.
Érdekes állítást tett az egyik amerikai portál: szerintük azon kasszasikerek egyharmada, amelyekben megjelenítik a katonaságot, a Pentagon támogatásával készülnek.
Az OpenAI és az Anduril közötti új partnerség alapjaiban változtatja meg a mesterséges intelligencia katonai felhasználásának jövőjét. A vezető MI-vállalat mindössze egy év alatt teljes fordulatot vett: a fegyverkezés és a hadviselés teljes tiltásától eljutott a csatatéren felhasználható MI-rendszerek fejlesztéséig.
A Pentagon hetedik éve nem tud elszámolni a teljes – most éppen 824 milliárd dolláros – költségvetésével, és 2018 óta egyetlen alkalommal sem felelt meg a törvényileg előírt ellenőrzéseknek. Bár tisztviselői előrelépésről beszélnek, és 2028-ra tiszta auditot tűztek ki célul, a kritikusok szerint a krónikusan átláthatatlan pénzgazdálkodás és a növekvő védelmi kiadások továbbra is aggasztók.
A még hivatalban lévő amerikai elnök mindent megpróbál, hogy egy utolsó, gigaösszegű fegyvercsomagot Ukrajnába juttasson, ám az idő nem neki dolgozik. Mire ugyanis elkészül a pakk, Trump valószínűleg már elfoglalja hivatalát.
A legutóbbi fegyversegélyek nagysága igen eltérő Izrael és Ukrajna esetében. Előbbi 3,5 milliárd, utóbbi 125 millió dollár értékben kap a háborúhoz szükséges haditechnikát Washingtonból.
Amennyiben valóban kitörne egy fegyveres konfliktus az Egyesült Államok és Kína között, Washington hetek alatt kifogyna a lőszerből. A hadihajók elleni rakéták például csak néhány napra elegendők. Aztán vége is lenne a háborúnak.
Ron Paul annak járt utána, hogy a Pentagon miért képes sokkal jobban költeni a pénzt, mint egy sikeres műveletet összehozni. A sikertelen Prosperity Guardian hadművelet és a katasztrofálisan szétesett gázai móló csak két példája a közelmúltbeli rendkívül költséges kezdeményezéseknek, amelyek nem voltak képesek elérni kitűzött céljaikat, bár kétségtelenül gazdagították a katonai vállalkozókat.
A második világháborús Truman-bizottság munkája adta az ötletet annak a hat amerikai szenátornak, akik egy vizsgálatfolyamat beindítását kérik a Szenátus elnökétől az amerikai hadiipari vállalatok ellen. Gyanújuk szerint súlyos visszaélések és túlszámlázások folynak a háttérben.
A washingtoni hadsereg legfelsőbb katonai mesterséges intelligenciával foglalkozó tisztviselői a héten ipari vezetőkkel találkoznak, hogy megvitassák a nagy nyelvi modellek és más újonnan megjelenő technológiák védelmi alkalmazási lehetőségeit. Bár nagy előnyhöz juttathatja őket a fejlesztés, a mesterséges intelligencia kockázatairól továbbra sem érdemes megfeledkezni.
A Pentagon felpörgette a fegyverszállítást Izraelbe, és – az ukrán rendelésekkel ellentétben – igyekszik minden kérést azonnal teljesíteni.
Az USA becslése szerint Peking 2030-ra már több mint 1000 nukleáris robbanófejjel fog rendelkezni.
A Pentagon rövidesen több ezer, pilótát nem igénylő repülőgépet tervez beszerezni. Emberi vezető helyett a mesterséges intelligencia irányítja majd a gépet. Az okosgépek nem csupán hatékonyak és biztonságosabbak, de töredékébe kerülnek a modern ember által vezetett harcászati repülőgépeknek.
Ukrajnába érkeznek valamikor a Kijev által követelt legújabb csodafegyverek, amelyek „eldönthetik a háború sorsát”. Hány F–16-os, mikor állhat hadrendbe, és miért ennyire nehézkes az ukrán pilóták kiképzése?
Már áprilisban Richard Haass és Charles Kupchan a leghitelesebb bizonyítékokkal próbáltál igazolni: Oroszországnak végül – igaz politikai és területi engedményekkel – hamarosan el kell jutnia egy békeszerződésig. A Rand és a Pentagon szivárogtatása után újabb agrumentum: már az amerikaiaknak is elege van a háborúból. Elemzésükben szó esik arról is arról is – hogyan azt a Makronóm korábban megírta – , hogy az egész háborúskodásnak Ukrajna után Európa a legnagyobb vesztese.
A május végi oroszországi támadásokhoz a Nyugat által Ukrajnába küldött fegyvereket használták. Ezt a Pentagon határozottan megtiltotta. Mégis megtörtént. Ki a felelős?
A SpaceX megkapta az USA védelmi minisztériumának ukrajnai műholdkapcsolat-szerződését.
A feszültség a világban nem hagyott alább május hónapban sem. Az orosz–ukrán háborúban még jelei sincsenek megállapodásnak, a Távol-Keleten pedig izzik a légkör.
