Ukrajna két hét alatt lövöldözi el azt, amit az USA egy év alatt gyárt. A vállalatok nem bírnak az igényekkel, a készletek kimerülnek, pont akkor, amikor az ukránoknak a legnagyobb szüksége lenne rá.

Már a nyár elején kiderült, hogy az Egyesült Államok hadiiparában finoman szólva is fennakadások vannak az Ukrajnába szinte számlálatlanul küldött fegyver- és lőszermennyiség miatt. Kijev ellenállása gyakorlatilag a nyugati haditechnikától függ, az ellátmányok biztosításában pedig kétségtelenül az USA a főszereplő. A Javelin és Stinger rakétarendszerek készletei már hónapokkal ezelőtt rohamosan apadni kezdtek, s bár Lloyd Austin védelmi miniszter mindenkit igyekezett megnyugtatni, hogy ez nem jelenti az USA védelmi képességeinek csökkenését, a gyártó Raytheon vállalat főnöke, Gregory Hayes azonnal motyogott valamit az ellátási láncok összeomlásáról és az alkatrészhiányról. Hayes akkori kalkulációi szerint az elajándékozott készletek helyére leghamarabb 2023-24-re tudnak kielégítő mennyiséget biztosítani.

Az utolsó töltényig

A helyzet mostanra súlyosbodott – és nem csak a rakéták terén. Óriási gond van az Ukrajnában nagy favoritnak számító 155 milliméteres (M777) lövegekhez való lőszerek frontján is.

Az USA-ban a gyártás évi 30 ezer darabra rendezkedett be, de kiderült, hogy ezt a mennyiséget az ukránok két hét alatt elhasználják.

Belső források szerint vannak olyan fegyverrendszerek, amelyből a Pentagon már nem hajlandó többet küldeni Ukrajnába, mivel a készletek drasztikus csökkenése saját védelmi politikájának mondana ellent.

Bár Biden biztosította Zelenszkijt a folyamatos ellátásról, a gyakorlat nem minden esetben tudja követni a sajtónak szánt lózungokat. A megoldást a mennyiségi problémára a minőség csökkentése jelentheti, vagyis a legfontosabb haditechnikai eszközöket régebbiekre és kevésbé hatásos típusokra kell cserélni. A 155 milliméteres lövedékeket használó lövegeket például 105 milliméteresekkel lehetne kiváltani – igaz, azoknak jóval kisebb a hatótávolsága.

Hibafaktor

A probléma alapvetően az, hogy a kimerülőben lévő készletek fegyvereire egyszerűen nem volt kereslet (a Pentagon évtizedeken át nem rendelt annyit, hogy megérje nagy mennyiségben gyártani), így a vállalatok csökkentett kapacitású gyártásra álltak át a kisszámú külföldi megrendelés kielégítésére. A helyzetet nehezítette a védelmi minisztérium kusza, bürokratikus beszerzési rendszere, valamint az az amatőr hiba, hogy bizonyos alkatrészekre mindössze egyetlen beszállítóval kötöttek szerződést, így az ellátási lánc biztonsága a nevetségesség határát súrolta. Ehhez hozzáadódik a szakképzett munkaerő hiánya, mint globális jelenség, és már kész is a tökéletes recept a tehetetlenségre.

Az ellentmondás Biden szavai és a valóság között egyből tetten érhető a már említett Raytheon által gyártott, vállról indítható Stingerek kapcsán. A precíziós rakéta az egyik legfontosabb eszköz volt az ukránok kezében az orosz páncélozott harcjárművek elleni küzdelemben,

az USA a készleteiből mintegy 10 ezer darabot küldött eddig, ami csak addig hangzik jól, amíg ki nem derül, hogy az éves gyártás mindössze 800 darab körül mozog,

vagyis az Egyesült államok 10 évnyi készletét ajándékozta el, megnyugtató utánpótlás nélkül.

A koktél sose fogyhat el

A Pentagon természetesen a leghatározottabban visszautasítja azt a felvetést, hogy fogyóban lennének a készletei. (A fegyvergyártók szava ebben az esetben ezek szerint nem számít, ők valószínűleg nem ismerik pontosan a saját kapacitásukat.) Jessica Maxwell szóvivő azzal hárított, hogy az Ukrajnába küldött szállítmányok a hazai fegyverrendszereknek egyfajta mixét alkotják, vagyis mindenből küldenek elfogadható mennyiséget, így ez semmilyen formában nem okoz problémát az USA hadiiparának. Ezt így, szemrebbenés nélkül sikerült elmondania, majd komikus módon azt is hozzátette, hogy a Pentagon együttműködik a hadiipari cégekkel a kimerült készletek mihamarabbi pótlása ügyében.

Minden mellébeszélés ellenére az amerikai hadiipar jelenleg eszeveszetten kapar annak érdekében, hogy a súlyos hiányt mihamarabb pótolja. Ukrajna számára pedig – amennyiben a tengeren túli nagybácsi mégsem tudna elegendő zsákot küldeni – jelenleg Dél-Korea tűnik ideális piacnak, amelynek hadiipari kapacitása hosszabb távon jóval nagyobbnak és biztonságosabbnak tűnik, mint az amerikai partnereké. Ettől persze egyedül Dél-Korea lenne maradéktalanul boldog, Amerika már nem annyira, de a fenenagy önzetlenségben biztosan nem sértődik meg. Hiszen messze földön vívott háborújával a saját jövőjébe fektet be.

Fotó: MTI/EPA
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.