Munkaerőhiány, a termelési kapacitás szűkössége, az ellátási láncok összeomlása: okok, amelyek miatt előbb-utóbb nagy baj lehet az ukrán fegyverszállításokból.

A Financial Times friss cikkében az Ukrajnába küldött fegyverszállítmányok és lövedékek pótlásával kapcsolatos nehézségekre hívja fel a figyelmet. A probléma nem csak az USA-ban, hanem számos európai országban is érezteti hatását, rámutatva egy riasztó jelenségre: a hadseregek és a kormányok a leggyorsabban a hagyományos fegyverekből és a lőszerekből fogynak ki, vagyis pontosan abból, amiből az orosz-ukrán háborúban a legnagyobb mennyiségben lenne szükség.

Az Ukrajnának adományozott fegyverek és lőszerek pótlása tulajdonképpen sehol nincs megoldva. A tüzérségi lövedékek hiánya, az utánpótlás mellőzése a stratégiai gondolkodás teljes megváltozását, egyben abszurd elkényelmesedését is jelzi.

A munkaerőhiány, a termelési kapacitás nehézkessége és az ellátási láncok súlyos akadozása mellé időnként hihetetlen amatőrség is párosul: ilyen volt a Pentagon átláthatatlan és bürokratikus eljárásrendje a beszállítói szerződésekkel kapcsolatban, valamint az az értelmezhetetlen tény, hogy a kritikus alkatrészek gyártásával kapcsolatban általában egyetlen vállalattal kötöttek szerződést.

A mentalitás nem új, hiszen a hidegháború végével átrendeződött világrend elbizakodottá és lustává tette a Nyugatot. A high tech-fétisben lubickoló védelmi minisztériumok egyszerűen kezdtek megfeledkezni a hagyományos háborúk alappilléreiről, többek között arról, hogy a meglévő készletek utánpótlási rendszerét biztosítani kell, mert jó dolog, ha van miből kilőni, csak az nem, ha nincs mit. Jamie Shea, a NATO volt főtitkár-helyettese a mostani helyzetet egyenesen az 1915-ös lövedék-válsághoz hasonlította, amikor a brit készletek kimerülése és az utángyártás megoldatlansága Herbert Asquith miniszterelnök bukásának egyik legfontosabb tényezőjévé vált.

Az a veszély persze nem fenyeget, hogy a nyugati tömb Ukrajna miatt ki fog fogyni a fegyverből vagy a lőszerből.

A NATO tagországok védelmi költségvetésének emelése, a hadiipari projektek be- és újraindítása garanciát nyújtanak a jövőre nézve, ám a jelen problémái az elmúlt évtizedekre utalnak vissza, amikor a Nyugat nem vett rész olyan jellegű és olyan fegyverzetet igénylő konfliktusokban, ahol a tüzérségi eszközök ennyire súlyosan domináltak volna. Az egész hozzáállás most csap vissza. Hirtelen minden ország olyan alkatrészeket és fegyvereket keres, amiket ők maguk ítéltek feleslegesnek, elavultnak és nélkülözhetőnek, közben pedig azzal kell szembesülniük, hogy az Ukrajnának ajándékozott készletek pótlását nem tudják időben megoldani.

A Nyugat éppen most próbálja meg átértelmezni mindazt, amit a modern háború természetéről gondolt. Pedig annak egyik legfontosabb szabálya még mindig a meglévő készletek utánpótlásának közhelyéről szól. Tragikus, hogy éppen ezt kell újra megtanulni.

Fotó: MTI/AP/LIBKOS
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.