Ukrajnába érkeznek valamikor a Kijev által követelt legújabb csodafegyverek, amelyek „eldönthetik a háború sorsát”. Hány F–16-os, mikor állhat hadrendbe, és miért ennyire nehézkes az ukrán pilóták kiképzése?

Ahogy telnek a hónapok, Zelenszkij elnök újra és újra megnevez egy „háború menetét megfordító” csodafegyvert. Tette ezt a HIMARS rendszerekkel vagy a Leopard harckocsikkal, amelyek az eddig óriási csalódást okozó ellenoffenzíva során mégsem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Jelenleg az F–16-os vadászrepülőkön van a sor. Bár több európai állam rendelkezik a fegyverekkel, miután amerikai gyártmányról van szó, átadásukhoz az USA ámenje hiányzott.

Az áldást a napokban végre megkapták, Zelenszkij elnök pedig azonnal turnéra indult, hogy a lehető legtöbb repülőt kicsikarja a szövetségeseiből.

Miután Hollandia és Dánia is rábólintott a gépek átadására, Zelenszkij örömében egy rendkívül kellemetlen bakit követett el: az X-re kiírt posztjában megköszönte Dániának, hogy 19 vadászrepülővel támogatják a háborút, Hollandiának pedig azt, hogy 42 repülőjüket adják át Ukrajnának. Ez utóbbit a holland kormány kénytelen volt helyesbíteni, hangsúlyozván: ők nem azt mondták, hogy 42 gépet adnak át, hanem azt, hogy összesen 42 gépük van, és nem tudják még, mennyit tudnak nélkülözni.

A powerful and very fruitful day.

I thank @MinPres Mark Rutte, his entire team, and the Dutch people for the decision on F-16s for Ukraine. Our warriors will receive 42 great combat aircraft.

I thank @Statsmin Mette Frederiksen and the entire country of Denmark, as well as each…

— Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) August 20, 2023

Nem tudni egyelőre, hogy a most beígért szállítmányok mikor jutnak el majd Ukrajnába, de nagy valószínűséggel a jövő év első felénél hamarabb nem várhatóak. A holland és a dán haderő egyaránt az F–35-ös flottájára vár a haderőfejlesztés jegyében, amíg az meg nem érkezik, nyilván nem tudják nélkülözni saját hadseregük gépeit. A hollandoknál egy huszonnégy gépből álló század gépcseréje csak jövő évben fejeződik be teljesen. Van tizenkét kétüléses F–16-osuk, de azok a kiképzőgépek lesznek (Dániában és Romániában folyik majd az ukrán pilóták betanítása), a maradék hat gépet pedig már régen odaígérték egy amerikai magáncégnek.

Újabb akadályok

Komoly problémát jelent az ukrán pilóták kiképzése is. Harmincketten fognak majd bele az F–16-osok technikájának elsajátításába, ám közülük csak nyolcan beszélik olyan szinten az angol nyelvet, hogy ezt azonnal megkezdhessék, amint a Pentagon lámpája zöldet jelez.

A többieket egyelőre nyelvtanfolyamra küldik, így eleve késleltetve tudják elkezdeni betanításukat, amely alapból 3-6 hónapnyi időt vesz majd igénybe – az ukrán pilóták kvalitásaitól függően.

További problémát fog okozni a vadászrepülők javításának és szervizelésének kérdése. A The Economistnak nyilatkozó légierő-szakértő szerint a karbantartás nagyobb gondot fog okozni, mint a pilóták kiképzése. Véleménye szerint az ukrán kiszolgáló személyzet kiképzése nagyjából egy évet vesz majd igénybe, mégpedig polgári vállalkozások segítségével, miután az európai országok légierő-kapacitásait a saját hadseregüknek rendelt F–35-ösök érkezése teljesen leköti majd. A karbantartó egységeket a repülőbázisokhoz hasonlóan csak szétszórva lehet majd Ukrajnában telepíteni, elkerülve, hogy az oroszok egyetlen célzott csapással esetleg meg is semmisítsék a flottát. Ez megoldható a gyakorlatban, ugyanakkor rendkívül megbonyolítja a logisztikát és egekbe löki annak költségeit.

Mit ér a fegyver töltény nélkül?

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy a vadászgépeket mivel szerelik majd fel a nyugatiak. Ukrajna határozott és régi vágya (követelése), hogy nagy hatótávolságú rakétákat kapjon. Az F–16-osokra elméletben tulajdonképpen bármi felszerelhető, sőt: kifejlesztésük éppen azért történt majd ötven évvel ezelőtt, hogy a precíziós bombákat akár nagy távolságokból, az ellenséggel és a célponttal való közvetlen kapcsolatfelvétel nélkül is célba tudja juttatni.

Ám a Nyugat éppen ezeket a fegyvereket nem akarja Ukrajna kezébe adni. Az már jól látszik, hogy Kijev az ellenoffenzíva befagyását oroszországi területek támadásával akarja kompenzálni. Washington számtalanszor felhívta rá a figyelmet:

nem támogatják Ukrajnát abban, hogy Oroszországot támadja, a fegyvereket kizárólag az ukrán területek visszaszerzésére és védelmére küldik.

(Más kérdés, hogy az amerikai kormány nem kíván beleszólni, Kijev milyen módon akarja megnyerni a háborút, de azzal valószínűleg a Pentagonban is tisztában vannak, hogy néhány Moszkva elleni dróntámadástól Putyin nem lengeti majd a fehér zászlót, sőt…)

Miután egyelőre sem Washington, sem Németország (utóbbi mindig megvárja az USA-t, és csak azután küld hasonló fegyverzetet, vagy csak megígéri és nem küld) nem hajlandó nagy hatótávolságú rakétákat biztosítani, az ukrán F–16-osoknak a kelleténél is közelebb kell majd repülni egy pontos célzáshoz, egészen addig, ahol már várni fogják őket a MiG–29-esek, amelyek viszont sokkal fejlettebb radarral rendelkeznek, így hamarabb tudnak támadást indítani az amerikai gépek ellen.

A légiharc döntő része a pilóták szemének már lényegtelen. A kritériumok éppen a minél nagyobb hatótávolság fokozása felé tolódnak – ebben pedig az oroszok állnak jobban. Tény persze, hogy a morál szempontjából jót tesz a felajánlás Ukrajnának. De az elmúlt másfél év alatt sokszor láttunk már csodafegyvernek kikiáltott nyugati haditechnikát, amelyekről rövid időn belül kiderült, hogy nem változtatják meg a háború menetét. Az F–16-osok kérdésénél ezért sokkal lényegesebb, hogy milyen hatótávolságú fegyverzettel lesznek felszerelve.

Kapcsolódó:

Fotó: 123RF