François Hollande volt francia elnök határozottan megkérte Emmanuel Macront, hogy fogja be a száját, ha az ukrajnai háborúról van szó. A francia titán persze nem hallgatott a szóra.
Az Economist újévi interjújában már nyoma sincs az ukrán elnök derűlátásának. Zelenszkij nem enged a teljes győzelem elképzeléséből, de érezhetően csalódott és dühös.
Zelenszkij megcáfolja az ukrán hadsereg parancsnokát, indoklás nélkül kirúgja a különleges erők főnökét, végül lehazugozza a nyugati médiát. Valahol valami eltört az ukrán kommunikációban, pedig eddig sem volt túl diplomatikus.
Valerij Zaluzsnij tábornok szokatlanul őszinte szavakkal beszélt az ellenoffenzíva hiábavalóságáról, az USA fegyverszállítási késlekedéséről és arról, hogy a helyzet kezd az I. világháború lövészárok-háborújára hasonlítani. Az pedig egyet jelent Oroszország győzelmével.
Munkaerőhiánnyal, a belső fogyasztás összeomlásával és költségvetési problémákkal kell szembenéznie a háborúzó országnak. Sikerül-e zökkenőmentesen átállni a háborús gazdaságra, vagy elkerülhetetlen az összeomlás?
A lap vezércikke azt tanácsolja, hogy a Nyugat felejtse el egy kicsit az ukrán újjáépítésre vonatkozó magasztos terveket és a százmilliárdokkal való dobálózást, inkább koncentráljon a legújabb nyugati iránymutatásra, amely már azt mondja: ez egy végtelen háború lesz. Mert annak kell lennie, mindegy, milyen áron.
Az ukrán elnök szerint a menekülteket nem érdemes felidegesíteni, mert annak csúnya vége lesz a nyugati országok számára.
Készleteket halmoz fel Peking vagy csak tartalékot növel? Ha felhalmoz, miből és mennyit? Klasszikus hidegháborús vagy valódi fegyveres konfliktusra készül?
Rendkívül kellemetlen lehet, amikor a haladó szellemiségű liberális újságíró összegyűjti egy cikkben, kik is a nyugati narratíva kisebbségben lévő ellenségei, „Putyin hasznos idiótái”, majd amikor végez, kiderül, hogy valójában a világ nagyobbik része az – így írása végére saját maga válik kisebbséggé és idiótává.
A ma száz esztendős Henry Kissinger még mindig hiszi, hogy az emberiség képes tanulni a hibáiból. Igaz, katasztrófák árán, de képes.
„Körömszakadtáig ragaszkodunk valamihez, aminek egyáltalán nem gondoljuk végig a politikai következményeit” – mondja a volt külügyminiszter az USA világrendszemléletéről.
Ukrajnát nem Oroszország miatt, hanem azért kell felvenni a NATO-ba, hogy ne kezdhessen ámokfutásba, és kontroll alatt lehessen tartani – véli minden idők legeredményesebb külügyminisztere.
Egy 1. világháborút megelőző klasszikus pillanatban vagyunk, ahol a legkisebb tévedés is katasztrofális következményekkel járhat – mondta a külügyi legenda egy friss interjúban.
