Valerij Zaluzsnij tábornok szokatlanul őszinte szavakkal beszélt az ellenoffenzíva hiábavalóságáról, az USA fegyverszállítási késlekedéséről és arról, hogy a helyzet kezd az I. világháború lövészárok-háborújára hasonlítani. Az pedig egyet jelent Oroszország győzelmével.

A The Economistnak adott interjút Valerij Zaluzsnij, az ukrán hadsereg főparancsnoka. A téma hónapok óta aktuális: az eredetileg tavaszra hirdetett, majd nyár végére halasztott ukrán ellenoffenzíva – amelyhez a Nyugat óriási reményeket fűzött, a sikerekkel igazolva eddigi segélyezési programjának és fegyverszállításainak létjogosultságát – katasztrofális kudarccal végződött. Az ukrán erők gyakorlatilag egy 15-20 kilométeres szakaszon toporognak, az előrenyomulási próbálkozások rendre kudarcot vallanak, az oroszok pedig védekezésből ellentámadásba lendültek.

Mindez természetesen kihat mind a nyugati politikai döntéshozatalra, mind a közvélemény hangulatára. Az ukrán kudarcokkal párhuzamosan kitört izraeli háború ráadásul teljesen átírta a média napirendjét is: Kijevről és Zelenszkijről elterelődött a figyelem, és azt már Ukrajnában is érzik, hogy az események menete a támogatások tekintetében is a lehető legrosszabb irányba halad.

Technológiai patthelyzet

Zaluzsnij szerint azért fagytak be a frontvonalak, mert a szembenálló felek elérték azt a technológia szintet, amely patthelyzetet teremtett. Normális esetben – véli a főparancsnok – négy hónap alatt teljesen el kellett volna foglalniuk a Krímet, a csapatainak pedig alsó hangon napi 30 kilométert kellett volna előrenyomulnia. Ehelyett az ukránok aknamezőkön ragadtak, a nyugattól kapott haditechnikai eszközöket pedig az orosz drónok tizedelik. Másfelől:

a frontra vezényelt csapatok zöme újonc besorozottakból áll, akik hiába kapják meg a modern haditechnikát, tapasztalatlanságuk miatt nem képesek kiaknázni az azokban rejlő lehetőségeket.

Zaluzsnij saját bevallása szerint először azt hitte, hogy vagy az alakulatok parancsnokaival, vagy azok harcoló katonáival van probléma, ezért ide-oda vezényelte őket, bízva abban, hogy változik a hadiszerencse. Csak később jött rá, hogy alapvetően mindkét oldalon a haditechnikai eszközök azok, amelyek felelősek a kialakult helyzetért. Ebben is kiemelkedő szerepet játszanak a drónok, amelyek egyszerre szemmel tartják és támadják is az ellenséget – ukrán és orosz részről egyaránt. „Az egyszerű tény az, hogy mi mindent látunk, amit az ellenség tesz, ők pedig mindent látnak, amit mi teszünk. Ahhoz, hogy a patthelyzetből kimozduljunk, valami olyan forradalmi újításra lenne szükség, mint annak idején a lőpor feltalálása volt” – mondta a tábornok, hozzátéve: ezúttal nem is egy új találmány kellene, hanem a már meglévő technológia (drónok, elektronikus hadviselés, elhárító rendszerek, aknamentesítő eszközök) kombinálására és összehangolt támadására. „Jobban ki kellene használnunk az új technológiák erejét” – fogalmazott.

A Nyugat túl lassú

Zaluzsnij hangsúlyozta: nem minősíteni akar, csupán a tényeket közölni, de az igazság az, hogy a nyugati szövetségesek túlzottan óvatoskodnak az új fegyverrendszerek küldésével. Joe Biden amerikai elnök az orosz invázió kezdetekor azt a célt tűzte ki, hogy Ukrajna ne szenvedjen vereséget, de az USA se kerüljön konfrontációba Oroszországgal. Ez azt eredményezte, hogy a Nyugat által szállított fegyverek elegendők Kijevnek a háború folytatásához, de soha nem annyira, hogy meg is nyerje azt.

A nagy hatótávolságú fegyverek késleltetett szállításával – véli az ukrán főparancsnok – a Nyugat lehetővé tette Oroszországnak, hogy átcsoportosítsa a csapatait és kiépítse védelmi vonalait. „Ezek a rendszerek tavaly kellettek volna, de csak az idén érkeztek meg. Hasonló a helyzet a jövőre esedékes F–16-osokkal. Akkor már kevésbé tudjuk hasznát venni, amikor az oroszok feljavítják a légvédelmüket. Most lett volna rájuk szükség” – mondta.

Morál és technológia

Az ukrán főparancsnok meglehetősen pesszimista azzal kapcsolatban, lesz-e mindent eldöntő áttörés a háborúban belátható időn belül. Mint mondta, semmi jele annak, hogy akár a drón-, akár az elektronikus hadviselés forradalmi az áttörés küszöbén állna. Ebből az következik, hogy Ukrajna beleragad egy hosszú konfliktusba, amelyben el kell ismernie, hogy Oroszországnak van előnye. Ragaszkodik ugyanakkor ahhoz, hogy Ukrajnának nincs más választása, mint folytatni a kezdeményezést, és továbbra is támadni – még akkor is, ha naponta csak néhány négyzetmétert tud elfoglalni.

Ez azonban gyakorlatilag lövészárok-háborút jelent, amelyre – és ezt Zaluzsnij pontosan tudja – embermennyiségben Oroszország igen, de Ukrajna nincs már felkészülve. Bár a főparancsnok szerint egyelőre van elég embere (valójában az ukrán hadsereg besorozott és kényszersorozott tagjainak az átlagéletkora már 43 év), minél tovább tart a háború, úgy fogynak el a katonákkal együtt a remények is.

„Meg kell találnunk a megoldást, és gyors győzelemre kell felhasználnunk. Mert előbb-utóbb azzal fogunk szembesülni, hogy egyszerűen nincs elég emberünk a harchoz” – mondta a tábornok.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Ukrán katonák egy lövészárokban (MTI/EPA/George Ivancsenko)