Zelenszkij egy kicsit megfenyegette a Nyugatot

Szerző: | 2023. szeptember. 13. | Háború, Kiemelt

Az ukrán elnök szerint ha Európa lassít a segélyezési rendszerén, a menekültek viselkedése kiszámíthatatlanná válhat.

A The Economistnak adott interjút Volodimir Zelenszkij, amelyben igyekezett megmagyarázni néhány olyan dolgot, amelyet egyre kevesebben értenek.

Az ukrán elnök jól érzi, hogy a kiterjesztett PR-ra most igen nagy szüksége van. A várva várt ukrán ellenoffenzíva olyannyira nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hogy egyre erősödnek azok a nyugati hangok, amelyek a háború diplomáciai rendezését szorgalmazzák a fegyverek további dörgése helyett.

Zelenszkij nem szeret egy elhúzódó háborúra gondolni, de készen áll arra, hogy a gyors győzelem esélye az ellenoffenzíva araszolásával elillan. Mint az Economist megjegyzi, egy évvel ezelőtt az ukrán ellentámadás sikereitől visszhangzott minden, az akkori eufóriának azonban most nyoma sincs, a sikertelen offenzíva komorrá és idegessé tett mindenkit az ukrán vezetésben.

Ami azt illeti, nem csak ott, hanem a nyugati támogatók között is. Zelenszkij kezdi érteni, hogy a Nyugat legismertebb klisémondatát, az „addig támogatjuk Ukrajnát, ameddig csak szükséges” közhelyes panelt nem csak egyféleképpen lehet értelmezni. Szerinte eljött a pillanat, amikor a Nyugat szavai és cselekedetei kezdenek szétcsúszni egymástól, az ígéretek pedig már nem hangzanak olyan őszintén, mint egykor.


Putyin akkor is veszíteni fog

Zelenszkij tisztában van vele, hogy amennyiben a nyugati támogatás elapad, Ukrajna azonnal elveszíti a háborút, egyébként is haldokló gazdasága pedig menthetetlenül összeomlik. Mint annyiszor a háború kitörése óta, ismét érzelmi revolverezéssel próbál meg hatni a közvéleményen keresztül a döntéshozókra, figyelmen kívül hagyva egyébként, hogy egyre több országban (az USA-ban is) a szavazók egyre nagyobb százaléka véli úgy, az ukrajnai háborúnak nem lesz fegyveres megoldása, ezért át kell gondolni a Kijevnek biztosított támogatások struktúráját.

Ha nem Oroszországgal vagy, akkor Ukrajnával. Ha nem Ukrajnával, akkor Oroszországgal. Ha szövetségeseink nem segítenek nekünk, az azt jelenti, hogy Oroszországot segítik

– fogalmaz az elnök, pedig az ehhez hasonló kijelentésekkel már kihúzta a gyufát az amerikaiaknál a NATO-csúcson.


Az elnök szerint hiába játszik Putyin arra, hogy egy lemorzsolódási háborúban kivéreztesse Ukrajnát, ezzel pedig nyomást gyakoroljon a Nyugatra a segélyek csökkentése vagy megszüntetése ügyében. Mint mondja, az orosz elnök még mindig nem érti, hogy egy hosszú háborúban veszíteni fog, egyszerűen azért, mert nem fogja elbírni a gazdasági nyomást. Ami pedig Putyin támogatottságát illeti, az hamar el fog illanni, amikor az oroszok rájönnek, hogy hadseregük nem képes őket megvédeni az ukrán dróntámadásoktól.


Érzelmi alapú zsarolás

Zelenszkij maga is elismeri, hogy a nyugati támogatások nagy részét a közvélemény emocionális manipulálásával érték el. „A kormányok meggyőzésének legjobb módja, ha a médián keresztül gyakorlunk nyomást rájuk. Az emberek elolvassák, az alapján döntést hoznak, majd presszionálják a saját államuk vezetését” – mondta, arra a tényre utalva, hogy a politikusok a közvélemény hangulata miatt kezdték el a fegyversegélyek küldését. Az elnök szerint a további segélyek elapadása nemcsak az ukránokat, hanem a nyugati szavazókat is feldühítené, és soha nem bocsátanák meg kormányuknak, ha az magára hagyná Ukrajnát.

Trumppal kapcsolatosan is meglehetősen furcsa eszmefuttatást mutatott be: értelmezésében ha az exelnök újra nyerne a választásokon, soha nem támogatná Vlagyimir Putyint. Szerinte az „erős amerikaiak ilyet nem tennének”.

(Trump soha nem mondott olyat, hogy Putyint támogatná, mindössze annyit, hogy a lehető leggyorsabban véget vetne a háborúnak.)

Ami Európát illeti, kijelentette: nagyon reméli, hogy az EU nemcsak folytatja Ukrajna segélyezését, hanem még idén megkezdi a tárgyalásokat a csatlakozási folyamatról. Szerinte ez növelné a morált Ukrajnában, erőt adna az embereknek a háború folytatásához.

A morál annyira fontos szerinte, hogy a jelenlegi offenzívában már néhány kilométeres előrehaladást is sikerként lehet eladni. Zelenszkij úgy fogalmazott (mi mást mondhatna?): a nagy áttörés még mindig bekövetkezhet a fronton, és ha eléggé meg tudják bontani a védelmi vonalakat, az oroszok egyszerűen menekülőre fogják majd.


Megváltozott narratíva

A nyugati panaszáradat kapcsán, amely az ukrán ellenoffenzíva kvázi befagyása miatt indult meg Kijev felé, Zelenszkij némileg diplomatikusabban fogalmazott külügyminiszterénél. Mint mondta, az ukrán vezetés számára az élet a legfontosabb, ezért olyan óvatos az előrenyomulás.

(Az eddigi magyarázatok között szerepelt már az időjárás, a nyugati fegyversegélyek késlekedése, de még a sűrű aljnövényzet is.)

A katonáknak kerülnie kell a közvetlen összecsapásokat, ha nem így tennének, már több ezres áldozati listája lenne az ellenoffenzívának. „Ez a különbség köztem és Putyin között: neki nem számít az emberélet” – dicsérte meg magát az ukrán elnök.

Zelenszkij egyébként ügyesen váltott narratívát menet közben: míg az ellenoffenzíva kezdete előtt gyors és sorsfordító győzelemről beszélt, most úgy fogalmaz, hogy „a győzelem nem holnap vagy holnapután jön el”. Ez a háború nem egy film: Ukrajna el fogja érni céljait, de ehhez folyamatos nyugati támogatásra van szüksége. Az ukránokkal ellentétben – véli az elnök – az oroszok rengeteg embert veszítenek, ez pedig azt jelenti, hogy a háborúból sem jönnek ki győztesen.


Ízléstelen fenyegetés

Az interjú végére az ukrán elnök érezhetően nem bírt uralkodni magán, és szó szerint megfenyegette a Nyugatot. Szerinte a nyugati segélyek csökkenése csak meghosszabbítaná a háborút, ez pedig a szövetséges államoknak is nagy gondot okozna.

Nem lehet megjósolni, hogy az európai országokban élő ukrán menekültek milliói hogyan reagálnának arra, ha hazájukat magára hagynák. Az ukránok általában nagyon hálásak azoknak, akik menedéket nyújtottak nekik. Ám Európa számára csúnya véget is érhet a történet, ha ezek az emberek azt érzik, hogy sarokba szorítják őket– vázolta fel a lehetőséget az elnök, akit tavaly a Time magazin az év emberének választott.

Fotó: MTI/EPA/Ritzau/Mads Claus Rasmussen

Ezek is érdekelhetnek

trend

[monsterinsights_popular_posts_widget]

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn