A gazdag országok óriási összeget, évi 100 milliárd dollárt ígértek a globális felmelegedés hatásainak csökkentésére. A Reuters utánajárt, és sok megmagyarázhatatlan dolgot talált, például miképp csökkentheti a globális felmelegedést egy film, egy szálloda, egy csokoládébolt vagy éppen egy szénerőmű.

Olaszország dedikált zöldpénzekből egy kiskereskedőnek segített csokoládé- és zseléboltokat nyitni Ázsia-szerte, 4,7 millió dollárért.  Az Egyesült Államok 19,5 millió dollár kölcsönt ajánlott fel a Marriott szállodai franchise fejlesztőinek egy haiti tengerparti szálloda-bővítéshez. Belgium támogatta a La Tierra Roja című filmet, egy szerelmi történetet, amely az argentin esőerdőben játszódik. Japán pedig egy új szénerőművet finanszíroz Bangladesben és egy repülőtér-bővítést Egyiptomban.

És ez csak pár olyan projekt, amit a Reuters tudósítója sem tud megmagyarázni, miképp is csökkentik majd a globális felmelegedést. Mindenesetre a négy ország elköltött ezekre 2,6 milliárd dollárt az úgynevezett klímafinanszírozásnak számolt büdzséből, amely támogatásokkal, kölcsönökkel, kötvényekkel, részvénybefektetésekkel és egyéb hozzájárulásokkal a fejlődő országok kibocsátásának csökkentését és a felmelegedő világhoz való alkalmazkodást hivatott segíteni.

A fejlett államok ígéretet tettek arra, hogy összesen évi 100 milliárd dollárt fordítanak e cél elérésére, amit a 2015-ös párizsi klímatárgyalások során meg is erősítettek.

Bár egy szénerőmű, egy szálloda, csokoládéboltok, egy film és egy repülőtér-bővítés nem tűnik előremutató erőfeszítésnek a globális felmelegedés leküzdésére, de semmi sem akadályozta meg a finanszírozó kormányokat abban, hogy a programba beszámítsák és jelentsék ezeket az Egyesült Nemzetek Szervezetének. És ezzel 

semmilyen szabályt nem szegtek, mivel a vállalás nem tartalmazott hivatalos iránymutatást arra, hogy mely tevékenységek számítanak klímafinanszírozásnak. 

Az ENSZ éghajlatváltozási titkársága azt mondta a Reutersnek, hogy maguknak az országoknak kell eldönteniük, hogy bevezetnek-e egységes szabványokat, igaz, a fejlett államok ellenálltak ennek.

A négy ország hangosnak védte a programjait. A japán tisztviselők az energia- és repülőtéri projekteket zöldnek tartják, mert tisztább technológiát vagy fenntartható funkciókat tartalmaznak az eddigieknél, miközben a világ már az alternatív energiaforrásokra tér át. Egy amerikai tisztviselő azt mondta, hogy 

a szállodaprojekt annak számít, mert magában foglalja a csapadékvíz-szabályozást és a hurrikán elleni védekezést. 

A belga kormány szóvivője azzal védekezett, hogy az esőerdőről szóló film támogatását klímafinanszírozásnak tekintik, mert a produkció az erdőirtással, a klímaváltozás egyik mozgatórugójával foglalkozik. Egy olasz kormánytisztviselő elmondta, hogy hazája minden finanszírozása során figyelembe kívánja venni az éghajlatváltozást, de nem részletezte, hogy a csokoládéboltok hogyan teljesítették ezt a célt.

A nagy ígéret teljesítése

A fejlett országok évi 100 milliárd dolláros támogatást ígértek a fejlődőknek a kibocsátás csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére. A célt még nem érték el. 2015 és 2020 között 35 kormány több mint 182 milliárd dollárnyi támogatást, kölcsönt, kötvényt, részvénybefektetést és egyéb hozzájárulást jelentett. Öt év alatt több mint 40 ezer közvetlen hozzájárulásról számoltak be. A rendszer átláthatatlan, így lehetetlen megmondani, mennyi pénzt fordítanak olyan erőfeszítésekre, amelyek valóban segítik a globális felmelegedés és annak hatásainak a csökkentését. Az országoknak nem kell jelenteniük a projekt részleteit. 

Az általuk közölt leírások gyakran homályosak, több ezer esetben még azt sem azonosítják, hogy melyik országba került a pénz.

A homály sok mindent eltakar

A Reuters több ezer projektet vizsgált meg, és kiemelik, hogy az Egyesült Királyság, Kanada, valamint Hollandia részletes jelentéseket nyújtanak be, és több tíz milliárd dolláros kiadást számoltak össze legalább 33 országból, amely megfelelt a kitűzött éghajlati céloknak. Ez magában foglalta a megújuló energiába való beruházásokat és a természeti katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet fejlesztő projekteket.

Viszont több mint 65 milliárd dollárnyi projekt esetén a jelentések olyan homályosan fogalmaznak, hogy lehetetlen megmondani, mire is fizettek a pénzből. 

Néhány még azt sem határozza meg, hogy melyik kontinensre küldték a pénzt. Emellett több mint 500 millió dollárt jelentettek olyan projektekre, amelyeket később töröltek, anélkül, hogy kifizették volna azokat.

A szakértők a határon túli projektek klímafinanszírozásként való elismerését lassan a zöldmosáshoz (greenwashing) hasonlítják – azaz amikor a vállalatok túlzó vagy félrevezető állításokat tesznek a környezetvédelemről.

Világszerte az adományozók több mint 25 milliárd dolláros támogatásról számoltak be, amely állításuk szerint a megújuló energiához kapcsolódik. További legalább 5,6 milliárdot olyan projektekre fordítottak, amelyek állításuk szerint segítik az országokat az éghajlattal kapcsolatos katasztrófákra való felkészülésben vagy az azokra való reagálásban. Ám sok jelentésük túl kevés részletet tartalmaz ezeknek az állításoknak az igazolására – állapította meg a Reuters.

Emellett további milliárdokat dokumentáltak, amelyek fosszilis tüzelőanyagokat használó projektekre vagy más olyan kezdeményezésekre fordítottak, amelyeknek alig vagy egyáltalán nincs közük a kibocsátás csökkentéséhez, illetve az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodáshoz.

Egyes országok olyan projekteket is beszámítanak a klímafinanszírozásaik közé, amelyek soha nem is valósultak meg. 

Franciaország 118,1 millió dolláros kölcsönt adott egy kínai banknak környezetvédelmi kezdeményezésekre, 267,5 millió dollár hitelt a mexikói metrórendszer fejlesztésére és 107,6 milliót a kenyai kikötők fejlesztésére. A Francia Fejlesztési Ügynökség szerint ezt követően minden projektet töröltek, anélkül, hogy a pénzt kifizették volna. Hasonlóképpen, az Egyesült Államok 7 millió dolláros biztosítási fedezetről számolt be egy dél-afrikai vízenergia-projekthez, amely soha nem valósult meg.

Az Egyesült Államok 2015 és 2020 között 9,5 milliárd dollár támogatásról, kölcsönről és egyéb hozzájárulásról számolt be, amelyeket a fejlődő országoknak nyújtott.

Japán a legaktívabb

A klímafinanszírozás legnagyobb szereplője Japán. A szigetország 2015 és 2020 között 59 milliárd dollár támogatásról, kölcsönről és tőkebefektetésről számolt be, és 2025-ig is hasonló finanszírozási szintet tartana fenn. Ez 14 milliárd dollárral több, mint amit a második legnagyobb finanszírozó Németország ugyanebben az időszakban jelentett.

Japán legalább három repülőtér-bővítést finanszírozott, amelyet klímafinanszírozásként jelentett. A hitelek összértéke meghaladta a 776,3 millió dollárt. A befektetések klímabarátságát pedig a napelemek telepítésével indokolták.

A Reuters áttekintése szerint Japán legalább 9 milliárd dollárt kölcsönzött olyan projektekhez, amelyek továbbra is fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak. Ezek közül néhány inkább növeli a kibocsátást, mint csökkenti, ideértve egy új, 1200 megawattos széntüzelésű erőművet, amelyet a szigetországi cégek a Banglades délkeleti partján fekvő Matarbari szigeten építenek. Erre Japán legalább 2,4 milliárd dollár kölcsönt adott Bangladesnek. Az üzem évente 6,8 millió tonna szén-dioxidot juttat a légkörbe, ez több, mint San Francisco 2019-es kibocsátása.

Japán a Matarbarit klímaváltozási projektnek tekinti, mert japán technológiát használ, amely több energiát termel kevesebb szénnel, ami alacsonyabb kibocsátást eredményez, mint a hagyományos energia.

A projektet leíró dokumentumok szerint a Matarbari évente körülbelül 400 ezer tonnával kevesebb szén-dioxid-egyenértéket bocsát ki, mint egy ilyen méretű hagyományos üzem. A bangladesi szénerőmű finanszírozása mellett Japán további 3,6 milliárd dollár kölcsönről számolt be szénprojektekhez – egy vietnami és két indonéziai –, valamint 3 milliárdot olyan projektekhez, amelyek földgázra támaszkodnak – derült ki a Reuters áttekintéséből.

A fejlődők inkább fejlődni szeretnének

Persze egyes fejlődő országok számára elképzelhetetlen lenne a gáz finanszírozásának kizárása. A nagy gázkészlettel büszkélkedők vagy a gázra támaszkodók azzal érvelnek, hogy ennek szerepe van a zöldebb gazdaságok felé való átállásban, mivel az összes fosszilis tüzelőanyag közül ez bocsátja ki a legkevesebb szén-dioxidot.

Ghána például nem fogadná el azt a fajta klímafinanszírozást, amely megtiltja a gázprojektekre fordított kiadásokat. A 2022-es nemzeti energiaterv szerint a gáz kulcsfontosságú az ország növekvő gazdaságának az energiaellátásában és az elektromos áramhoz való egyetemes hozzáférésben, miközben áttérne a tisztább forrásokra, például az atomenergiára, hogy növelni tudja a gazdaságát.

Bár a cél máshol is hasonló, az éghajlatváltozás elleni küzdelem egy része olyan projektekre irányul, amelyek elsősorban a gazdasági terjeszkedést tartják szem előtt.