A francia ellenzék határozottan elítélte Emmanuel Macron elnök bejelentését, amely szerint kész vitát nyitni egy olyan európai védelemről, amely a nagy hatótávolságú és rakétaelhárító fegyverek mellett nukleáris fegyvereket is érinthet. Macron interjújában visszatért az európai biztonságnak erre a rendkívül érzékeny témájára.  

Kezdődjön hát a vita! 

„Támogatom a vita megnyitását, amelynek ki kell terjednie a rakétavédelemre, a nagy hatótávolságú fegyverek indítására és a nukleáris fegyverekre azok számára, akik rendelkeznek velük, vagy akiknek a földjén amerikai atomfegyverek vannak. Tegyünk le mindent az asztalra, és nézzük meg, mi az, ami valóban hitelesen véd minket” – jelentette ki, hozzátéve, hogy Franciaország megtartja „sajátosságait, de kész arra, hogy nagyobb arányban járuljon hozzá az európai föld védelméhez”. 

A Brexit óta Franciaország az egyetlen tagállam, amely rendelkezik nukleáris elrettentő fegyverzettel. 

A biztonsági kérdésekről azonban folytatódik a párbeszéd Londonnal, nevezetesen az Európai Politikai Közösség (EPC) keretében, amely a francia elnök kezdeményezésére újonnan létrehozott fórum.   

Macron szintén a napokban a Sorbonne-on a földrészünkről tartott beszédében erős Európát és annak hiteles védelmének létrehozását szorgalmazta a NATO mellett és Oroszországgal szemben, hiszen utóbbi az ukrajnai inváziója óta sokkal nagyobb fenyegetést jelent. 

Az atomot nem lehet megosztani 

„Ez jelentheti rakétaelhárító pajzsok telepítését, és biztosnak kell lennünk abban, hogy ezek minden rakétát blokkolnak, és elrettentik az ellenfelet az atomerő alkalmazásától” – fejtette ki az elnök a Group EBRA napilapcsoportnak adott interjújában. „Hitelesnek lenni azt is jelenti, hogy nagy hatótávolságú rakétákkal rendelkezünk az oroszok elrettentésére. Aztán ott vannak az atomfegyverek: a francia doktrína szerint akkor használhatjuk azokat, ha létfontosságú érdekeinket fenyegetik. Már mondtam, hogy ezeknek a létfontosságú érdekeknek van európai dimenziója” – hangsúlyozta. 

Macron a Sorbonne-on tartott beszédében már kitért a francia atomfegyverek kérdésére. „A nukleáris elrettentés Franciaország védelmi stratégiájának középpontjában áll. Ezért lényegében az európai kontinens védelmének lényeges eleme” – mondta, megismételve egy 2020 februárjában tartott, az elrettentésről szóló beszédének egyes aspektusait.  

A jobboldalhoz hasonlóan az LFI, az Elnyomott Franciaország szélsőbaloldali tömörülés is azt hangoztatta parlamenti közleményében, hogy Emmanuel Macron „most újabb csapást mért Franciaország nukleáris elrettentő erejének hitelességére” – tudósított a Le Figaro napilap. „Az atomütőerő nem osztható, és az európai föld védelmének álcája alatt Macron fel akarja számolni Franciaország stratégiai autonómiáját” – bírálta az elnököt az LFI képviselője, Bastien Lachaud védelmi kérdésekben jártas szakértő. 

Nemzeti veszély 

Thierry Mariani, a Nemzeti Tömörülés európai képviselője szintén kijelentette, hogy „Macron nemzeti veszéllyé válik”. „Az atomfegyverek után Franciaország állandó helye következik az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és azt majd eladják az Európai Uniónak” – hangsúlyozta.  

A spektrum másik végén Marie Toussaint, az európai választásokon a környezetvédők listavezetője, aki az „európai föderális ugrás” mellett van, és úgy vélte: ez azt jelentené, hogy „megosztozunk a francia fegyverek hatalmán, és így az atomfegyvereken is”.  

Az európai védelmi rendszer kiépítése régóta Franciaország egyik célja, de gyakran ütközött partnerei vonakodásába, akik a NATO ernyőjét biztonságosabbnak tartják. 

Az ukrajnai invázió és Donald Trump esetleges visszatérése a Fehér Házba azonban újra felélénkítette védelmi kérdésekben a vitát az európai autonómiáról. 

Macron elnök hajlandó lenne megváltoztatni Franciaország elrettentési doktrínáját, hogy azt az európai védelem számára is elérhetővé tegye? – tette fel a kérdést a Le Figaro egy másik cikkében. Azzal a kijelentésével, hogy „Franciaország felelőssége, hogy nukleáris elrettentő képességét Európa rendelkezésére bocsássa”, az elnök egyértelműen szakít ezen alapelvvel. Ez volt a francia ellenzék álláspontja már az év eleji stockholmi beszédéről is, amelyben szintén érintette az atomütőerő kérdését.  

„Atomerőnk európaizálása őrültség” 

– jelentette ki Marine Le Pen volt elnökjelölt (Nemzeti Tömörülés). Egy másik volt aspiráns, Nicolas Dupont-Aignan is aggódott: „Ez a projekt minden szempontból botrányos: a háború eszkalálódásának kockázatát rejti magában, mindezzel együtt jár a stratégiai autonómia elvesztése és szuverenitásunk felhígulása.”  

Az atomsorompó-szerződés értelmében öt ország tartozik a nukleáris fegyvert birtokló hatalmak körébe: az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, az Egyesült Királyság és Franciaország. Indiának, Pakisztánnak, Izraelnek és Észak-Koreának is van atomfegyverre, de ők nem csatlakoztak a szerződéshez. Mindannyian rendelkeznek a nukleáris elrettentés (nem feltétlenül nyilvános) doktrínájával, amely a kétértelműség és a pontosság paradox elvén alapul.  

Az atomfegyverek használatának leírásakor minden egyes szót úgy választanak ki és mérlegelnek, hogy üzenetet küldjenek a stratégiai versenytársaknak, és megértessék velük, milyen kockázatot vállalnak agresszió esetén. A megfogalmazás azonban szándékosan homályos, hogy egy potenciális agresszor ne tudja pontosan meghatározni azt a küszöböt, amelynél egy konfliktus a hagyományosból a nukleáris szakaszba lép.  

Franciaországban ezen elrettentés az államfő kezében van, aki egyben a fegyveres erők vezetője is. Hagyományosan minden újonnan megválasztott elnök a hivatali ideje alatt beszédet mond, amelyben ismerteti elképzeléseit. Macron 2020. február 7-én szólalt fel ebben a tárgyban: „Ha véletlenül egy állami vezető alábecsülné Franciaország zsigeri ragaszkodását a szabadságához, és fontolóra venné létfontosságú érdekeink megtámadását, legyenek azok bármilyenek is, tudnia kell, hogy nukleáris erőink képesek elfogadhatatlan károkat okozni a hatalmi centrumokban, vagyis a politikai, gazdasági és katonai idegközpontokban” – jelentette ki. 

Európai dimenzió 

„Nukleáris erőinket az ehhez szükséges rugalmassággal és reagálóképességgel konfiguráltuk. Arra az esetre, ha félreérthető lenne, hogy Franciaország eltökélt a létfontosságú érdekei megőrzése mellett. Egyetlen, nem megmásítható nukleáris figyelmeztetést adunk ki az agresszor államnak: a konfliktus jellege megváltozott, és bevetjük az elrettentő erőt” – fűzte hozzá.  

„Atomerőink saját elrettentő szerepet játszanak, különösen Európában. Létezésükkel erősítik Európa biztonságát, és ebben a tekintetben valóban európai dimenzióval rendelkeznek. Ebben a kérdésben döntési függetlenségünk teljes mértékben összeegyeztethető az európai partnereinkkel való rendíthetetlen szolidaritással. A biztonságuk és a védelmük iránti elkötelezettségünk az egyre szorosabbá váló segítőkészségünk természetes kifejeződése. Legyünk egyértelműek: Franciaország létfontosságú érdekei most már európai dimenzióval rendelkeznek” – szögezte le négy éve az elnök. 

Ezen érdekeket azonban nem tisztázták, hogy így a nukleáris küszöb továbbra is megfoghatatlan maradjon. 

A francia elrettentő erő európai dimenziója felé való elmozdulás nem Emmanuel Macronnal kezdődött 

– emlékeztetett rá a Le Figaro. Csak két példa erre: „Nem tudunk elképzelni olyan helyzetet, amelyben az egyik ország létfontosságú érdekei veszélybe kerülhetnek anélkül, hogy a másik ország hasonló érdekei ne sérülnének” – mondta Jacques Chirac 1995-ben.  

„A létfontosságú érdekeink meghatározása nem korlátozódhat kizárólag nemzeti szintre, mert Franciaország nem elszigetelt védelmi stratégiában gondolkodik, még a nukleáris területen sem” – jelentette ki François Hollande szocialista államfő 2015-ben, aki hozzáfűzte: „Ki hihetné, hogy egy olyan agresszió, amely Európa fennmaradását fenyegetné, következmények nélkül maradna?”  

Az ukrajnai háború háttere 

Fontos megjegyezni, hogy az európai partnerek nem igénylik nyilvánosan a francia védelmet. Legtöbbjüket ugyanis már fedezi a NATO nukleáris elrettentő ereje. A megfélemlítéssel foglalkozó szakemberek azonnal helyretették az elnök beszédét követő félreértelmezéseket. „Messze vagyunk még attól, hogy nukleáris ernyővel védenénk meg az öreg kontinenst. de hasonló a helyzet egy Európára kiterjesztett nukleáris elrettentés kérdésében, mint amilyen a szövetségesekre. Franciaország továbbra is szuverén módon rendelkezik elrettentő erejével, de elismeri, hogy létfontosságú érdekei összefonódnak szomszédaiéval” – elemezte a témával foglalkozó Héloïse Fayet. „Másrészt változás történt a javaslat kontextusában: ugyanis nem ugyanaz 2020-ban – tehát még Ukrajna előtt – a francia hadtudományi főiskolán, mint 2024-ben a NATO-hoz csatlakozó Svédországban beszélni a francia elrettentő erő európai dimenziójáról” – tette hozzá a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének, az IFRI-nak a kutatója.  

Még ha nagyon érzékeny is, a nukleáris elrettentés alapelve mégis arra hivatott, hogy a fenyegetésekkel összhangban fejlődhessen. Nem meglepő, hogy a hidegháború óta Franciaország alkalmazkodott a stratégiai környezetéhez és az európai partnerekkel való kapcsolatainak erősödéséhez. A változások azonban lassúak voltak, hogy ne borítsák fel az elrettentés egyensúlyát.  

Miről is van szó valójában?  

Most, amikor a francia elnök újra napirendre tűzte az európai védelem létrehozásának gondolatát, François Géré, a Francia Stratégiai Elemző Intézet (IRIS) elnöke a Le Figaróban megvizsgálta a nukleáris elrettentés alapelveit és egy ilyen forgatókönyv következményeit.  

Ahhoz, hogy az európai védelem nukleáris komponenséről folytatott vitákban elkerüljük a sokadik patthelyzetet, először is fontos, hogy megvizsgáljuk annak doktrínáit – szögezte le a kutató. Az elrettentés egy olyan negatív célú cselekvési mód, amely egyidős magával a háborúval. Célja, hogy megakadályozza az ellenfél cselekvési kísérleteit, és véletlenszerű jellege miatt változó sikerrel alkalmazták.  

A hitelesség elve 

Ez is a 17. század óta ismert valószínűségszámításon alapul. Pierre-Simon Laplace matematikus 1800-ban rögzítette: „az életvezetésben tanácsos legalább egyenlővé tenni a remélt jónak a valószínűsége szerinti szorzatát a veszteség hasonló szorzatával.” Korábban, ha egy támadó vállalta a hagyományos elrettentés áthágásának kockázatát, és vállalkozása balul sült el, akkor az vereséget szenvedett, de nem föltétlen halt meg.  

Az atom révén az elrettentés most már egészen új dimenziót kap, mert a nukleáris válasz valószínűsége egy elviselhetetlennek mondott, a tétet meghaladó értékű veszteség kockázatával jár – állapította meg Géré. Világosan meg kell érteni, hogy a nukleáris elrettentés stratégiája nem hoz abszolút békét, és nem tudja megakadályozni a korlátozott regionális konfliktusokat vagy elfojtani a terrorista akciókat.  

Csak a megtámadott ország létfontosságú érdekei ellen irányuló, bármilyen jellegű tömeges támadás esetén alkalmazható. Ezt a „létfontosságú határt” pedig nem szabad az államfő belátása szerint meghatározni, hogy a leendő támadót bizonytalanságban hagyja – jelentette ki François Géré.  

A nukleáris elrettentés stratégiája öt alapelvre épül. Ez megköveteli a technikai képességek megteremtését és demonstrálását. 

Ez volt a szerepe a teszteknek, amelyek már nem nukleárisak, mivel azokat 1994-ben határozatlan időre felfüggesztették vagy szerződéssel betiltották.   

Az állandóság elve az első: az atomütőerőt az államfő, az egyedüli döntéshozó biztosítja, aki a nap 24 órájában hozzáfér az elektronikus kódokhoz, valamint az átviteli eszközökhöz a stratégiai légi erők és a járőröző tengeralattjárók esetében is. A megbízható kommunikáció természetesen létfontosságú. 

A bizonytalanság  

„Az elrettentő hatás a bizonyosság és a bizonytalanság kombinációjából adódik – a leendő támadó mentális mezején: bizonyosság az elfogadhatatlan kockázat meglétére, és bizonytalanság a modell alkalmazásának pontos feltételeire vonatkozóan az ellenségeskedés kitörése esetén.” A bizonytalanság elve tehát a második, amelyet követ az elégségesség elve. Ez egy olyan közepes hatalom számára, mint Franciaország, mind mennyiségben, mind minőségben sem túl sok, sem túl kifinomult. 

Ezt néha nevezik úgyis, hogy az „elrettentés a gyengétől az erős felé” (ez volt a Szovjetunió). Értelmetlen és költséges fegyverkezési versenybe bocsátkozni – ez a cikk szerzőjének véleménye. Egy sebezhetetlen nukleáris erő, amely képes megtorolni agresszió esetén, ilyenek a ballisztikus atomrakétával felszerelt tengeralattjárók, amelyek tartósan észrevehetetlenek. 

Át kell jutni az ellenséges védekezésen – ez a negyedik Géré szerint nincs olyan, hogy 100 százalékos elfogás. A kár ugyan elviselhető marad, ha a robbanótöltetek hagyományosak, de ha nukleárisak, akkor a probléma teljesen megváltozik. Egyetlen védelmi rendszer sem lenne képes elfogni az ellenség összes rakétáját, függetlenül attól, hogy milyen nagy óvintézkedéseket hoznak. Különösen, mivel ezeket a robbanófejeket csalétek veszi körül, manőverezhetők (pályamódosítás) és lopakodók (alacsony radarjelzés).  

Az arányosság elve 

Végül pedig: ha ez a helyzet, akkor felmerül a kérdés, hogy Franciaország atomfegyverrel történő megtámadása megéri-e az agresszornak egy, két vagy három létfontosságú központjának megsemmisítését. A precizitás fejlődése lehetővé teszi a kisebb területek pontosabb célba vételét. A hivatalos álláspont szerint Franciaország már nem a városokat, hanem a nukleáris erők parancsnoki központjait és a döntéshozó központokat, ebben az esetben a politikai vezetőket veszi célba.  

Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen célpontok ritkán helyezkednek el a sivatagok szívében, annál inkább sűrűn lakott területek közepén. Az európai stratégiai nukleáris elrettentő erő létrehozásának tehát mindezen elveket figyelembe kell vennie. Az agresszor számára azonban más dimenzióban változna a tét. Franciaország kizárólagos létfontosságú érdekeitől – mint Francois Géré megállapította –az Európai Unió összes tagállamának érdekei felé mozdulnánk el.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock