Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása.

Az elmúlt 12 hónapban a világ két jelentős népesedési mérföldkőhöz érkezett. Először is, 2022 novemberében a világ népessége hivatalosan is elérte a nyolcmilliárd főt. Másodszor, idén áprilisban India megelőzte Kínát, és az ENSZ becslései szerint a világ legnépesebb országa lett. Nem kérdés, hogy a világ népessége továbbra is növekszik, de ha megkapargatjuk kicsit a felszínt, akkor azt látjuk, hogy ennek a növekedésnek az üteme a valóságban lassul. Az év elején Dél-Korea ismét megdöntötte a világ legalacsonyabb termékenységi rátájának rekordját, míg más ázsiai országok, köztük Japán és Kína szintén a legalacsonyabb születési rátát regisztrálták.

70 év alatt triplázódott a világ népessége

1955-ben még csupán 2,8 milliárd ember élt a Földön. Ma ez megfelel India és Kína összesített lakosságának.

Ha az elmúlt hét évtizedet vesszük figyelembe, akkor azt láthatjuk, hogy míg 1950-ben 2,5 milliárd emberről beszélhettünk, addig 2022-re ez a szám megháromszorozódott 8 milliárdra. Az ENSZ Népesedési Osztályának becslései szerint pedig 2050-re a világ népessége elérheti a 9,7 milliárd főt. 

Érdemes kiemelni, hogy 1955-ben még csupán 2,8 milliárd ember élt a Földön, ami ma megfelel India és Kína összesített lakosságának.

2050-re az ENSZ várakozásai szerint India és Kína után várhatóan Nigéria lesz a világ harmadik legnépesebb országa, amelyet az Egyesült Államok, Pakisztán, Indonézia, Brazília, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia és Banglades követ majd, ebben a sorrendben.

1. ábra. Adatok forrása: UN Population Division (2022). Készítette: Mihálovics Zoltán.

Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor egy ország népességét négy tényező határozza meg: a születések, a halálozások, a bevándorlás (az országba érkező emberek) és a kivándorlás (az országot elhagyó emberek). Ha a születések és a bevándorlás száma meghaladja a halálozások és a kivándorlás számát, akkor az ország népessége növekszik. Ha viszont ennek ellenkezője történik, akkor pedig csökken.

2022-ben világszerte közel 134 millió csecsemő született. Ez naponta átlagosan 367 ezer újszülöttet jelentett és igaz, hogy ez a szám első ránézésre soknak tűnhet, valójában 2001 óta ez a legalacsonyabb érték. 

A halálesetek száma világszerte szintén fokozatosan emelkedett, az 1990-es évek előtti kevesebb mint 50 millióról 2019-re 58 millióra. A koronavírus világjárvány idején azonban a halálozások száma meredeken nőtt. A 2020-ban 63 millió halálesetet regisztráltak, majd 2021-ben rekordot jelentő 69 milliót. A becslések szerint 2022-ben ez valamelyest csökkent: mintegy 67 millió halálesetetről szóltak a számok. A fentiek alapján az eredmény a világ népességének 0,8 százalékos növekedése. Az alábbi ábra a Teljes termékenységi arányszám alakulását szemlélteti a világ országaiban.

2. ábra. Adatok forrása: UN World Population Division (2022), Al Jazeera. Készítette: Mihálovics Zoltán.

A Teljes termékenységi arányszám (TFR) azt fejezi ki, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett. Tehát egy hipotetikus generáció befejezett termékenységét jelzi, amelyet az adott évi női korspecifikus termékenységi arányszámok összegzésével számíthatunk ki.

A fenti ábrán TFR tekintetében hét csoport különíthető el el, a könnyebb áttekinthetőség érdekében. Az első csoportot azok országok alkotják, amelyek TFR-je 0 és 1,3 közé esik. A behatárolás nem véletlen, mivel ha egy állam tartósan az 1,3-as érték alatt teljesít, akkor több mint valószínű népességének gyors ütemű fogyása, de az sem kizárható – szélsőséges esetben –, hogy eltűnik a süllyesztőben, ha bekövetkezik a teljes asszimiláció. A térképen jól látszik, hogy ez a veszély fenyegeti Európában például a háborúzó Ukrajnát (TFR: 1,25), Olaszországot és Spanyolországot (TFR: 1,28-1,28), valamint Ázsiából Kínát (1,16), Japánt (1,3) és Dél-Koreát (0,88).

A másik csoportot azok az országok alkotják, amelyek TFR-je ugyan 1,3 felett, de még a 2,1-es helyettesítési szint alatt van, tehát középtávon nem képesek fenntartani jelenlegi népességszámukat és ugyan lassabban, mint az előző csoport országai, de népességük fogyatkozik. Ebben a csoportban kapnak helyet tipikusan a fejlett világ országai: Európa szinte minden országa, az Egyesült Államok, Kanada, a dél-amerikai országok közül például Brazília (TFR: 1,64), Argentína (TFR: 1,89), Chile (TFR: 1,54), Ecuador (TFR: 2,03) és Kolumbia (TFR: 1,72), de itt található Ausztrália (1,6), Új-Zéland (TFR: 1,77), Irán (TFR: 1,69) és India (TFR: 2,03) is.

A világ fejlett, civilizált területin (Észak-Amerika, Európa, Kelet-Ázsia) már jóideje a helyettesítési szint alatti a TFR. Ennek oka joggal kereshető a hódító individualista gondolkodásmódban, valamint a jólét előtérbe helyezésében, de ide vehető még az alacsonyabb halálozási ráta és a születésszabályozás is, arról nem is beszélve, hogy a gyermekek oktatása, taníttatása súlyos összegeket jelent. Sok esetben pedig a felsőfokú tanulmányok miatt, a karrierszemlélet hódításának köszönhetően kitolódik a gyermekvállalás.

A következő csoportot azok az országok alkotják, amelyek elérték a 2,1-es TFR-t, így az éppen aktuális népességszámukat középtávon is fenn tudják tartani. Beszédes, hogy itt nem találunk észak-amerikai és európai országokat, ugyanakkor afrikai, ázsiai, közép- és dél-amerikai országokat bőségesen: Szaúd-Arábia (TFR: 2,43), Indonézia (TFR: 2,18), Izrael (2,98), Marokkó (2,33), Venezuela (2,21), Honduras (2,36).

A következő négy csoportban közös, hogy a TFR-jük biztosítja a népesség növekedését, ugyanakkor az arányszámok miatt további négy csoportra bonthatók. Itt döntő többségben afrikai és ázsiai országok szerepelnek. A fejlődő államokban több okból lehet ilyen magas a TFR. Az egyik maga az archaikus mezőgazdaság, ahol a gyerekek munkáját a termőföldeken nem tudják nélkülözni, a másik ok pedig egyszerűen az, hogy ezekben az elszegényedő országokban jellemző a fogamzásgátló eszközök hiánya.

A halálesetek száma világszerte szintén fokozatosan emelkedett, az 1990-es évek előtti kevesebb mint 50 millióról 2019-re 58 millióra. A koronavírus világjárvány idején azonban a halálozások száma meredeken emelkedett. A 2020-ban 63 millió halálesetet regisztráltak, majd 2021-ben rekordot jelentő 69 milliót. A becslések szerint 2022-ben ez valamelyest csökkent: mintegy 67 millió halálesetet jelentettek.

A fentiek alapján az eredmény a világ népességének 0,8 százalékos növekedése.

Összességében tehát Afrika továbbra is a világ leggyorsabban növekvő kontinense, ahol az olyan országok, mint Niger, Uganda, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Angola, Csád, Mali és Szomália mindegyike évi 3 százaléknál nagyobb ütemben növekszik.

A másik oldalon a világ leggyorsabban csökkenő népességének többsége Európában és Kelet-Ázsiában található. Az alacsony születési arányok arra késztették a kormányokat, hogy pénzügyi ösztönzők és támogatások széles skáláját vezessék be ösztönözve a gyermekvállalást.

Dél-Koreában például az új szülőknek 10 500 dolláros készpénzkifizetést ajánlanak fel, hogy megpróbálják elhárítani a fenyegető demográfiai és gazdasági katasztrófát.

A csökkenő és öregedő népességgel kiemelten kell foglalkoznia az egyes kormányoknak, mivel az hatalmas kihívások elé állítja a munkaerőpiacokat és a gazdaság egészét. A munkaképes korúak számának csökkenése mellett jelentős reformokra lesz szükség ahhoz, hogy a szociális szolgáltatásokat és az egészségügyi rendszereket az egyre inkább elöregedő népességhez igazítsák.

3. ábra. Adatok forrása: UN World Population Division (2022), Al Jazeera. Készítette: Mihálovics Zoltán.

Egy ország népességének megértéséhez hasznos mérőszám az átlagéletkor, amely azt az életkort jelenti, amikor az adott népesség fele idősebb, fele pedig fiatalabb. 

A történelem során most először fordult elő, hogy a globális átlagéletkor 30 év fölé emelkedett.

Az alábbi ábrán négy csoport különíthető el. Az első csoport, ahol az átlagéletkor 45 és 55 év közé esik. Ez viszonylag kevés országot érint, egész pontosan négyet: Monaco (54,5), Japán (48,4), Olaszország (46,8), Portugália (45).

A következő csoport, ahol az átlagéletkor 35 és 45 év közötti, szinte lefedi a fejlett világ országait: Európa egészét, Kanadát, az Egyesült Államokat, Ausztráliát, Oroszországot és Kínát.

A következő két csoportot végül a fejlődő világ országai alkotják. A térképen szépen kirajzolódik, hogy 25 és 35 év közötti átlagéletkor jellemző többnyire Közép- és Dél-Amerikában, valamint több ázsiai és afrikai országban. A legalacsonyabb átlagéletkor (19-25) viszont aggasztóan rendszerint a legszegényebb afrikai országokban jellemző.

4. ábra. Adatok forrása: UN World Division (2022), Al Jazeera. Készítette: Mihálovics Zoltán.

Tízmilliárd sem elképzelhetetlen

A világ népessége 1800 óta nyolcszorosára nőtt, az 1804-es becsült egymilliárdról 2022-re nyolcmilliárdra. Ez a növekedés nagyrészt a modern orvostudomány fejlődésének és a mezőgazdaság iparosodásának tulajdonítható, amely fellendítette a globális élelmiszer-ellátást.

1804-ben még egymilliárdra becsülték a világ népességét, amely 123 év alatt – tehát 1927-re – duplázódott kétmilliárdra. Ezt követően 1960-ra – 33 év alatt – a világ népessége már hárommilliárdnál tartott. A négymilliárdot 14 év alatt érte el – 1974-re –, de 1987-ben már ötmilliárdot regisztráltak, amire már csak 13 évre volt szükség. De itt nincs vége: alig 12 év alatt, 1999-re a világ népessége elérte a hatmilliárdot, és csupán újabb 12 év kellett a hétmilliárdhoz, amely 2011-re meg is lett. Így érkeztünk el 2022-höz, amikor a föld lakossága elérte a nyolcmilliárd főt, amihez 11 évre volt szükség. Viszont miközben a világ népessége továbbra is új csúcsokat döntöget, az éves növekedési ráta folyamatosan 1 százalék alá csökkent. Ám még ezzel együtt is az előrejelzések alapján 2037-re a világ népessége eléri a kilencmilliárdot, majd a 2080-as években várhatóan 10,4 milliárd fő körül tetőzik, és 2100-ig ezen a szinten marad.

A fentiek is megerősítik azt, hogy a jelenlegi demográfiai trendek egy a mostaninál is sokkal egészségtelenebb struktúra kialakulása felé mutatnak. 

Mindezek veszélybe sodorhatják a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságától kezdve az egyes országok gazdasági növekedését is. Az ENSZ – azért hogy a demográfiai kérdések fontosságára és sürgős kezelésére felhívja a figyelmet, amelyeknek van környezettel és emberi fejlődéssel kapcsolatos vonzata is –, még 1989-ben jelölte ki július 11-ét, amely azóta a Népesedés Világnapja.

Borítókép: 123rf