Ladics Máté, a Makronóm Intézet junior elemzőjének írása

A modern világ gazdaságának és geopolitikájának a technológia kezd a legújabb mumusává válni. Nem telik el úgy nap, hogy ne találnánk szembe magunkat a mesterséges inteligenciáról, techóriásokról, a legújabb okoskütyükről vagy az ezeket működtető félvezetőkről szóló optimista, vagy vészjósló cikkel. Különösen a félvezetőkről, más néven chipekről lehet az elmúlt pár évben egyre gyakrabban geopolitikai kontextusban is hallani, elsősorban az amerikai–kínai kereskedelmi háború egyik fő katalizátoraként.

Amerikai találmány lévén, a félvezető-iparág legnagyobb vállalatai között több amerikai is megtalálható.  Az érintett amerikai óriáscégek elsősorban a chipek fejlesztésében jártasak, ám a gyártásukat évekkel ezelőtt külföldre költöztették vagy kiszervezték, így a hazai termelés jelentősen elmarad például Tajvanétól, Dél-Koreáétól és Japánétól is. Ebből adódóan az Egyesült Államok chipimportjának nagy része ma már a kelet- és délkelet-ázsiai térségből származik. A Washington és Peking közötti feszültség is részben az előbbi lemaradásából és az utóbbi gyors felzárkózásából ered. 

Bár Kína még nem tartozik a kifinomult chipek legnagyobb gyártói közé, rohamos technológiai és gazdasági fejlődése, a hazai félvezetőgyártás iránti ambíciói, valamint feszült kapcsolata és földrajzi közelsége Tajvannal, Amerikát gazdaságpolitikai lépésre kényszerítette.

Az Egyesült Államok politikai gazdasága a szabad piacokon, a szabad kereskedelmen, valamint a szövetségi kormányzaton nyugszik, amely nem szívesen avatkozik bele abba, hogy ki legyen a vesztes vagy győztes a hazai beruházások esetében. Ez alól eddig szinte csak a nemzetbiztonság volt kivétel, azonban a közelmúlt globális eseményeinek hatásaira reagálva, jelentős mértékű erőforrás érkezett kulcsfontosságú iparágak fejlesztésébe és kiépítésébe.

Ez leginkább a gyártóipar kiépítésének fellendülésében látszik. Az erre fordított reálkiadások 2021 vége óta, az inflációcsökkentő törvény (Inflation Reduction Act, IRA) javaslatának elfogadását, majd 2022. augusztusi chip- és tudományos jogszabály (CHIPS and Science Act) egyidejű törvénybe iktatását követően megsokszorozódtak. A növekedés legnagyobb részét a számítástechnikai, elektronikai és elektromos termékek gyártási infrastruktúrájának fejlesztése adta. A tavalyi év eleje óta az előbb említett ágazat gyártóiparának építésére fordított tényleges kiadások csaknem négyszeresére nőttek. 

Annak ellenére, hogy ez a szektor toronymagasan kiemelkedik a növekedés és a beruházás terén, nem lehet azt állítani, hogy elszívná az erőforrásokat egyéb fontos iparágak elől, 

ugyanis a szállítási, az élelmiszer- és a vegyipart érintő kiadások is meghaladják a hosszú távú átlagukat.

Az amerikai gyártás kibocsátása

Elengedhetetlen lett az állami támogatás

Ez a kiemelkedő fejlődés volt a CHIPS and Science Act célja, amit a félvezetőszektorba irányuló beruházások ösztönzésére hoztak létre. Ennek fényében több nagy chipgyártó cég is amerikai beruházásokba kezdett.

A tajvani TSMC 40 milliárd dollárból építi második létesítményét Arizonában, a Micron 100 milliárdot tervez költeni a következő 20 évben egy új gyár építésére New York államban, továbbá a Qualcomm és a GlobalFoundries bejelentette együttműködését, amelyen keresztül a Qualcomm több mint 4 milliárd dollár értékben vásárol a GlobalFounderies New York-i üzeméből chipeket, elősegítve a Qualcommot abban, hogy a következő 5 évben 50 százalékkal növelje amerikai termelését.

Ezek az összegek rávilágítanak arra, hogy miért nem volt eddig megfelelő mértékű beruházás a hazai gyártásba, mivel a legtöbb magánbefektető számára önerőből megfizethetetlen költségekkel jár, hogy félvezetőüzemet építsen és üzemeltessen. 

Mivel a gyártási folyamat komplex, és folyamatosan fejlődik, így egy méregdrágán felépített üzem 5 év után elavultnak tekinthető. 

Ahhoz, hogy ez idő alatt a legtöbb értéket ki lehessen nyerni a gyárból, annak megállás nélkül működnie kell, ami óriási üzemeltetési költséggel, a befektetés oldalról pedig kockázattal jár. Ezek a tényezők szinte kiirtották a legkifinomultabb chipek gyártóiparát. 

Míg a 2000-es években még 25 vállalat működött, ma már csak 3 készít csúcsminőségű félvezetőket: a tajvani TSMC, a dél-koreai Samsung és az amerikai Intel.

Mind nagy múltú, jelentős tőkével ellátott, a félvezetőgyártásban több évtizedes tapasztalattal büszkélkedő vállalat. Az említett nehézségeket megismerve egyértelmű, hogy kell az állami segítség a szektor fellélénkítéséhez. Amerika korábbi aggályai az iránt, hogy az állami befektetések és segítség kiszorítja a magánberuházásokat, már a Covid–19-járvány alatt csillapodni kezdtek, most pedig a technológiai önellátás támogatása alátámasztotta az építőipari tevékenység hullámát más ágazatokban is.

Washington nem csupán gazdasági okokból kényszerült egy új iparpolitikai terv kidolgozására. 

Az USA a chipgyártásban meglévő kiszolgáltatottságát nemzetbiztonsági értelemben gyenge pontnak tekinti, hiszen valamennyi jelentős védelmi rendszere és platformja félvezetőkre támaszkodik. 

Így ha az USA valamilyen oknál fogva elveszti a külföldről érkező chipekkel való ellátását, a hazai gyártás nem lenne képes tartani a lépést a hadiipar igényeivel, és ez egy esetleges katonai konfliktusnál hátrányos helyzetbe hozhatja az országot.

Éppen ezért Amerika az egyik legfontosabb feladatának a félvezető-technológiák vezető szerepének megszerzését, valamint az ezeket a chipeket tervező, gyártó, csomagoló és forgalmazó értékláncok integritásának biztosítását tűzte ki. Ezek elérésében Tajvan tapsztalatára és szakértelmére hagyatkozik, így a két arizonai TSMC-gyár építésének megkezdése nagy előrelépést jelentett Washington számára.

TSMC, a technológia világának Atlasza

A TSMC a világ chipellátásanak a felét, a legfejlettebb termékek esetén pedig a 90 százalékát biztosítja. Tajvan ilyen szintű befolyása a technológiában is egyetemleges kockázatot jelent, tekintve Kína hozzáállását a szigethez. Annak ellenére, hogy Peking is függ a tajvani chipgyártástól, egy esetleges invázió következtében nem zárható ki, hogy a TSMC müködése szünetelésre kényszerül, kínai kézre kerül, vagy akár meg is semmisül.

Ez a világgazdaságra és technológiára felbecsülhetetlen mértékű és értékű hatással lenne. A hatalmas, részben helyettesíthetetlen hiány mellett kiéleződne a verseny a megmaradt gyártók kapacitásáért, amelyeknek a gyengébb minőségű termékei drágulnának, több iparágat érintő inflációhoz, de akár gazdasági visszaeséshez is vezetve. A kereslet toronymagasan túlszárnyalná a kínálatot, és ami talán Amerika számára ezeknél is pusztitóbb, a TSMC szaktudása, amelyre a hazai gyárak fejlesztése is épül, szintén elveszne.

Egy ilyen szcenárió gazdasági hatását nehéz számszerűsíteni. Egy ehhez közelítő elemzés a Covid–19-járvány alatti chiphiányról készült. A Goldman Sachs szerint 20 százalékos kínálat-visszaesésnél egyes számítógépes chipeket nem lehet helyettesíteni, és ha az azokat használó összes termék kibocsátása arányosan csökkenne, akkor az éves GDP-re gyakorolt hatás körülbelül 1 százalék lenne. Számításaik szerint 169 iparágat érintett a hiány. 

Ebből kiindulva a gazdasági hatás nagyban függ a globális félvezetőhiány mértékétől, valamint az érintett vállalatok és iparágak alkalmazkodóképességétől.

Címlapfotó: shutterstock